Dr. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983)
II. Településtörténeti összefoglalás
dási módok változásai alapvetően befolyásolták a kezdeti faluhálózat egyes elemeinek további fejlődését. A pesti sikság Duna parti sávjában letelepített szolgáltató népek korábbi emlékei annak a politikai koncepciónak, amely a Dunától távolabbi körzetben, a mezőgazdasági müvelésre alkalmasabb földeken létrehozta a XI. századi prédiumokat. A százdi apátság XIII. században átirt 1067 körüli alapitóleveiében az Aba nem-beli Péter ispán 3 e területen lévő prédiumát ajándékozta el, Csabarákosát (mai Rákoscsaba), Gubacsot (elpusztult XX. kerületi Tatárdomb), Nevegyet (Alsónémedi). A prédium olyan "földesúri gazdasági telepet-üzemet jelölt meg nálunk, amelyet a földesúr maga tartott fenn, s amelyben saját eszközeivel folytatott mezőgazdasági munkát, éspedig alapjában véve rabszolgaállapotu vagy legalábbis rabszolga eredetű munkaerővel. "116 A XI-XII. századokban faluszerüen önálló nevet viselő településeken együtt, egymás mellett helyezkedtek el a "földes-házas prédiumlakók" szegényes, a régészeti ásatásokból megismertekhez hasonló házai a földesúr gazdasági telepével, házával. Rövidesen elkezdődött azonban ezeknek, mint településeknek faluvá való átváltódása a földesúr gazdasági udvarának elsorvadásával. Ma már nagyon nehéz lenne ásatás nélkül eldönteni, hogy a százdi alapítólevélben felsorolt Csabarákosa, Gubacs, Nevegy falukereteken belül, vagy azon kivül létrejött önálló települések voltak-e? A prédiumok közül sok nem alakult faluvá, a földesúri gazdálkodás válsága miatt fokozatosan elnéptelenedtek. Ez a prédium faluvá fejlődésével párhuzamosan, körülbelül a XIII. század derekától a XIV. század derekáig zajlott le. E folyamat emlékeinek tekinthető a pesti határban néhány olyan lelőhely, amelyről szórványként kerültek elő Árpád-kori kerámiatöredékek, a kisebb leletmentések komolyabb kőépitményre utaló jelenségeket nem eredményeztek. (47., 50., 53. lelőhelyek.) XI-XII. századi birtokközpontnak, esetleg prédiumnak tekinthetjük a XVI. Cinkotaevangélikus templom környékén kialakított települést. Paticsfalu, kemencés házak között helyezkedett el egy 160 cm széles, kváderrel borított falazásu kerek alaprajzú építmény, amely minden valószínűség szerint templom volt. Az épületeket gerendák közé döngölt földsánc vette körül. Bár igen csekély eredménnyel járt a próbaásatás, fel kell tételeznünk, hogy a XI. század közepén Cinkota jelentős település volt, birtokközpont, amelynek egyik épületcsoportját szerényebb erődítménnyel köritettek. A XI. századi prédium falu és a körülötte lévő földek birtokosa lehetett a király, vagy a királyi család valamelyik tagja. Ezért választhatták 1074-ben Géza és László hercegek a Salamon király elleni döntő ütközet, a mogyoródi csata előestéjén táborhelyüknek Cinkotát. 120 A falu és a földesúri birtokközpont viszonyáról, a falu XI-XII. századi tárgyi emlékeiről nincsenek ismereteink. A pesti határ D-i részén, a Csepel szigeten lévő királyi uradalomhoz tartozó faluról valamivel többet tudunk. A Szabadkikötő darupályáinak építésével elpusztult többszáz sírós temető néhány, XI. századi sírjában különösen nagy méretű S-végü ezüst és bronz hajkarikákon kivül I. István átfúrt pénzei is előkerültek. A legnagyobbrészt mellékletek nélküli sírokban, szabályos sorokban, keletelve eltemetettek az uradalomhoz tartozó falu szolga, vagy teljesen vagyontalan szabadsoru lakosaiból kerültek ki. A pontos temetőtérképet nem ismerjük, de ugy tűnik, hogy a többrétegű sirsorok a Dunával párhuzamosan haladtak, a megfigyelt temetőrészlet K-Ny-i irányban kb. 250 méternyire terjedt ki. Ebben a részletben nem láttunk elkülönülő sircsoportokat, a falu azonos társadalmi és vagyoni helyzetű lakosságáé volt. (17. lelőhely.) A királyi uradalom szolgálatára telepitett lakosság csepeli temetőjének időbeli megfelelője a Rákospalota Sin utcai temető (20. lelőhely). A temető térképe itt is ismeretlen, az 1892-ben feltárt 171 sir 200-250 év alatt keletkezett. Nem lehet az ásató leírása alapján a temetőrészletben itt sem kronológiai, társadalmi tagozódást, csoportot megkülönböztetni. A XI. századi sírokban I. László pénzét találták, a viselethez tartozó szerény mellékletek, S-végü és sima hajkarikák, gyöngyök, gyűrűk a hazánkban jellemző szegényes, Árpád-kori mellékletek. A Sin utcai temetőhöz tartozó falu településformájáról, birtokosáról, jogi helyzetéről semmit sem tudunk. A temető a hozzátartozó falu 1241es pusztulásával megszűnt, ha később a falu ujjá is épült volna, lakosai más helyen, uj temetőt nyitottak, így a Sin utcai temető falujára későbbi, közvetett adatokból sem következtethetünk. Az Árpád-kori falura vonatkozóan mint egyetlen forrás a temető maradt, szélesebb körű következtetések levonására pedig a környék lelőhely térképe ad némi lehetőséget. Az a körülmény, hogy a környék legnagyobb Árpád-kori temetőjét itt találták meg és nem valamelyik más, X-XL századi temető helyén alakult ki, ismételten csak a
