Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Árpád-kori falvak Szigetszentmiklós határában

a bejárattal szemben volt a legmélyebb. A nyesett felszíntől 52 cm volt a legnagyobb mélysége annak a nagyjából ovális alakú mélyületnek, amelyben legjobban letaposták a padlót. Lehetséges, hogy kövek is voltak benne (3. kép, 5. kép 1,10. kép 2). A régészeti leletek a ház betöltésének idejét az Árpád-kor első felére, legkésőbb a XII. sz. közepére keltezik. Leletek Az 5. ház volt az egyetlen, amelyben értékelhető, jelentős darabokból álló régészeti leletegyüttes került elő. A cserepek és az állatcsontok egy csomóban helyezkedtek el a betöltött földben, a ház közepe táján. Gyakorlatilag egy adag háztartási hulladék megmaradt tárgyai, amelyeket a ház üregének feltöltése közben ideszórtak. A cserepek számbavétele közben azonnal feltűnt, hogy nincs közöttük egyetlen, az Árpád-kori leletegyüttesekben gyakori cserépbogrács töredék sem. Viszont előkerültek olyan töredékek, amelyekről feltételezhető, hogy különböző méretű, bográcsként használt edényekből származnak. Ezt az edénytípust, amelyik álltaIában bográcsokkal együtt fordul elő, a közeli soroksári lelőhelyről gazdag formai variációkból ismerjük. A bográcsok és a fazekak közötti átmeneti forma. Széles, bogrács-szerű pereme van, felfüggesztésre szolgáló átfúrt lyukakkal. A perem szélesebb, mint az edény öble. A zömök edénytest hengeres formája alja felé kissé beszűkül. Vastag, vízszintes feneke van. Az edény vállát és oldalát álltalában a fazekakon is látható két-két vonalköteg díszíti. A formai jegyeken kívül ez az edényfajta nyersanyaga alapján is kiválik a többi edény közül. Homokkal soványított agyagból készültek, eléggé durva, szemcsés a felületük. Vastag falú, nehéz edények, annak ellenére, hogy általában jól kiégtek. A szigetszentmiklósi töredék belül vörös, kívül szürkésbarna színű, egy 16 cm peremátmérőjű edényből származik. A bográcsszerű, mérete alapján inkább bögrének nevezhető edénynek vízszintesen kihajló, levágott szélű sima pereme volt. Az edény oldalát két vonalköteg díszíti

4 (6. kép L). Ebből az edénytípusból még három oldal és egy fenéktöredék került elő. Az edényfajta kialakulásáról és elterjedéséről még kevés adatunk van, a Soroksár-várhegyi jelenségek alapján csak annyit állíthatunk, hogy ezek az edények a XII. sz. végénél korábbi időszakban voltak használatban, a soroksári, III. Béla (1164-1192) rézpénzeivel datált leletegyüttesekben már nem fordultak elő.

5 Nagyobb szerencsénk volt a többi edénytöredékkel. Szinte mindegyik darabnak van valamilyen formai, díszítésbeli jellegzetessége, amelynek alapján besorolható a kora-Árpád-korra, de legkésőbb a XII. sz. közepéig, második feléig terjedő időszakra. Elsőként említjük egy belül fekete, kívül szürkésbarna, homokkal soványított fazék perem- és oldaltöredékeit. Kihajló, enyhén felmagasodó, külső szélén legömbölyített pereme van. Oldalát két benyomott vonalakból álló hullámvonal köteg díszíti

6 (6. kép 4.). A legtöbb perem, vagy oldaltöredék fekete, vagy szürkésfekete cserép. Az egyik legnagyobb darab egy belül vörös, kívül fekete, zömök testű, gömb alakú fazékból származik. Rövid hengeres nyaka volt, a perem átmérője 16 cm. A ferdén kihajló, gyűrűs perem alatt körömbenyomásokkal kialakított díszítősor van, az edény oldalán pedig finom, alig látszó benyomott vonalak futnak körbe-körbe. Más daraboknál előfordul, hogy a kihajló perem belső oldala enyhén síkozott. Az eddigiektől eltérő formája van egy barnásszürke fazéknak. Széles, majdnem vízszintes kihajló gyűrűs pereme van. A fazék vállát sűrű, bevésett vonalköteg díszíti. A töredéken úgy látszik, mintha a fazék oldalát a váll alatt erőteljesen benyoták volna, tál-szerű formára. Az ilyen edényforma számomra ismeretlen, és feltételezhető, hogy ez a fazék készítés közben deformálódott ilyenné.

