Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)
A Thermae maiores helyiségeinek leírása
A nyugati praefurniumot vörösesre színezett műkővel egészítették ki (61. kép). A hypocaustum háromnegyed részét, a járószinttel együtt rekonstruálták. A hypocaustum pillérei téglából készültek. 31. sz. helyiség A hosszú, keskeny „L" alakban épült folyosószerű helyiség a 29. sz. teremhez tartozott. A járószint néhány, az Af 103,19 m-es magasságban megmaradt terrazzófolt kivételével szinte teljesen elpusztult. A fűtőtér padozata hasított nagyméretű kőlapokból készült, sérülésük után több helyen terrazzóval egészítették ki. A padozaton téglapillérek és erősen átégett andezitoszlopok álltak. Az északi falon Af 103,28 m-es szinten 1,70 m x 0,60 m-es küszöb nyoma maradt meg. A keleti fal északi végében ugyancsak felszínre került a 32. sz. folyosóra nyíló melegáteresztő nyílás téglaboltívének beszakadt részlete. Ezt a keleti falat középkori beásással megbolygatták. Több középkori kerámia töredéke került innen felszínre, 32 de az újkori építkezéskor is alapnak használták, pontosan követve a római kori fal irányát és méreteit. A nyugati falat, nyugati oldalán 1 m x 1 m-es, egymástól 2,50 m-re épült támpillérekkel erősítették, melyekből egyet északon feltártunk, a következőnek kiszedett nyomát találtuk (62. kép). A fal legmagasabb pontja északnyugaton Af 104,16 m-es szinten maradt meg, míg az alapozás Af 101,62 m-en készült. A terem északkeleti sarkában, a fűtőtér szintjén előtűnt a 30. sz. sudatorium íves falának kis részlete, amelyet meghagytak, amikor a fürdő átalakításakor ráépítették, illetve hozzákapcsolták ezt a részletet. A nyugati fal belső oldalán több sorban még láthatók a hypocaustumtérhez kapcsolt fali tubulácio félbetört téglái. A 31. sz. terem északnyugati sarkánál, a 29. sz. helyiség délnyugatra kiugró falának szögletében kis foltban opus spicatum formában lerakott téglapadozat részlete maradt meg. Konzerválás, rekonstrukció A hidat tartó betonoszlopok miatt a kiszedett falat visszaépítették. A helyiség belsejét erőteljesen fel kellett tölteni a közlekedés kialakítása miatt, ezért a falaknak csak néhány kősóra emelkedik ki a jelenlegi szintből. 32. sz. helyiség 32. számot kapta a 6,60 m x 7 m-es helyiség, amely tulajdonképpen egy 24,50 m hosszú folyosó utólag kisebb méretűre leválasztott része. Ez a folyosó a tőle keletre levő tepidariumok praefurniumait foglalta magában. A 30. számú sudatoriumtól délre 4 m-re két egymással párhuzamos kelet-nyugat irányú 1 m és 80 cm széles falat építettek egyenetlenül rakott kis- és nagyméretű kövekből, laza habarcsba ágyazva. A falak alatt 10 cm vastag faszenes hamus réteg, alatta 40 cm homokos földdel kevert szürke réteg húzódott. A szelvény alján 40 cm átmérőjű kerek hamugödröt mélyítettek, melyet téglával béleltek ki. Konzerválás, rekonstrukció A rekonstrukciót a 31. számú helyiséggel azonos módon oldották meg. Csupán a 40. számú tepidarium praefurniumának nyugati boltívelésének teteje emelkedik ki a jelenlegi feltöltött folyosó szintjéből a keleti oldalon. 33. sz. tepidarium A terem járószintje nem maradt meg. Az ásatás során két építési periódus vált el egymástól. Mindkét időpontban hypocaustum térrel funkcionált a helyiség. A kettő között 95 cm-es szintemelést észleltünk (63. kép). A terem északi falán - az északnyugati falsaroktól keletre 2,40 m-re - 1,50 m x 3,10 m méretű küszöbkő maradt meg töredékes állapotban. Itt leástunk a fal aljáig. A fal alapozását szabályosan faragott kváderkövekből rakták. A kövek között plasztikusan megmaradt habarcs 2-3 cm-es csíkját lesimították és a kő formáját követő, azt mintegy keretelő vonalat karcoltak bele (64. kép). A felmenő falak opus mixtum technikával készültek. A keleti falába két melegáteresztő nyílást építettek, amelyek a meleg levegőt átvezették a 34. sz. tepidariumba. Ezeket a nyílásokat nagyméretű faragott kőlapokkal bélelték, egyenes kőlap lefedéssel. A nyílások mérete 1 m x 1,30 m. A kőlapok vastagsága 20 cm. Egymástól mért távolságuk: 1,70 m. Későbbi átalakításkor ezt a nyílást két oszlopba rakott 13-13 sor téglával befalazták. A nyílásokat magába foglaló falrésznek 5 sor nagy méretű, erős kötésű habarcsba ágyazott görgeteg-kváderkövekből készült része maradt meg. A két nyílást lefedő kőlappal egy szinten, azonos méretű kőlapokat építettek a falba, kapcsolódva a nyílások fedlapjaihoz. Az első nyílás az északkeleti saroktól délre 2,80 m-re, míg a második 5,50 m-re készült.
