H. Gyürky Katalin: Az üveg (Monumenta Historica Budapestinensia 5. kötet Budapest, 1989)

Előszó

Előszó Ez a katalógus a Budapesti Történeti Múzeum középkori gyűjteményének beleltározott üveg régészeti leleteit tartalmazza. A tárgyak leltárbavétele 1981. december 31.-vel zárul. A katalógusba nem kerültek bele tehát az ennél az időpontnál korábban begyűjtött, de leltárba nem vett leletek. Arra törekedtünk, hogy olyan rendszert alakítsunk ki, amely bővíthető és folytatható. A katalógus alapvető célja a gyűjteményről áttekinthető kézikönyvet adni a kutatók kezébe, amely segíti őket feltárásaiknál előkerülő tárgyaik meghatározásában. Nem a nagyközönség számára készült tehát. Tételei szinte kivétel nélkül töredékek. A lehetőségek szerint törekedtünk a töredékek funkciójának meghatározására és ezt csak rekonstrukciós rajz segítségével érhettük el. A katalógus tagolásának legfőbb szempontja az eredeti rendeltetés és forma szerinti felosztás. A kísérőrajzok mennyiségét is ennek a szempontnak vetettük alá. Azonos tárgytípushoz tartozó töredékek közül azokat a darabokat rajzoltuk le, amelyek a tárgytípus részletformáit a legjobban megmutatják és addig folytattuk a töredékek mérését és rajzolását, amíg a típus az olvasó számára is érthetően ki nem alakult. Ugyanakkor jegyzékbe vettük a típushoz tartozó valamennyi beleltározott töredéket. A teljes felsorolás értelme az, hogy a kutató áttekinthesse, mely lelőhelyekről kerültek elő az őt érdeklő tárgyfajtáknak darabjai. A lelőhelyek aprólékos pontosságú leírását fontosnak tartottuk, mivel egy-egy téma kutatása, feldolgozása esetén ezekre az adatokra szükség van. Ugyanakkor a kutatókat foglalkoztató másik fontos kérdésre: a korhatározásra a katalógus nem ad minden esetben egyértelmű választ. A korhatározás kérdése a régészeti kutatás legbonyolultabb és soha le nem zárható kérdése. A pontos kormeghatározás előfeltétele a tudományos feldolgozás. A katalógus nem publikáció, ám figyelembe vesz minden megjelent publikációt. Pontos kormeghatározást tehát a katalógus ott közöl, ahol egy publikáció ezt a kérdést már megoldotta. Egyébként pedig a lelőhelyek feltüntetése által igyekszik segítséget nyújtani. A katalógushoz csatolt lelőhely szerinti mutatóban a lelőhelyek koráról, a leletanyag összetételéről igyekeztünk némi útmutatást nyújtani. Itt hívjuk fel a figyelmet a zárt és egységes korú lelőhelyekre. Sok töredék azonban vegyes korú feltöltésből származik. Típusaink leírásánál legalább a lelet előfordulásának legkorábbi és legkésőbbi idejét igyekeztünk megadni. Mivel azonban egy-egy típus hosszabb időn keresztül is élhet, azért a kutatók, saját leletük meghatározása esetén feltétlenül vegyék figyelembe saját lelőkörülményeiket. Ujabb leletek módosíthatnak a korhatározáson. A tárgyak fajtáinak és azon belül a típusoknak a számát maga az anyag alakította ki. Egy-egy fajtán belül a típusok száma növelhető. A fajták római számot kaptak. Ez a sor is folytatható újabb fajták előkerülése esetén. A fajták és típusok számozásával az volt a célom, hogy egy-egy tárgy római és arab számok segítségével is meghatározható legyen. Erre azért van szükség, hogy elkerülhető legyen az erősen szubjektív leírás és a lelet meghatározása teljesen egyértelmű legyen olyan szakember számára is, aki a leletet nem látja. A tételek leírásánál — tekintetbe véve a kevés helyet - csak a darab egyedi sajátosságaira szorítkoztam. A típusra jellemző leírást pedig összefoglalóan a típus bevezetéseként közöltem. Katalógusunknak célja a teljes leltározott állomány bemutatása. Ezért magában foglal olyan tárgyakat is, amelyek típusba nem sorolhatók, egyediek, vagy pedig tárgyrészletek, amelyekből nem lehet következtetni az egészre és így a fajta, a típus nem határozható meg. Szükségesnek tartottam jellemző technikai, vagy formai megoldásokat bemutatni (szájperem, talpkiképzés stb.). Arra törekedtem, hogy a részletformák megnevezésénél segítségére legyek a kutatóknak. A különböző típusokat magyarázó szövegekben a lehetőségeknek megfelelően kitértem a külföldi szakirodalomban meghonosodott elnevezésekre, vagy a középkorban használt megnevezésekre. Az utóbbi évtized ásatási leletei azonban sok új típust hoztak felszínre, amelyekre még nincs nemzetközileg elfogadott kifejezés. A közölt leleteknél felhívom a figyelmet az esetleges publikációkra — ha ilyen van. Amennyiben a lelet publikálatlan, közlöm feltárójának nevét. Minden további információt a darabra vonatkozóan tőle kell kérni, illetőleg a feltáró nevével megjelenő publikációkat kell figyelemmel kísérni, Publikálatlan leletet csak abban az esetben közlünk rajzban, ha az új típust jelent és ezért feltétlenül benne kell lennie a katalógusban és ha ehhez a feltáró régész is hozzájárult. Egyébként csak a felsorolásban kapott helyet.