7 (6. kép 2.). A kerámia leletek sorát egy nagymé4. Az edény teljes alakját a közelből, Ócsárol ismerjük. Esztergom-Szentkirály Árpád-kori házai közül is előkerült egy teljes egészében rekonstruálható edény. M. Takács: Die Árpádenzeitlichen Tonkessel in Karpatenbecken. Bp. 1986. 33.Taf. 6. 1-2. 5. Szerző ásatása 1987-ben. A kutatás eredményeinek ismertetésére a kötet következő, Beszámoló a Budapest-Soroksár-várhegyi középkori faluásatás eredményeiről, tanulmányban kerül sor. 6. A szigetszentmiklósi edényhez hasonló edények kerültek elő Buda-Nyéken, az ásató szerint egy X. sz.-i házban. Altmann (1973) 222. 7. kép. A Veresegyház-rvacsi 1. házból előkerült edényt a ház többi leletével együtt XI—XII. sz.-ra keltezte az ásató. Mesterházy (1983) 154. 14-15. kép. 7. A XI-XII. sz.-i kerámialeletek rendkívüli nyersanyag és formagazdagságban kerülnek elő a temetőkből és a falvakból. A korszak általánosan elterjedt edényformái mellett ritkábban fellelhető, általában egy-egy területre, lelőhelyre jellemző edényformákat is ismerünk. Az összehasonlító, tipológiai elemzéseknek ezért csak kisebb körzetekben van értelme még egy-egy földrajzi tájegységen belül is, olyan területeken, ahol például a mezőgazdasági és ipari tevékenység körülményei azonosak, a lelőhelyek (települések, temetők) ugyanabba a piackörzetbe tartoznak. Az átlagostól eltérő edényformák nagyobb számban fordulnak elő a fő kereskedelmi útvonalak mentén, például a Duna közelében, átkelőhelyekhez futó utaknál. Az átlagosnál gazdagabb összetételű a Duna-menti települések anyagi kultúrája is. Az itteni településekre a távolabbi területek jobb minőségű tartósabb fazekasárui is eljutnak. Ilyenek például a redukált égetésű, grafittal soványított, ausztriai edények, vagy a XII. sz. végén megjelenő, fehér, sárgásfehér budai tálak, palackok. Megfigyeltük, hogy a Buda és Pest körüli Árpád-kori falvakban az alföldi falvakhoz képest kevés a barna, szürkésbarna cserépedény, helyettük más edényfajtákat találunk. A pesti síksági faivak kerámialeletei két, egymástól élesen elválasztható csoportra oszlanak. Az egyik a falusi lakosságnak az egész országban kimutatható, hagyományos, háziipari keretek között előállított termékeiből áll. Ezek a gyengébb minőségű, fekete, szürke, szürkésbarna edények. Kevés barna és vörös edény is van köztük. Ma még kellő adatok hiányában csak homályosan látszik, hogy a kerámialeletek másik nagy csoportja a közeli, városi piacokról származik, a városi fazekasmühelyek terméke, vagy importáru. A XII. sz. második felétől kimutatható falvainkban a budai, óbudai típusú edények nagy számban való megjelenése. A jellegzetes, szürkés-fehér, fehér, sárga fazekak, bögrék mellett a palackok és tálkák sorozata gazdagítja a formakincset. A XII. sz. második felétől a városokban igen nagy számban megtalált import áruk, főként ausztriai edények, a falusi háztartásokban is nélkülözhetetlen felszerelési tárgyak voltak.