Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

NYÉKHELYI DOROTTYA: Árpád-kori településrészlet Törökbálint-Kukoricadülőben az MO autópálya nyomvonalán

A felület következő, harmadik megújításakor a fenékre szintén sárga agyagréteget terítettek el. Ezt a sütőfelületet viszont a kemence negyedik megújításakor részben elbontották. Ekkor a sárga agyagba sűrűn 5-10 cm nagyságú köveket nyomkodtak.

5 Ebbe az agyagba nyomták bele egy szürkésfehér anyagú bekarcolt vonaldíszes edény néhány töredékét is. E fölött alakították ki agyagból a negyedik, s egyben utolsó sütőfelületet (2. kép). Ennek tisztításakor egy késpenge töredéke került elő. A kemence előterében vastagabb, hamus feltöltődés volt, mely a hosszú használat során rakódott le. A ház DNY-i sarkában egy sekély mélyedés felszínén, a padló szintjén egy szarvasagancs feküdt (6. kép 1.). Négy ágából az egyik sérült volt, egy másiknak a hegyét viszont levágták. Noha az agancsot eszköz készítésére is felhasználhatták, ebben az esetben viszont lehet, hogy valamilyen babonás szokásról van szó. 6 A padló fölötti betöltés viszonylag kevés kerámiát és állatcsontot tartalmazott. A fehér anyagú, bekarcolt vonaldíszes edények töredékei mellett jelentősebb a kereszt alakú fenékbélyeges töredék (6. kép 2-7, 11,). 1 A szürke, redukált égetésű kerámiatöredékek párhuzamait a Xlll. századi ausztriai import kerámiában lelhetQ jük fel (6. kép 8-10.). Az előkerült vaseszközök közül kiemelkedik a viszonylag jó állapotban megmaradt sarló (5. kép l.).

9 Az ágasfák gödrei és a négyszer megújított kemence azt sugallják, hogy a házat huzamosabb ideig, s feltételezhetően folyamatosan lakták, használták. Feltűnő volt, hogy a kerámia leletanyag igen gyér, s jobbára csak apró töredékekből állt. A ház leletanyaga alapján a Xlll. századra tehető. Szabadban levő kemencék Az /. munkahely ÉNY-i felében, 1. számú szabadban levő kemence (/. kép 3.) 10 tetejét valószínűleg elszántották. Kör alaprajzú, átmérője 1 m volt. Agyagból épített fala 20 cm magasságban maradt meg, vastagsága 5 cm volt (4. kép. 2.) NY-i felén agyagból épített felülete vörösre égett át, K-i felén azonban barnássárga volt. Szája DK-i irányba nyílt, hamus gödröt nern észleltünk. A kemencében nagyobb méretű, elszenesedett famaradványokat találtunk. Leletanyaga kevés Árpád-kori bekarcolt vonaldíszes edénytöredék volt (7. kép 1-2.). Az l/B munkahelyen már a humuszban mutatkozó két, szorosan egymás mellé épült, erősen sérült kemencét találtunk (7. kép 1.). Felmenő falai egyiknek sem maradtak meg. Mindkét kemence agyagból épült (4. kép 3.). A D-re eső vörösre átégett sütőfelületén a szélén több helyen apró elszenesedett fadarabkákat találtunk. A kemence alakja megközelítően kör alakú volt. Átmérője mintegy 80 cm lehetett, szája ÉNY-felé nyílhatott. A másik kemence nyílása talán K-felé nézett. Belsejéből egy fehér, korongolt kerámiatöredék került elő. Hamus gödröt egyik kemencénél sem észleltünk. Gödrök l/a munkahely 3. számú gödör (1. kép 4.). Kerek alaprajzú, sekély gödör. Átmérője 64 cm, mélysége a felszíntől számított 20 cm. Fekete agyagos betöltésében kisebb átégett agyagrögök és faszén volt. Leletanyaga egy fehér, vonaldíszes Árpád-kori kerámiatöredék volt. A gödörtől 13 m-re K-re egy kerek alaprajzú cölöplyukat (?) bontottunk ki (1. kép 5.). Átmérője 30 cm, mélysége 15 cm volt. Betöltésében egy feketére égett cseréptöredéket találtunk. //. munkahely, 2. számú gödör (7. kép 7.). Alaprajza lekerekített négyzet, K-i és NY-i sarkában egy-egy cölöplyuk valószínű nyomával (4. kép). Méretei 210x240 cm, mélysége 50 cm; ÉNY-i és ÉK-i sarkában egy-egy mélyedés volt. Leletanyagát néhány kisebb-nagyobb beszórt kő, állatcsont, kevés bekarcolt vonaldíszes kerámia és egy vastöredék alkotta (7. kép 3.). II. munkahely 1. számú verem {1. kép 6.).

11 Kerek alaprajzú, átmérője 1 m, mélysége 80 cm. Alja enyhén lekerekített (4. kép). Falán és alján letapasztás nyomát figyelhettük meg. Betöltése vastag, földdel kevert paticsos omladék volt, alatta vastag hamucsíkokkal. 12 Leletanyaga: állatcsont, bekarcolt vonaldíszes Árpád-kori cserepek és szürke anyagú, közte rádlis díszítésű töredékek (7. kép 4-6., 10-11., illetve 7-9.). A település nagyságáról, kiterjedéséről nem állt módunkban adatokat szerezni, de lehetséges, hogy az a leendő autópálya nyomvonalától NY-ra húzódik. A környék középkori településtörténetével egyik munkájában Palouics Lajos is foglalkozott.

13 Ami a feltárt Árpád-kori objektumokat illeti, feltűnő a tárgyi leletanyag csekély volta. A nagyméretű ház és anyaga; a hosszantartó használatra utaló nyomok azonban mind azt valószínűsítik, hogy fontos szerepe lehetett a település életében. 5. A kemence fenekének kövekkel való kitapasztásáról Méri 1952. 59. Hasonlót figyelt meg újabban Gróf Péter is: Gróf 1989. 61. 4. sz. kemence 6. E szokásokról bővebben: Méri 1964. 11 l-l 16. 7. Parádi 1963. 229, 14. kép. 8. Ennek párhuzamait több hazai ásatás import kerámiát tartalmazó leletanyagában is fellelhetjük. A párhuzamokról még I. Keramische Bodenfunde. 9. Müller Róbert is jellegzetesen Árpád-korinak tartja ezt a típust. Müller 1982. 477., 481-482. 10. A szabadban lévő kemencékről és rendeltetésükről: Mén 1963. 273-280. 11. A vermekkel részletesebben Kovalovszki is foglalkozott: Kovalovszki 1980. 35-37. 41-42.; valamint Béres 1987. 25-37. 12. A vermekről, funkciójukról, másodlagos betöltésükről: Méri 1952. 60. 13. Palovics 1986.71-78.