Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)

Jegyzetek

287. Szirmai 1976, 91-109. Ehhez a kérdéshez még Id. I. Wellner: Das Legionslager von Aquincum und die vermutete Principia. AR XVIII. 1980. 349-355 13. 288. Kocsis BpR XXV. 1984. 465 289. NagyT. 1973.115 290. Kaba M: Aesculapio ab Aquinco. Comm. Hist. Med. 1963. 47. 291. CIL III. 10491. 292. Tekintettel arra, hogy az aquincumi Thermae maiores legiotábor fürdője volt, indokoltnak látszana a birodalom területén feltárt több tábor fürdőjével való összevetés. Miután azonban az eddig megismert tábori fürdők egyike sem mutat sem méretben, sem alaprajzában közvetlen kapcsolatot az aquincumi Thermae maioressel és mert Petrikovits tanulmányában (Die Innenbauten römischer Legionslagcr während der Prinzipatszeit. Opladen 1975. 28. ábra) több tábor esetében elemzi a fürdőket, ezért az ő nyomán közöljük 10 tábor fürdőjének alaprajzát: 1. Déva, 2. Exeter, 3. Caerleon, 4—5. Novaesium, 6. Mogentiacum, 7. Vindonissa, 8. Lauriacum, 9. Aquincum, 10. Lambaesis, 11. Albano. A 9. sz. Aquincumi Thermae maiores alaprajza - az akkor ismert - Schönvisner és Nagy Lajos feltárásainak eredményeit tartalmazza. (92. kép) Az egymás mellé helyezett alaprajzok kiválóan alkalmasak az összehasonlításra. Ha az idézett 9. sz. alaprajzot felcseréljük az épület ma ismert alaprajzával, megállapíthatjuk, hogy a Thermae maiores mindegyik bemutatottnál nagyobb, világos, áttekinthető építészeti megoldást dokumentáló fürdő, mely egyben - a feltárást illetően - a legteljesebbnek is mondható. A fürdők táboron belüli elhelyezését Boon a XI. Limeskongresszusi előadásához kapcsolódó számos kiváló táboralaprajz dokumentációja ugyancsak jól szemlélteti. (G. C. Boon: Caerleon: un Forteresse de Legion et ses établissement Apulum. XI. 1973). 293. Filz 1958. 156-173. - Németh M.: Septimius Severus 202. évi látogatásának újabb feliratos emléke Aquincumból. BpR. XXIV. 1976. 193 294. Kaba 1984.183. 295. Soproni S.: Adatok a valentinianuskori bélyeges téglák időrendjéhez AE 85.1958. 52-55. 296. Kurt Milde prof. (Drezda) szíves konzultálását ezúton is köszönjük. 297. Agnellus Ravennensis (presbiter Ecclesiae Ravennensis) Liber Pontificalis Ecclesiae Ravennatis. (in: Monumenta Germanica Historica Scriptores Rerum Langobardorum et Italicarum. Hannover. 1878. 267/35.) Az adatra Székely György hívta fel a figyelmemet, melyért ezúton is köszönetet mondok. 298. CIL XV 1665. Az adatot ugyancsak Székely Györgynek köszönöm. 299. A. Neumann: Spital und Bad des Legionslagers Vindobona. Jb. RGZM. Mainz. 1967.103 és 116. 300. Vikiő-Belancic-Gorenc 1961. 301. Székely Gy.: A pannóniai római települések kontinuitásának kérdése és a hazai városfejlődés kezdetei. TBM XII. 1957. 7. 302. G. Collot: Divodurum-Metz. Die Römer an Mosel und Saar Mainz. 1983. 47. 81. 303. Szilágyi 1956. 90. 304. Nagy T. 1973.176. 305. Fitz 1958.173. 306. Dobrovits A.: Az Egyiptomi kultuszok emlékei Aquincumban BpR XIII. 1943. 50. 307. Nagy L. 1935. 25 308. Nagy L. 1935.26. 309. Nagy L.: A középkori Kelenföld (Tabán) Római kori hagyatéka. BpR XIII. 1943.453. 310. CIL III 3463 311. Nagy L. 1935. 25. 312. Nagy T.: Kőfaragás és szobrászat Aquincumban BpR. XXII. 1971. 128. 313. Kuzsinszky 1937.80. 9. 314. A. Radnóti, Intcrcisa, 157. 228. 315. A pannóniai strigilisek Bónis 1968. 25. 316. A gondos restaurálás Bruder Katalin munkája. 317. A gladius feldolgozására később visszatérünk. 318. Radnóti 1957. 223. XLIII. 7. 319. Radnóti 1957. 421.-A. Böhm: Saalburg Jb. 1974. 6. t. 15.