H. Gyürky Katalin: Az üveg (Monumenta Historica Budapestinensia 5. kötet Budapest, 1989)

Előszó

XII. PALACK 8. típus „Kotyogós üveg" (XVI/1-5, XVII/1-6. kép) Csali-palack, amelyből a folyadék csak cseppenként és kotyogva folyik ki. A római üvegek között már megtalálható. Itt „gutturnium" néven nevezték, ami a guttus = csepp szóból (latin) származik. I u. III—IV. században Szíriában is készítették. Eltérően a többi középkori formától, ez Itáliában nem honosodott meg. Eddig legalábbis onnan nem ismerünk példányokat. Annál inkább kedvelt volt Németországban, ahol „Kuttrolf ', azaz „Guttrolf" volt az elnevezése. Ennek a szónak és magának a palacknak első említése a XIII. században irodalmi szövegben már előfordul.

1 Számtalan változata maradt a XV—XVII. századokból. A német szakirodalom az ,

Angster" és a „Kuttrolf ' elnevezéseket keverve használja, sőt tanulmány is készült annak eldöntése érdekében, mikor, melyik típusra melyik kifejezés illik.

2 Úgy tűnik, ma már ez a kérdés könnyen eldönthető: az „anghestera, inghistere, angustarium stb.", vagyis németül „Angster" csupán szűknyakú palack, ami Itáliában kedvelt és elterjedt volt.

3 A kifejezés Németországba átment, s alkalmazható az erősen elszűkített nyakú, cseppenkénti adagolásra alkalmas, egycsöves kotyogós palackokra. Németországi gyártásának első dokumentuma 1406-ból származik, amikor is a megalapított spessarti huta gyártmányai között sorolták fel.

4 A késő-középkorban nálunk is nagyon elterjedt és a XVI. század elején magyarországi üveghuták gyártmányai között is említették.

5 Alkalmas volt misebor, illetőleg szertartáshoz szükséges olaj tartására,

6 Erdélyben pedig ebből itták a ,,meggyes bort"

7

. Már ebből is látható, hogy palack is meg pohár is volt egyben, éppen ezért tartozik széles, csészéhez hasonlítható szájnyílás is ehhez a formához. Rademacher tipologizálta és bizonyos időrendi sorrendet állított fel. Szerinte az egycsöves, tölcséresszájú, alacsony gömbhasú (a. változat 6. és 9.) a legkorábbi. Később a nyak erősen hajlik, a szájtölcséren pedig a kiöntőcsücsök megjelenik. A legkorábbi változat, s így a mi két említett darabunk is rendelkezik itáliai analógiákkal, méghozzá a XIII-XIV. századból.

8 A mi 9. számú darabunk ugyan XIII—XV. századi vegyes leletek között került elő, de az üvegek szinte kivétel nélkül XIV. századiak voltak és ezért feltételesen erre az időre, de legkésőbb a XV. század elejére tehetjük. A többcsöves kotyogósokat még a XVIII. században is gyártották. Bemutatott darabjaink között ilyenek is vannak. Ezek már hazai gyártmányoknak tekinthetők. EGYCSÖVES TÍPUSOK a) változat: hosszú, szűk, egyenes tartású nyak, mely felett egyenes, vagy ferde helyzetben széles csésze formájú szájtölcsér van, amelyet külső oldaláán sűrű, párhuzamos ráforrasztott sötétkék üvegfonalak díszítenek. A test alsó felén belapított gömb forma, többnyire plasztikus bordákkal gerezdelve. Kúpos fenék, talpgyűrű nélkül. Lelőhely: Leírás: Leltárszám: Megjegyzés: 1. BP. NU. 569-976 4.9 m 6.R. Szájtölcsér, színtelen, átlátszó, kék fonáldísszel 51.1858 2. BP. P. XIII. g. 500-931/7 m Szájtölcsér töredék, fonál dísszel 51.1901 3. BP. KTP. VIII/2 g. 511-959/5m4.R. Szájtölcsér töredéke, kék-vörös fonáldísszel 51.1799 4. BP. GyJ. XXX. g. 0.8-1.2 m Szájtölcsér töredéke, kék fonáldísszel 51.2981 5. BP. NR. 454-800 4.80 m 3.

R. Lapos tányér alakú szájtölcsér kék fonáldísszel 51.1497 6. B. I. Tárnok u. 9-11, Pincebetöltés Nyak és száj tölcsér, váll egy gerezd a testből, fenék 80.517 9 XVI/2. kép 7. B.I. Tárnok u. 9-11. Pincebetöltés Szájtölcsér 80.518 8. B. I. Hess A. tér 2. Domonkos „A" épület, fűtőkamra, előtér betöltés Szájtölcsér töredék 73.2.1. 10 9. B. I.Hess A. tér 1. kút Nyak, váll, szájtölcsér kék fonálfonáldíszítéssel 77.4.1. 11 XVI/l.kép