Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)
A Thermae maiores helyiségeinek leírása
részletét tisztáztuk. Ez a nyílás a 33. számú és 34. számú tepidariumokban talált nyílásokkal megegyező formában készült. ! A hypocaustum tér padozatát feltörtük, leástunk 2 m mélységben, ahol már csak a bolygatatlan talajt találtuk, alatta korábbi periódusnak nyoma sem volt. Konzerválás, rekonstrukció A műemléki munkák kapcsán a sudatorium most szabaddá vált nyugati melegáteresztő nyílásának eredetileg hiányzó boltívét pótolták a már előzőekben is alkalmazott vörösesre színezett műkővel. A nyílás elé és fölé vasrácsot helyeztek, ezzel segítve egyben a terem belső nyirkosságának száradását és szellőzését is (70-71. kép). Az egykori nyugati bejáratnál áttörték a sudatoriumot magába foglaló lakóház falát, a 26. sz. medencével azonos módon. A nyílásba vasrácsos ajtót építettek, pontosan a római kori küszöb fölé, melynek felületét homorúra koptatták a sűrűn belépő látogatók. A kő sarkánál szabályos, negyedkörcikk alakú, ugyancsak mélyen a kőbe vésődött ívek jelzik az ajtószárnyak nyitásának irányát. Ebből az alkalomból készült el a terem födémének szigetelése és új vasbeton köpennyel történő megerősítése is. Ez utóbbira azért volt szükség, mert statikus szakértői vélemény szerint az eredeti szerkezet vasszerelése erősen rozsdásodott, életveszélyessé vált. Részben még a terem fölött vezető járda készítése alkalmával, részben most, egyben megszüntették az ugyancsak még 1932-ben a födémbe beépített felülvilágítós üvegablakokat. A terem mennyezetére és a hypocaustum tér oszlopai közé magas teljesítményű világítótesteket szereltek fel. 36-39, 42 és 45. sz. helyiségek 36-39, 42. és 45 számú helyiségeket, illetve medencét nem tudtuk feltárni, csak az egyes falcsonkok alapján kíséreltük meg az alaprajzi kiegészítést, illetve jeleztünk fűtőteret, mint pl. a 38. sz. helyiség esetében, ahol a jelenlegi csatornázás során a csatornaárokban hypocaustum oszlopokat figyelhettünk meg, szakszerű feltárásukra azonban nem volt mód. Fényképdokumentációnkban először közöljük a 38. sz. szoba nyugati falában levő áttört falrészt (nem fűtőnyílás!), mely mögött előtűnnek az in situ hypocaustum oszlopok kőből faragott szabályosan elhelyezett sorai. Ugyancsak most először készült felvételünkön látszik a 34. sz. tepidarium magasan megmaradt keleti falának keleti oldalánál jól látható falstruktúra opus mixtum formában és vele együtt egyszerre épült 35. sz. sudatorium déli falának szöglete. Ez utóbbi faltól 1 m-re délre levő kelet-nyugati irányú, későbbi, gyenge minőségű habarcsba, egyenetlenül rakott, különböző méretű tört kövekből épült falat alaprajzunkon 37. sz. helyiség részeként jeleztük, mely későbbi periódus maradványa (71. kép). 40. sz. tepidarium A 33. számú és 34. számú tepidarium déli oldalához, előző két teremmel megegyező hosszméretű tepidariumot építettek eredetileg. Későbbi átalakítások alkalmával 1,20 m széles észak-déli irányú fallal két helyiségre osztották. Ezt a falat a tepidarium terrazzó-burkolatára rakták, laza habarcskötéssel, tört kövekből. Alaprajzunkon a két helyiséget 40. és 41. számmal jelöltük. A 40. számú tepidarium három fala: az északi, nyugati és déli jó állapotban maradt meg. Északi falát az a három fűtőnyílás tagolta, melyet a 33. számú tepidarium leírásakor már ismertettünk (72. kép). Nyugati falának tengelyében, a nyugatra nyíló boltíves részlet praefurnium lehetett (73. kép). Itt először tapasztaltunk az eddig megismert nyíláskialakításoktól eltérő módszert. A nyílás boltíve faragott, nagyméretű kőblokkokból készült és ennek tetejére, következő ívként téglaboltívelést raktak. Déli falában ismét három, az északival megegyező technikai megoldású melegáteresztő nyílást építettek. Ezek elosztása nem azonos az északi falban talált részletekkel. Nyugat felől az első nyílás közvetlenül a terem délnyugati sarkához épült. Az északi nyílások oldalai kváder kövek, itt azonban a nyugati oldalát két nagy méretű faragott andezit blokkból rakták, a keleti oldala már követi a megszokott falazási módot, tehát kváderkő határolja. A második nyílás az északiakkal azonos kivitelezésben készült, hasonlóan a harmadik is, de ennek csak a nyugati harmada maradt épen. Mindhárom nyílást még a római korban befalazták. A terem járószintjéből nem maradt meg semmi, de a hypocaustum tér szinte teljes egészében ép. A padlóját különböző méretű és állapotú, sok helyen alaktalanra tört, téglákkal rakták ki. Néhány hypocaustum kőből faragott oszloplába in situ állt. Konzerválás, rekonstrukció A korábbi egy termet később két részre osztó falat eredeti állapotában hagytuk meg.
