Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában

20 cm széles és 40 cm mély volt. Az ÉNy-i oldalon lévő külső, 5. cölöplyuktól való távolsága 160 cm volt. A nagyobb cölöplyukakban a tetőszerkezetet tartó szelemengerenda ágasfái állottak. Az épület ÉK-i felében a padló szélétől 60 cm-re, egymástól pedig 30 cm-re két újabb cölöplyukat találtunk, 25 és 30 cm szélesek, és 36, 38 cm mélyek voltak. A középső cölöplyuksortól 150 cm-re helyezkednek el. Valószínűleg a tetőszerkezet keresztgerendáit tartó, kisebb szelemen ágasfái voltak benne. A ház DNy-i felében nem sikerült cölöplyukakat megfigyelnünk. Az ÉNy-i oldalon az 5. cölöplyuktól 65 cm-re találtunk még egy (6. sz.), 28 cm széles, 32 cm mély lyukat, amely talán a bejárat emléke. Mivel az épen előkerült padlószélek határozottan egyenes vonalúak voltak, feltételezhetjük, hogy az épületnek nemcsak teteje, hanem valamilyen épített fala, vagy kerítése volt. A bejárat az 5. és a 6. cölöplyuk között képzelhető el. A két cölöpsor között, az épület belsejében állt a kemence. Hosszabb oldalával párhuzamos volt az ÉK-i fallal, amelytől 80 cm távolságra építették fel. A kemence pontosan az alatta lévő, szabadtéri tüzelőgödör felett volt. Két kemence nyomait sikerült szétválasztanunk. 7. kemence A kiválasztott, kimért terület padlóját először teljes egészében - a kemence alatt is - letapasztották. Utána építették fel a kör alaprajzú agyagkemencét. Aljából megmaradt egy 130 cm széles, 80 cm hosszú félkör alakú részlet. Látszott, hogy a sima felületű tüzelőteret kb. 30 cm vastag oldalfalak vették körül. Ebben agyagkoloncok lenyomatai látszottak. Ezt a kemencét az alsó tapasztásrétegig lebontották. Az új, 2. kemencéi is a háznak erre a részére építették, csak az egészet 50 cm-rel É felé eltolták. A korábbi, égett tapasztás szilárdította ugyan az új kemence alját, de annak ÉK-i negyede már a házpadló alatti bolygatatlan talajra került. A korábbi nyomokat igyekeztek vastag tapasztassál eltüntetni, amit már nem lehetett az új kemencével egybetapasztani, az a padló vastag rétege lett. Az új kemence így egy 12-15 cm magas padkára került. A padka téglalap alaprajzú volt, 180 és 130 cm széles oldalakkal. A kemence és a belső tüzelőtér alaprajza lekerekített sarkú téglalap lett. Mérete 80 x95 cm. A kemencének feltűnően vastag, 25-30 cm széles falai voltak. Megmaradt az oldalfalakat alkotó, égetett agyagkoloncok alsó sora, amely vastag agyagtapasztásban övezte a tüzelőteret. Az agyagkoloncok szabályos formájúak, és megközelítőleg azonos méretűek voltak. Hosszuk 35—40 cm, szélességük és magasságuk 20-22 cm volt. Az oldalfalakban fektetve voltak, a kemence szájánál pedig mindkét oldalon l-l agyagkoloncot állítva tapasztottak be. (Az5. ház kemencéjében mindegyik agyagkoloncot állítva találtuk.) A kemence szájánál lévő koloncokon megmaradt a sima felületű tapasztás is. A kemence szája 55 cm széles volt. A két kolonc között egy 40 cm átmérőjű, 20 cm mélységű sekély gödröt találtunk, amely finom hamuval volt tele. Nem tudjuk, milyen magas volt a kemence. A rekonstrukciót nagyban megnehezíti, hogy a kemencét a felhagyás után teljesen tönkretették. A közepébe gödröt ástak, és a fenék nagyobb darabjait beledobálták. Szinte függőlegesen álltak ezek a nagyobb paticslapok. A kemence falainak maradványai a jelenkori mezőgazdasági műveléssel is sokat pusztultak, a töredékek, illetve az apró paticsok eléggé szétszóródtak. Itt is megfigyeltük, hogy a paticstöredékek a ház egész padlóját beborították. A középkor második felében ismeretlen alaprajzú és rendeltetésű létesítmény volt ezen a területen. Lejárt szinttel jelzett udvar a szabadtéri kemencék körül. A szabadtéri tüzelőgödör betöltésében XII. sz.-i, az agyagkemencébe ásott gödörben és a ház betöltésében legkésőbb a XII-XIII. sz. fordulójáról származó régészeti leletek voltak. A kemencék formailag és építésük szerint az 5. ház kemencéjével azonos típusba sorolhatók. 8. ház (70/77. blokk) A kemence maradványai itt is a termőtalajban előbukkantak. Körülötte kirajzolódott a ház foltja is, égett barna föld, korommal és paticsdarabokkal. A DNy-i fal közepe táján egy háromszög alakú, hamus folt vált láthatóvá. A két elszíneződés pontosan úgy úgy jelentkezett, mint a 7. háznál, ahol szintén a DNy-i oldalon nyúlott ki a korábbi szabadtéri tüzelőhely lejárata (4. kép, 10. kép). 1. periódus A bolygatatlan sárga homokban az 5. ház ÉK-i sarka alatt már megfigyelt 19/3. árok újabb szakaszát tártuk fel. Derékszögben becsatlakozott a 19/4, a lelőhely D-i oldalán futó nagy árokba. Az 50 cm széles árok a tüzelőgödör alatt csak 20 cm mélységben maradt meg. Betöltése szürkés, feketés homokos föld volt. A hamuval együtt koromrétegek is bekerültek az árokba, két csíkot láttunk a metszetben. 2. periódus Itt lehetett a legjobban megfigyelni az előteres, szabadtéri tüzelőgödröt, mert ennek nem volt bővítése. Az ovális gödör nagyobb átlója 110 cm, a kisebb 75 cm volt. A hosszabb átló mentén vájták a homokfalba. A lejtős előtér 250 cm hosszú és 180 cm széles volt. Tájolása ÉK-DNy, a lejárat a DNy-i oldalon indult. A gödör 50 cm mély volt. Alján 2-4 cm vastag, vörösre égett tapasztás volt, és égett volt a homok a gödör hátsó falán is. A lesározott előtér alja a lejtő aljáig vastagon kormos volt, a 2-4 cm-es koromcsíkot hamu fedte be. A tüzelőtér megszüntetése után a gödröt itt is hamuval kezdték feltölteni, majd kevert barna földdel folytatták. A termőtalajig felnyúló lejárat magasabb részein csak barna földet találtunk.