Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)
A Thermae maiores helyiségeinek leírása
teljesen épen került felszínre. Ez az egyetlen helyiség a fürdőben, ahol a felmenő falban egy sor opus spicatum részt találtunk. Déli falába terrazzóval bevont ülőpadot mélyítettek. Nyugati fala mellett nagy kőtömbökből kialakított lépcső alsó sora csatlakozik az északnyugati sarokban megmaradt négyzetes kőtömbhöz, mely valószínűleg a sarokbelépő alapozása volt. Az északi falban a padozat szintjén vízkivezető nyílás maradt meg (10. kép). Konzerválás, rekonstrukció Ahogy az előzőkben már emh'tettük, a lakóház pincéjébe beépített medencénél a nedvesség kiküszöbölése volt a legnagyobb gond. Az 1962. évi műemléki restaurálás alkalmával csak kis mértékben csökkent a falak átnedvesedése a centrifugál-ventillátor beállításával és a mennyezet kazettás Hungarocell borításával. Alapvetően és teljesen megszüntetni a nyirkosságot csak most lehetett azzal a nem kis statikai problémát jelentő és biztonsági megerősítéseket kívánó megoldással, mely a fal síkját nyugaton áttörte. Az ablakszerű nyílásba vasrácsot helyeztek és ez biztosítja a helyiség állandó szellőzését és teljes kiszáradását, mely röviddel a faláttörés után már tapasztalható volt. A leírtakhoz még hozzátesszük, hogy ezzel a kényszerűnek látszó és műszaki okokból eszközölt faláttöréssel jöhetett létre végeredményben az a nagyon vágyott, de eredetileg lehetetlennek tűnő megoldás, hogy az 1778-ban és 1930-ban kiásott fürdő-termek látványban is bekapcsolódjanak a legutóbbi négy év - 1981-1984 - feltárásainak helyszínen megőrzött összképébe. Kihangsúlyozzuk, hogy problémáink megoldásához itt is a kivitelezés részéről ismét nagy segítséget kaptunk. A Szentendrei út helyén újonnan megépült gyalogos járda szigetelését speciális erősségű burkolattal készítették, minden jövőbeni nedvesség, szivárgás elhárítására azokon a helyeken, amelyek egyben a két teremnek (2. kép 26. és 35. sz.) részben a födéméi is. 27. sz. helyiség 27. számmal jelöltük a medence mögött kialakított térséget, mely feltételezhetően a 20. számú előcsarnok párja lehet. Talán itt is volt egy bejárat, mely a fürdőt keleten követő utcára nyílt. 1 28. sz. Natatio A medence kiválóan jó állapotban került felszínre (53-54. kép). Sérülést, bolygatást csak a délkeleti sarokban találtunk. Terrazzó-padozata összefüggő egészben maradt meg, néhol az újkori építkezések fúrta oszlopalapok sérüléseivel. 80 cm széles felmenő falát terrazzóval burkolták. A padozat és fal találkozásánál itt is terrazzóból képezték a negyedkörcikk alakú párnatagot, melyet a keleti hosszanti oldalon kettőzve kentek fel. A medence délen apsissal zárult, melynek közepén imbrexekkel burkolt erősen déli irányba lejtő vízkivezető csatorna részlete maradt meg (55-56. kép). A medence négy sarkában negyedkörcikk formájú 1,80 m-re benyúló lépcsős belépőt építettek, teljesen megegyezően a 11. sz. medence belépőivel. Az 5 lépcsőfokot nagyobb kövekből és íves tégladarabokból formázták, majd 3-4 cm vastag terrazzóréteggel vonták be. Az öt lépcső minden fokkal 20 cm-t keskenyedik, míg a medence jelenleg megmaradt 1 m-es magasságánál egyetlen téglaméretre szűkül. A medencét északon belső pillérekkel megtámasztott fal övezte, melyre faragott vájatos kőtömböket helyeztek. Ezek feltehetően a medence körüljárójaként funkcionálhattak. Ezeket a kőlapokat is dokumentálás után felszedtük és az építkezés befejezésekor tettük vissza eredeti helyükre. A kőlapok Af 103,57 m-nél feküdtek. A medence falának alja Af 102,80 m. A délnyugati lépcsőnél a fal és lépcsőfokok közé igen kemény sötétszürke színű habarcsréteget kentek. Ez az anyag teljesen elüt a többitől. Konzerválás, rekonstrukció A medence nagy részben - kivéve a délkeleti sarkát - felszínre kerülésének állapotában maradt meg. Bár a délkeleti sarok már korábbi építkezések alkalmával megsérült, a mostani kivitelezés során teljesen megsemmisült, ugyanis ideépültek az aluljáró elektromos szerelő szekrényei. A keleti falat, az új létesítménytől északra néhány kősorral egészítették ki. Az itt megsérült terrazzó-padozatot betonnal pótolták. A megfelelő magasság elérése érdekében a medence apsisának falát is két kősorral meg kellett emelni (57. kép). A többi, eredeti fal koronáját és a lépcsőket csak vegyszeresen kezelték, tekintettel arra, hogy a medence teljes egészében az aluljáró része, tehát fedett helyen fekszik. Amikor az ásatások során a medence terjedelme ismertté vált, az illetékes hatóságok közölték, a medence annyira belenyúlik az aluljáró észak-déli közlekedési terébe, hogy a nyugati felének mintegy 3-3,50 m-es részét fel kellene áldozni a megfelelő szélességű közlekedési folyosó biztosítása miatt. Ekkor került immáron másodszor veszélybe a kivitelezés során a medence léte! Először az ide tervezett tartószerkezetek alapozása miatt volt pusztulásra ítélve
