Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)
IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Árpád-kori falvak Szigetszentmiklós határában
gasodtak a dombháton. A feltárandó terület NY-i határán húzódik a Vízmű egyik főnyomócsövének 4 m széles árka, amelynek kiásásakor a helybéliek felfigyeltek az árokban lévő telepjelenségekre, a feldúlt falakra és sírokra. A régészeti munka során előkerült egy Xlll. sz-i falurészlet 46 különálló objektuma, házak, árkok, szabadtéri tüzelőhelyek, szabadon álló kemencék, vermek, szemétgödrök, kagylószárító és agyagkitermelő gödrök. A templomromokról kiderült, hogy azok egy XVIII. sz-eleji temetőkápolna maradványai, ebből a korból származik a temető és a kerítőfal is. XVIII. sz-i kápolnát és a temetőt leszámítva, csak Xlll. sz-i régészeti leleteket találtunk (7-2. kép). 36 A középkori falu maradványai két szelvényben helyezkedtek el. Az I. és az É-i szelvényt a falu egy-egy házcsoportjának feltételezett helyére tűztük ki, reméltük, hogy nagyobb összefüggő településrészletet vizsgálhatunk meg. Az északi szeloényben csak egyetlen lakóépület, egy fölbeásott ház nyomai kerültek elő. A lelőhely legalacsonyabb részén előtűnt a ház lesározott, égett padlója, de az É-i oldal már elpusztult. A ház tengelye ÉNY-DK-i irányú volt, hossza 300 cm, mérhető szélessége pedig 200 cm. A ház falából kinyúló, két oldalán földbevájt kemence a ház DK-i sarkában helyezkedett el. Az alaprajz formáját az átégett homok mutatta. A 37 négyzetes folt egy-egy oldala 100 cm volt. A lakóház felhagyása után a ház NY-i felébe egy szabadon álló kemencét építettek, amely túlnyúlt a ház NY-i falán. A négyszögletes, lekerekített sarkú kemence 115 cm széles és 100 cm hosszú volt, néhány helyen megmaradt az oldalfalak 10-14 cm vastag csonkja is. A kemence 28 cm széles szája előtt 80 cm mély, 100 cm átmérőjű hamus gödör volt, amely jellegzetes, Xlll. sz-i edénytöredékekkel kevert kormos földdel volt tele. A leletek korának meghatározását nagyban elősegítették a gödörben talált fehér kerámiatöredékek, palackok és tálkák darabjai. Ilyen típusú edények a budai királyi palotában és a Várnegyedben kerültek elő nagy mennyiségben, a Xlll. sz. közepének, második 39 felének jellegzetes edényformái. A kemencével szemben 10 méterre egy másik szabadonálló kemence került elő, É-i oldalába belevágtak egy Árpád-kori árkot, amelynek kevert barna földes betöltéséből szürke és fehér Xlll. sz-i edénytöredékek kerültek elő. A kemence előterének NY-i oldala egy nagyobb gödörbe ért, amelynek figyelemreméltó, rétegezett betöltése volt. Szabályosan ismétlődtek a vékony rétegek. Alul égett, kormos föld, rajta vékony, elváló agyagcsíkok. Égés nem volt benne. A leletanyag a legfelső, kormos földben volt, különféle, fehér, szürke, vörös cserépedények bevésett vonalakkal díszített oldal- és peremtöredékei, Xlll.sz-i edények darabjai. A szelvény NY-i részén négy kisebb, hamuval teli szabadtéri tüzelőhely is felszínre került, a gödör szélén karólyukakkal. Ezen a kis 3,3 x 3,5 méteres területen az Árpád-kori településrészlet szerkezetének többszöri, rövid időközökben történt változását figyeltük meg. A legkorábbi volt a koromcsíkos betöltésű gödör, ezt elvágta egy szabadonálló kemence, amelynek előterébe a 3. periódusban belevágtak egy árkot. Végül a 4. periódusban egy nagy cölöplyukat vertek félig a kemencébe, félig az árokba. A leletanyag mindegyik objektumnál ugyanarra az időszakra, a Xlll. sz. közepére, második felére tehető. A kemencék és a szabadtéri tüzelőhelyek együttesétől távolabb két, nagyobb méretű, szabadién tüzelőgödröt találtunk. A kisebb gödör átmérője 100 cm volt, a szabályos köralaprajzú folt élesen kirajzolódott a sárga homokban. É-i oldalán egymás mellett két egyforma, 40 cm átmérőjű cöpöplyuk helyezkedett el, a gödör szélétől 8-10, egymástól 40 cm távolságra. A gödör rétegei szabályosan váltakozva helyezkedtek el egymás felett. A gödör aljának közepén átégett a homok, felette kormos faszenes csík volt, majd az egész gödör alját befedő, vékony tapasztás következett. Ez a rétegsor még kétszer ismétlődött. A tapasztott rétegek nem voltak erősen átégve, ami azt mutatta, hogy nem a tűz magas hőfokára volt szükség. A gödröt eredeti rendeltetésének megfelelően négyszer használták. A régészeti leletek a tapasztás alatti kormos faszenes homokos földből kerültek elő, amelyek a koromcsíkokat borították. Az alulról számított 2. kormos földcsíkból két palacktöredék került elő, a bevésett vonallal díszített oldaltöredékek között. A sárgás-fehér palacktöredék belső oldalán jól látszanak a készítés módjára mutató vastag hurkák. 40 A legfelső rétegben volt a legtöbb lelet, amelyek között több ausztriai redukált égetésű cseréptöredék is előfordult. A leírtakkal teljesen megegyező rétegezettséget találtunk egy másik, 147 cm átmérőjű gödörben. Ez tulajdonképpen kettős gödör volt, ugyanis belevágtak egy újabb, 100 cm átmérőjű kisebb gödröt. Ennek is ugyanolyan rétegei voltak, mint a korábbi kettőnek. A kisebb gödör tapasztott, égett fenekén találtuk a leletegyüttes legjelentősebb darabját, egy szürke cseréptálka részletét. Jellegzetes Xlll. sz-i edényforma, gazdag méretbeli és formai változatai ismertek Budáról. 41 36. Az ásatás eredményeinek részletes íeldogozása: K. Irásné Melis: Xlll. századi falu és fazekastelep Szigetszentmiklós határában. Nyomtatás alatt 37. A ház az (Jdülősoron előkerültekhez hasonlít a legjobban. Tájolása és a négyszögletes kemence elhelyezkedése az üdülősori 2. házra emlékeztet. 38. Méri (1963) 273-275. 1. kép. 39. Holl (1963) 338. 6-9. kép 40. Holl (1956) 181. 7-9. kép., Holl (1963) 370.68/2-3. kép. 41. Holl (1963) 336-339. 67/7. kép.
