Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)

Bevezetés

BEVEZETÉS Az Imperium Romanum területén részben kiváló állapotban, részben csak romokban megmaradt számos fürdőépület beszédes tanúja az egykori speciális építészeti megjelenési formát kapott therma architektúrának. Ezek a néha szerényebb, máskor luxus kivitelű fürdőépületek gazdagon tagolt részletei különféle alaprajzi megoldásokat őriznek. Hatalmas méretű termek sora, hypocaustumok faragott kőből készült és téglákból rakott oszlop- és pillérerdői, az oszlopcsarnokok díszes faragványai, vagy a külön e célra készült kvalitásos szobrászati remekek a fürdőtermek falifülkéiben, igazolják a fürdők kedvelt és kiemelt szerepét a római ember ünnep- és hétköznapjai sorában. Ezek az építmények a testápolás funkcióján túl, mintegy centrumaivá váltak a kulturális életnek is. A sport, különféle előadások, a testi és szellemi élet, nevelés közvetlen és közvetett eszközei lettek. A kiváló építészek, mérnökök mellett az ipar- és képzőművészet élgárdája dolgozott egy-egy therma berendezésén. Elképesztően gazdag belső dekorációk beszédes tanúi a felszínre került freskók, stukkók, páratlan téma variációjú, színpompás mozaikpadozatok a birodalom egész területéről. Már a koracsászárkori fürdőkben feltűnnek a termek mennyezetét beborító változatos geometrikus és figuráüs díszítésű, kazettákba komponált stukkók, melyek egyik legszebb emléke a Stabiae-i therma mennyezet.

1 Igen gyakran könyvtárhelyiségek, olvasószobák is gazdagították a thermák helyiségeinek sorát. A palaestrákban a testgyakorláson, labdajátékon kívül, különböző mérkőzéseket, atlétikai viadalokat rendeztek. A nézők a palaestrák tribünjein foglaltak helyet. A fedett részek a kedvezőtlen időjárási viszonyok mellett is biztosították a szórakozási lehetőségeket. A birodalom számtalan helyén, ahol gyógyforrások fakadtak messze földre híressé váltak a fürdőtelepek, melyeket kőbevésett hálaoltárokon idéztek a gyógyulok. Ezeknek a szövegeknek gyakori szereplői a gyógyító Nymphak, akik a forrásoknál fejtik ki gyógyító tevékenységüket s hasonló aspektusban Aesculapius és leánya Hygieia. Az ókori auktorok többször megemlékeznek arról, hogy a fürdőzés divatja milyen népszerű volt a császárkorban, szinte életszükségletté vált. A köztársaság korában a fiatalok még a szabadban, pl. a Tiberisben fürödtek, míg az idősebbek nyolc naponként vettek csak fürdőt. Ezzel szemben a császárkorban a maximális kényelmet nyújtó, minden igényt kielégítő fürdőket sűrűn, napjában többször is felkeresték a fürdőzők. Feljegyezték, hogy Commodus császár egy nap nyolc alkalommal is vett fürdőt, Gordianus nyáron négyszer-ötször, míg Gallienus hatszor-hétszer fürdött naponta. A fürdés közkedveltségét az észak-afrikai Timgad fórumának kövein olvasható derűs szöveg is megörökítette számunkra: „ Venari, lavari, ludere, ridere, hoc est vivere.