H. Gyürky Katalin: Az üveg (Monumenta Historica Budapestinensia 5. kötet Budapest, 1989)

Előszó

4. Rendkívül rossz állapotban levő kicsiny töredék pusztuló formáját kizárólag mérés és rajz segítségével lehetett megőrizni, ezért leltározásra nem volt már alkalmas. Díszítése megegyezik a XII. 2.18. sorszámú darabéval. 5. Valamivel a szájperem alatt helyezkedik el a peremgyűrű a korai lelőhelyeken talált palackokon (XII. 2. 3.4.). Ezek a 13. század közepéről — ha nem az első feléből -, valók és formailag is külön csoportot képeznek. Feltehetően más helyről származtak ide, mint 14—15. századi utódaik. Érdekes azonban, hogy ez a kettős szájperem kiképzés hosszú idő múltán visszatér és olyan darabokon fordul elő, amelyekről ilyen korai származás nem tételezhető fel, sőt inkább a 16. sz. elejére, a hódoltságot megelőző időre tehetők, pl. Csőt faluból való ilyan darab. Ennek még az is az érdekessége, hogy egy egyenes oldalú test és egy peremgyűrű nélküli fenékkel lehet összehozni, mivel azonos gödörből kerültek elő és anyaguk is egyező (XII. 2. 29). A budai palota szórványanyagában is található ilyen kettős-gyűrűs szájkiképzés (XII. 2.c, 5.). Ennek a darabnak nem maradt meg a pontos lelőhelye, ezért pontosan datálni nem lehet. A nyakán levő csavarás és a nagyon erősen elszűkülő szája egy másik típusváltozattal hozza össze: ugyancsak palotai szórványanyagban több hasonló nyaktöredék maradt egyetlen, gömbölyű peremgyűrűvel (XII. l-2.b. 16.). Feltételesen ezt is eggyé rekonstruáltuk egy anyagában igen hasonló szórvány-fenékkel, melyen az elhaló bordázat függőlegesen éppenhogy kitapintható (XII. 2.d. 12.). Egy nyaktöredék a Csalogány u. 26-ból hasonló csavart bordázattal (XII. 2.b. 17.) megerősít bennünket abban a hitben, hogy ezek a palackok már egy 16. század elején dolgozó hutának termékei voltak. 6. Melis 1973,195. 7. 1950-es évekből származó felszíni gyűjtés. A Pesterzsébeti Múzeumtól átvéve. 8. Méri István 1957. évi ásatása. Publikálatlan. 9. A szórvány-fenék beleltározását és egy csavartbordázatú nyakkal összerekonstruálását egész sorozat töredéken végzett és egymáshoz kapcsolódó megfigyelés indokolja, melyet részletesen az 5. sz. jegyzetben írtam le. 10. Garády S. leletei. XII. PALACK 3. típus (XII/

1-5; XIII/

l.kép) Egyszerű forma: hosszú, vékony nyak, enyhén kihajló szájperem, gömbölyű, vagy ovális test. Az egyik darabbal (a. változat, 3.) együtt, azonos lelőhelyen előkerült egy méretében megfelelő, gömbölyű, talpszegély nélküli fenék (c. változat, 2.), amely csak enyhén benyomott (nem kúpos). Ugy véljük, hogy ezt a típust ez a két darab határozza meg. Igen korai példányaink vannak belőle a budai királyi palota 33., 40. és 47. számú, XIII. századi leletanyagot tartalmazó szemétgödreiből (a. változat, 1-3.). Ebből az egyszerű formából egészen kicsi méretűek is előfordulnak, amelyeket a „fiolák"-nál tárgyaltunk. Feltehetően az egész középkoron keresztül készültek különböző méretekben. A középkorban használt kifejezés: „anghestera", latinul „angustarium", — mint minden szűknyakú palackra, erre is vonatkoztatható. Nemcsak üvegpalackra, hanem más anyagból készült palackra (nemesfém) is használták.

1 Azonban igen gyakran lehet találkozni ezzel az elnevezéssel, illetőleg ennek változataival (inguistara, guastada, angastare) Itáliában, velencei üvegesekre vonatkozó okmányokban, s igen korai időben, pl. már 1279-ben is.

2 A kifejezést a németek is átvették:, Angster". Némeg irodalmi szövegben legkorábban 1462-ben fordul elő.

3 Az iparművészei-történeti szakirodalomban összekeverték a már 1220-ban feltűnt „Kuttrolf ' (Guttrolf) elnevezéssel.

4 Ez utóbbi kifejezés akkor alkalmazható, midőn kizárólag kis mennyiségű párlat cseppenkénti adagolására szolgál a palack erősen elszűkített nyaka, amelyet esetleg még meg is csavarhatnak, vagy két-, vagy több csőből csavarnak össze annak megakadályozására, hogy a folyadék könnyen és nagy mennyiségben ömölhessen ki. Az előbbi kifejezés azonban semmiféle csali szándékot nem takar. Egyszerűen csak egy formát jelöl. Korai példányait a velencei üveggyártásban nemcsak a szó korai előfordulása jelzi, hanem 13—14. századi újabban előkerült példányai is.

5 a) változat: A szájperem kihajlása szabálytalan Lelőhely: Leírás: Leltárszám: Megjegyzés: 1. BP. NU. XXXIII. g. Kihajló perem, hosszú nyak 52.127 6 2.50-3.3 m 2.R. Oxidált XII/l.kép 2. BP. NU. XL. g. Kihajló perem, száj felé szűkülő nyak 52.33 6 3.6-4 m Oxidált XII/2. kép