Zoltán Bencze - György Szekér: Das Paulinerkloster von Budaszentlőrinc (Monumenta Historica Budapestinensia 8. kötet Budapest, 1993)

A kolostor az újkorban - Kutatástörténet

lette megfigyelhető rétegviszonyok arra utalnak (1617. kép), hogy feltételezhetően alagúttechnikával készülhetett, mivel a hozzá tartozó bolygatás munkaároknak keskeny lenne. Az eddigi adatok alapján a csatorna Ny—K-i irányban átszeli a kerengőt, majd a sokszögű építmény mellett halad tovább keletnek. A sokszögű építmény későbbi a csatornánál, az építmény nyugati oldalán futó fal pedig vagy egyidős, vagy pedig későbbi, mint a csatorna.

153 Mivel eddig nem találtuk annak nyomát, hogy északnak kanyarodva átmenne az ebédlő alatt, arra kell gondolnunk, hogy ez lehet az a csatorna, amely a XV. század 80-as éveire eldugult. Ezért kellett Kamanczynak új csatornát készíttetnie.

154 A további kutatások tisztázhatják, hogyan történt a kolostor vízellátása.

155 Az első és második kerengő külső keleti falát a Zsigmond-korban kiszedik. A kiszedett fal árkának aljában ugyanis egy Zsigmond-pénzt találtunk.

156 A kiszedett fal miatt itt egy 11 m széles tér keletkezett. Az 1958-as ásatás során a sokszögű építménytől északra, az építménytől nyugatra futó fal keleti oldalán egy nagy pillér került elő. A második kerengő belső falának DK-i sarkát is értelmezhetjük pillérként. Nyilván a pillérekkel szemben, sőt, a távolság miatt közöttük is kellett egy pillérpárnak lennie, így hidalhatták át 3 pillérpárral a nagy fesztávolságot. Ezzel az átépítéssel egy nagy méretű káptalantermet hoztak létre. Mivel a Zsigmond-pénz 1387-től már használatban volt, elképzelhető az is, hogy a kerengő külső falának kiszedése már a XIV. század végén megtörtént, a többi építkezéssel párhuzamosan. Ebben az esetben a kerengő megnagyobbítása és a nagy méretű káptalanterem létrehozása egy időben történt volna. A kerengőudvar feltárása során az udvar középső és keleti felében megfigyelhető volt, hogy az altalaj három rétegű. A legalsó világos sárga agyag fölött előbb egy sötétbarna, majd pedig egy világosbarna réteg következik. A világosbarna réteg fölött egy barna, mészszemcsés feltöltés található, amely már használati réteg, továbbá a legtöbb feltárt objektumot ebbe vágták bele. A kerengőudvaron keresztül — déli irányból indulva, kelet felé kanyarodva — egy keskeny csatorna halad át A korai poligonális templom északi zárófalától északra, még a kerengőudvarba is benyúló metszet (9. kép) több érdekességet is mutat A metszet kerengőudvari részén a hármas altalaji tagozódás jól megfigyelhető. 339 m magasságban egy szintet is látunk, amely — az udvar egyéb részein tett megfigyeléseket is figyelembe véve—az udvar belső szintjével azonosítható. Ebből a meszes szintből Zsigmond 1430-1437 között használt pénze került elő.

157 A pénz talán arra utal, hogy a második kerengő építése után hozzák csak létre a nagyméretű káptalantermet. Az a küszöbszerű köves szint amely a háromhajós templom északi zárófalától északra megmaradt ugyancsak 339 méteres magasságban található. Ugyanitt egy, már a falalapozá alá is lehatoló gödröt tártunk fel. A 158 gödörből egy Kun László-dénár mellett nagyobb mennyiségű kerámia került napvilágra. Fehér kerámiából egy palacknyak ( 10. kép 1.), valamint három különböző méretű csésze került elő. (10. kép 2-^1.) Szürke kerámiából egy enyhén grafitos, perembélyeges fazekat (11. kép 2.), fazéktöredékeket (11. kép 1., 12. kép 2., 4-5.) és egy mécsest (12. kép 3.) találtunk. Rózsaszín kerámiából készült egy fazéktöredék (72. kép 1.) és két mozsár alakú edény (13. kép 1-2.), melyet talán festéktörésre vagy hasonló tevékenységre használhattak. A gödör datálását nehezíti, hogy az eddig felsorolt típusok mellett egy rózsaszín, festett korsótöredéket is találtunk (14. kép), amely török edénynek határozható meg.

159 Nehéz megmagyarázni, hogyan kerülhetett a gödörbe ez a töredék. A kerengő kelet—nyugati metszetének (15. kép) nyugati végén a második kerengő belső falát látjuk. Ettől keletre figyelhető meg az első kerengő külső és belső fala. E két fal fölött már egy bontási szint húzódik. Tovább haladva kelet felé, a 9. rajzon megfigyelt altalaji tagozódással itt is találkozhatunk. Végezetül, a metszet keleten az első és második kerengő belső és külső falával ér véget melyek közül az utóbbit teljesenkiszedték. Láthatjuk, hogy a talaj természetes nyugati emelkedése miatt a falak nyugaton kevésbé maradtak meg, mint keleten. A rajz közepe táján 339 méteres magasságban egy köves szint figyelhető meg. A metszeten a korai kerengő vékony belső fala mellett a világosszürke, meszes réteg keleti oldalán, valamint egy gödörbeásás keleti oldalán kemecét látunk a metszeten. Ez utóbbi alját 33 8,70 m mélységben találtuk meg. Ezzel a kemencével szemben egy többszörösen megújított, megközelítőleg négyzetes kemencét tártunk fel. Északon kövekkel volt körberakva, szája valószínűleg dél felé nyílhatott. Alja 338,72 méternél volt. Első szintje 338,79 m, második szintje 338,85 m, harmadik szintje 338,93 m, míg teteje 338,99 m magasságban volt. A kemence megújításaikor fehér vonaldíszes kerámia perem-, oldal- és talptöredékeket valamint szürke kerámia oldalfal-töredékeket használtak fel. A kemencétől kissé nyugatabbra cölöplyuk került elő, amely talán arra utal, hogy a kemence fedett lehetett. Itt említem meg, hogy egy kemencét figyeltünk még meg délebbre is, a kerengőfal belső oldala-