Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában

földjében állt, ezért nem találtuk meg a nyomait. A DK-i házfal előtt, a középtájon egymástól 30 cm-re két nagy, 30 cm átmérőjű, 40 cm mély cölöplyuk volt (3., 4. sz.). Mindkettő közelében volt egy-egy kisebb, 20 cm átmérőjű, sekélyebb, 12-20 cm mély cölöplyuk (5., 6.) és egy hasonló volt a DK-i sarok közelében is (7. sz.). Az 1. sz. cölöplyuk mellett is volt egy kisebb, 18 cm átmérőjű, 16 cm mély lyuk (8. sz.). A ház ÉNy-i oldalán, a fal előtt pár cm-re két 20 cm átmérőjű, 20 cm mély cölöplyuk volt (10., 11.), pontosan szemben a 3. és a 4. cölöplyukkal. A ház DNy-i negyedében több szabályos körvonalú bemélyedést találtunk, ezek közelében egy 12 cm átmérőjű, 20 cm mély karólyuk került elő. A 3-8. és a 10. cölöplyuk több funkciót töltött be. A felmenő fal szerkezeti elemei voltak, tartották a felmenőfalat, vagy a földfal elé épített belső burkolatot. Ugyanakkor a szelemengerendához futó keresztgerendákat tartó oldal-szelemengerendát is tartották. A DK-i oldalon a ház rézsűs földfalának széle és az oszlopsor között 40-60 cm-es rés keletkezett. Elképzelhető, hogy ezt a helyet hasznosították, esetleg tárolásra használták. A ház padlóján különféle gödröket, mélyületeket találtunk. Az ÉK-i sarok közelében, közvetlenül a ház falánál egy 58 x42 cm átmérőjű, szabályos ovális alaprajzú 28 cm mély gödör volt, amelyet 2-3 cm vastagon, egyenletesen kitapasztottak. A DK-i sarok közelében egy 63 x50 cm-es, téglalap alakú, függőleges oldalú gödröt találtunk, amely 15 cm-re mélyedt a padlóba. A bejárat közelében, a DNy-i negyedben három kisebb, 6-8 cm mély mélyedést találtunk, ezek alja is kemény volt, mintha kövek lettek volna bennük. A bejáratot a DNy-i sarkon találtuk meg. A 265 cm hosszú, 50—60 cm széles, lejtős lejáratban alig érzékelhető lépcső kialakítását vettük észre, összesen 7 „lépcsőfokot" mértünk fel (37. kép 2.). A DNy-i padlószél külső oldalát határoló, sekély árok mellett, a bejárat közvetlen szomszédságában találtuk meg a 3. gödröt. A lejárt szintből mélyedt a bolygatatlan homokba. Kör alaprajza volt, átmérője 86 cm, mélysége 30 cm. Alját sárga agyaggal letapasztották. Kevert barna földben egy világossárga, cipó alakú, 45 cm alapátmérőjű agyagtömböt találtunk. Ezt az agyagfajtát hol nyersanyagként, hol tapasztásban az egész lelőhelyen megtaláltuk. A különösen vastag falú kemencék kövei, agyagkoloncai között, a 4. ház gabonásvermének nyakán és alján, és az 1. ház melletti gödörben. Az agyagos gödör körül a ház padlójához hasonló sározás nyomait Figyeltük meg. Az agyagos gödör mellett egy 16 cm mély, 22 cm átmérőjű cölöplyuk volt, egyelőre nem tudjuk, hogy a benne lévő cölöp mire szolgált. A házpadló külső oldalán lévő kis árok a lejárat aljából indult, elválasztotta a ház sarkát az agyagos gödör térségétől. Az 5. ház hosszabb ideig történő használatát az ÉNy-i sarokban álló, megújított kemence mutatta. Két oldala a ház homokfalához tapadt, csak a K-i és a D-i oldala állt szabadon a ház belső terében. Az utolsó kemence romjait elborító betöltés eltávolítása után megtaláltuk a ház egész ÉNy-i negyedét elborító kemencetöredékeket. A ház megszűnésével a kemencét összetörték, a boltozat és oldalfalak vastag égett darabjait szétszórták. Az omladék eltávolításával kiderült, hogy több periódust lehet szétválasztani. Lemezesen válik fel a házpadló vastag tapasztása is a kemencék körül (39. kép). A legkorábbi, 1. kemencét úgy építették, hogy annak egy harmada a 4. betöltött gabonásveremre esett. A 8-10 cm vastag kemencefenék kinyúlott a felette lévők alól, azok tapasztott előterét képezte. Nagyjából négyzetes alaprajza volt, 150x140 cm-es oldalakkal. Felépítményéről nincsenek adataink, lebontását követően minden mozdítható törmelékét gondosan eltávolították. Felmerült, mint ahogy korábban gondoltuk, hogy ez a kemence a ház megépítését megelőzően volt használatban. A házhoz tartozó 2. kemencét tehát részben erre az égett lapra építették. Lekerekített sarkú, négyzethez közel álló alaprajza volt, 160 és 150 cm-es oldalakkal. A tüzelőtér a korábbi kemencepadló lett. Letapasztották vörösre égő agyaggal, majd körbetapasztották 18-20 cm széles sávban világossárga agyaggal. Ez apró, szálas, vékony száras növényi részletekkel, de nem pelyvával volt összekeverve. A sárga tapasztásra sorban egymás mellé vörösre égetett agyagkoloncokat raktak. A koloncok általában 16x16x18 cm méretűek voltak. Hengerded alakjuk volt, és álló helyzetben voltak beépítve. A következő koloncsort kicsit beljebb rakták, és a fugákat is vastagon betömték sárga agyaggal. Majd kívül-belül vörösre égő agyaggal betapasztották a kemencét. A második koloncsor tetején kerültek elő a megújítás nyomai, de csak a ház belső terében álló oldalon. A 3. koloncsor tapasztásrétegei, a sárga és vörös agyaghéjazat rétegei egymáson elcsúszva jelentkeztek. A kemence oldalának a 3. koioncsorral kialakított dőlésszöge az alsó két sor dőlésszögének vonalán belül esett. A különbséget vastag tapasztásokkal próbálták kiegyenlíteni. A korábbi kemence szájába egy szabályos kváderkövet tapasztottak, a közelében lévő, új tüzelőnyílást pedig egy agyagkolonc kiemelésével alakították ki. Így a megújított kemence tüzelőnyílása pontosan a kemencének a ház belső terébe nyúló sarkára került. A kváderkővel betapasztott nyílás a DK-i oldal közepén a ház falával szemben volt. A megújított kemence előterét tulajdonképpen még mindig az első kemencefenék alkotta. A homokfalnál lévő koloncok a helyükön maradtak, hozzájuk idomították a javítást. A kemence oldalát három, álboltozatszerűen egymásra rakott koloncsor alkotta. Nem lehetett megállapítani, hogy a tető vastag tapasztásában volt-e valamilyen segédanyag. A felépített kemencéket kívül-belül vörösre égő agyaggal kitapasztották, és ez a tapasztás folytatódott a kemence körül a ház padlóján is. A ház belseje felé elvékonyodott, határait nem lehetett megállapítani