Dr. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983)
II. Településtörténeti összefoglalás
lanok. Csak a tatárjárás után, 1244-ben megújított városi szabadságlevélben találunk uj birtokot, a várostól távolabb, a mai Kőbánya vidékére helyezhető Kövér földet. A Pest várostól jogilag független, pesti síksági falvak a tatárjárás idejére sürü településhálózatot alkottak. Az 1241-42-ben elpusztult és elnéptelenedett falvak, földek hamarosan újra gazdára leltek. A XIII. századi helynevek régészeti leletekkel bizonyítottan a XII. századvégi falurendszert jelölik. A XIII. századi határjárásokból, birtokperekből, adományozott birtokok határainak leírásából is szinte rekonstruálni lehet az É-pesti határ településhálózatát, azonban a régészeti eredmények ezt a képet az egész pesti síkságra kiterjesztik, pontosabb időrendi meghatározásokat tesznek lehetővé. A régészeti kutatómunka során terepbejárással kerestük meg a középkori falvak helyét a pesti sikság patakvölgyeiben, a mocsaras, belső vizekkel borított területek magasabb fekvésű részein. Mind a beépítetlen, mind a beépített területeken a templomokat kivéve minden elpusztult. A vízrajzi kép jelenkori megváltoztatása, a mocsaras területek lecsapolásával, feltöltésével a patakok többszöri mederváltoztatásával kapcsolatos gátrendszer kiépítésével járt. Ezek a földmunkák sokszor a dombok tetején megmaradt templomromokat sem kímélték, igy nem egy, a mult században még leirt, emiitett templomrom pusztult el véglegesen. Nem találtuk meg a Pestújhely határában álló un. pusztatemplomot, amelyből római kőfaragványok is előkerültek, a soroksári határban lévő is teljesen megsemmisült, hasonlóan a mult század végén még körbeszántott rákosszentmihályi templomromhoz. 1 76 Az 1960-as évek elején ez lett a sorsa a káposztásmegyeri templomromnak is, de erről Rómer és Arányi részletesebb leírása legalább fennmaradt. 177 A megvizsgált és azonosított templomok viszont szolgáltattak annyi adatot, hogy megállapíthatjuk miszerint a XII. század 2. felében, vagy a század utolsó harmadában az egész pesti határban zömmel azonos típusba sorolható falusi templomok épültek. Méretük hasonló, a torony nélküli templomok szentélye nyújtott, félkörives záródású, vagy szentélynégyszöges volt. Ilyen templomok épültek Cinkotán, Fót-Sikátorpusztán, Rákospalota Kossuth L. u. 39-41, Rákoskeresztúr Pesti ut 110, Rákoscsaba Csabai ut, Kispest Hungária u. 5. számok alatt, Cinkota , Sikátor , Palota, Posa rákosa, Csaba rákosa, Szent Lőrinc középkori falvak helyén. (42., 43., 44., 51., 52., 54~ lelőhelyek. ) Ezek a templomok egységesen a román stilusu falusi templomok késői csoportját alkotják. 178 A mult századi még álló, középkori templomok hasonlóságára Arányi is felfigyelt, lajstromba is szedte a váci járás "4 öl széles, 6 öl hosszú, régi, jól keletéit falusi egyházai" között a káposztásmegyeri, az Alagi-majori, a Sikátor-pusztai és a rákoskeresztúri épületmaradványokat, l 79 Az azóta eltelt 100 év kutatási eredményei az ismert építészeti jegyek mellé a hasonló régészeti körülményeket is feltárták. A templomokat függetlenül attól, hogy volt-e a területen korábbi épület, vagy más településnyom megközelitőleg azonos elrendezésben építették, a szabálytalan köralaku keritőfalak által határolt térség ÉK-i harmadában. A keritőfalak rekonstruált átmérői is hasonlóak. A keritőfalon belül, vagy a templom körzetében nem kerültek elő sirok, illetve csak későközépkori, XV-XVI. századi, vagy még fiatalabb, ujabbkori sirokat találtunk. A templomok építésénél, jellemző és figyelemreméltó vonásként említjük, hogy sok római kőfaragványt használtak fel. Az azonos időszakhoz közvetlenül egymás után, vagy talán egyidőben épitett templomok egészen szerény külsővel rendelkeztek. Egyetlen díszesebb, Árpád-kori faragott töredék sem került elő, még másodlagos helyen sem, kivéve a cinkotai templom in situ, alaposan lefaragott lábazatát. A templomok szerény külsejük ellenére mégiscsak valamilyen formában kiemelt helyzetűek lehettek, erre utal a sirok, temető hiánya és a keritőfalak szinte erődítés jellegű épitésmódja. Az azonos alaprajzi elrendezés magyarázatára kézenfekvőnek látszana az a feltevés, hogy a XII. században a felsorolt 6 falu ugyanazon földesúr birtokában volt, vagy pedig a különböző, de ugyanolyan társadalmi és gazdasági helyzetű megrendelők számára ugyanazok építették fel a gyakorlatukból jól ismert alaprajzú épületeket. A középkori Pest megye területén mindegyik gyakori falusi templom-típus előfordul, jelenlegi ismereteink szerint a nyújtott félkörives szentélyzáródásuakat ismerjük a legnagyobb számban. A Dunántúl középső részén végzett vizsgálatok eredményeként megállapították, hogy a területen épitett egyenes szentélyzáródású falusi templomok bencés hatásra a birtokos egyházi testület egységes útmutatásai alapján készültek, az ives szentélyzáródásuakat pedig világi földesurak építtették a XII. század végén, vagy a XIII. század elején. I 89
