Rózsa György: Budapest régi látképei (1493-1800) (Monumenta Historica Budapestinensia 2. kötet Budapest, 1963)

Bevezetés

budapesti látképanyagot a valóságban is összehozza gyűjteményében. A gyűjteményt, amely ebben a viszonylatban az első, és amelyet teljességben azóta sem sikerült senkinek sem felülmúlni, a fővárosra hagyta. Amíg a tudósok adatai és következtetései a történeti tudományok fejlődésének iramában többnyire elavultak, Lanfranconi nemes gesztusának érdeme változatlan maradt. Gyűjteményével megalapozta a főváros történetét bemutató múzeum anyagát, amely ettől az időtől kezdve egyrészt rendszeresen foglalkozott a gyűjtéssel, másrészt szakemberei révén hivatott középpontjává vált a régi budapesti veduták tudományos feldolgozásának. A biztató kezdet ellenére az úttörőknek a budapesti képkorpusz megvalósítására vonatkozó jámbor óhaja hosszú ideig nem teljesült, bár a gondolat felmerülésétől máig eltelt majdnem 90 esztendő alatt meglehetősen nagyszámú összeállítás és feldolgozás látott napvilágot, főleg a főváros történetével kapcsolatos évfordulók alkalmából. Buda visszafoglalásának 200., majd 250. fordulója, az egyesítés 50. évfordulója kiváló alkalmat jelentett kiállítások rendezésére, amelyeken jelentős szerepet kaptak a régi veduták is. A jubileumokkal kapcsolatban az anyag kisebb részfeldolgozásainak megjelentetésére is mód nyílott. Az idő előrehaladtával a katalógusok adatközlési módja egyre pontosabb, a közölt anyag — részben a Budapesti Történeti Múzeum gyarapodása, részben néhány lelkes magángyűjtő tevékenysége következtében — egyre teljesebb lett. A feldolgozásokban pedig mind újabb és újabb szempontok jelentkeztek. Mindeme katalógusok és feldolgozások

3 azonban nem pótolhatták a teljes korpuszt, mert kivétel nélkül egy-egy kisebb vagy nagyobb részterület felé fordultak vagy egy technika, vagy egy művészeti iskola, vagy egy várostörténeti korszak határainak önkéntes vagy önkényes korlátozását vállalva. S bár Kelényi B. Ottó — akinek neve egy, a budapesti vedutákra vonatkozó, viszonylag teljes és pontos anyaggyűjtéssel áll kapcsolatban — már 1936-ban rövid idő kérdésének tartotta a főváros ikonográfiái korpuszának megjelenését, ezt az általa is említett anyagi nehézségek és az érdeklődés hiánya újabb húsz évvel odázták el.

4 A régi budapesti látképek korpusza megjelentetésének reális feltételeit a felszabadulás teremtette meg. * A veduta-műfaj első hajtásait a XV. században a reneszánsz művészet valóságközelsége hívta életre.

5 Az antik művészet sematikus város-,,ábrázolásai" a város fogalmának illusztrációi csupán; még nem tekinthetők a valóságban meglevő, egy-egy városra jellemző konkrét adottságok művészi eszközökkel történő megörökítésének. A pompeji falfestmények épületábrázolásai elárulják, hogy művészeiktől nem voltak idegenek a perspektíva problémái, de e képekkel kapcsolatban még nem beszélhetünk újkori értelemben vett ,,épületportrék"-ról.

6 Ugyanígy a középkori másolatban Bécsben ránk maradt ókori útikönyv, a tulajdonosáról Tabulae Peutingerianae-nak nevezett kézirat sem az egyes városok karakterisztikus sziluettjét tünteti fel a helyszínrajz megfelelő részén, hanem a városok nagyságát érzékeltető tipikus jelet, sémát.

7