Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)

A Thermae maiores helyiségeinek leírása

falainak lábazatánál itt is előtűnnek a nagy méretű puha mészkőtömbök, melyek különösen a nyugati oldalon maradtak meg jó állapotban. Ezeket a monolitokat Af 102,62 m-nél észleltük. Konzerválás, rekonstrukció A földmunkák során éppen az exedra belsejében a nyugati oldalon 80 cm x 80 cm-es betonból készült, a földből magasan kiálló aknát találtunk. Ennek mélyítésekor, annak idején a padozatot feltörték. Ettől eltekintve a többi része római kori. A helyiség olyan jó állapotban maradt ránk, hogy csak a boltív keleti bázisát rekonstruálták, egyébként kiegészítés nélkül áll az exedra. Ugyanis szerencsésen olyan helyen sikerült megőrizni, ahol az új felüljáró födémé védi. Jól esik látni szabadtéri múzeumunkban olyan romokat is, amelyhez nem kellett hozzátegyen semmit a jelen. 18. sz. frigidarium A therma feltehetően egyik legdíszesebb, központi helyisége lehetett ez a frigidarium (42-45 kép). Mind a négy oldalán ajtók biztosították a különböző irányba történő közlekedést, illetve a díszes Nymphaeumok nyíltak belső terébe, két oldalán - keleten és nyugaton - hidegvizes medencék (2. kép 25. és 26. sz.) álltak a fürdőzők rendelkezésére. Ez utóbbiakba innen bevezető lépcsőkön keresztül jutottak be. Padozatát nagy méretű faragott kőlapokkal burkolták, több kőlap tetején vájatot találtunk, ezek vezethették le a terem összegyűlt vizét a csatornákba (42-43. kép). Miután ez a nagy felület több helyen sérült volt, a kőburkolat hiányzott, ezért minden nehézség nélkül feltárhattuk a padozat több részletét. A terem közepe táján - nem in situ helyzetben - vízszűrő kő virágszirom formára faragott, kettébetört 1,10 m x 1,40 m-es tömbjét találtuk, mely a központi egymásba torkolló csatornák összefolyása felett állhatott. A kőburkolatú padozat Af 103,19 m szinten van. A frigidarium déli falában kisméretű, terrazzó borítású öblítő medence épült (43. kép). Konzerválás, rekonstrukció A 18. sz. központi terembe nyíló több helyiség konzerválásáról és rekonstrukciójáról leírásuk helyén beszéltünk. Itt a frigidarium belsejének kialakításával foglalkozunk. A rekonstrukciók készítése során gondot okozott mindenütt a vízelvezetések kérdése, főleg azokon a helyeken, ahol a romok semmi védelmet nem kaptak a híd-födémek alatt. Ha figyelembe vesszük, hogy a kialakított csomópont több mint 23 000 négyzetméternyi területet érint és ebből csak mintegy 6 000 négyzetméter fölött van tető érthető, hogy a műemlékvédelmi szempontok fokozottan előtérbe kerültek. Ezért pl. itt a frigidarium meglehetősen nagy szabad felületén a falak állagának védelmére és a szétfagyás veszélyének elhárítására a padozatok kőburkolatának visszahelyezése előtt szemcsés homokréteget terítettek a felszínre. A faragott eredeti és kiegészítésre készült kőlapokat kevés hézaggal helyezték le s így közöttük, a szemcsés homokrétegen keresztül elszivárog a felület nedvessége. A terem tengelyében - a 16. sz. átjáró vonalában - két kőlapon szökőkút hengeres talpának lenyomatát találtuk. Ez adta a gondolatot, hogy a földmunkák során a feltöltött törmelékrétegben talált szökőkút tányérjához tartozó 62 cm x 55 cm-es íves, faragott töredékből szökőkút rekonstrukciót készítsünk. Ezt nem az eredeti szökőkútnak a kőlapon megmaradt helyére állítottuk fel, hanem ez esetben a modern hídszerkezethez igazodva olyan szabad ponton, ahol felülről a hídról is érvényesül a tányérba visszacsobogó víz játéka. A vizet a 15. sz. Nymphaeum előtt a padozatba lemélyített aknába elhelyezett elektromos szerkezet forgatja (44. kép). A frigidariumba nyíló 35. sz. sudatoriumtól kissé északra helyeztük el a „Thermae maiores" - feliratos kő másolatát. Úgy érezzük igazán itt indokolt a szöveg szerepeltetése, mely mint egy kőbevésett építési dokumentáció igazolja Schönvisner 1778-ban publikált ásatási eredményeit. A 35. sz. sudatorium feltárt részletei alapján elképzelt nagy kiterjedésű épület méreteit hangsúlyozza a feliratos kő szövegében szereplő „Thermae maiores" elnevezés. A frigidarium ásatásakor azt a korábbi módszerünket követtük, hogy a sérülékeny részleteket felszínre kerülésük állapotában fényképen és rajzon dokumentáltuk, az egyes darabokat beszámoztuk, majd felszedtük, Aquincumban lévő raktárainkba szállítottuk és az építkezések befejezése után a dokumentációk alapján visszahelyeztük származási helyükre őket.