Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

PETŐ MÁRIA: Szarmata falvak a dél-pesti síkságon (Beszámoló az MO autópálya nyomvonalán 1987-1989-ben végzett leletmentésekről)

barbaricumba menő kereskedelmi útvonalak mentén sűrűsödő települések létesítésében, az árúforgalom megélénkülésében 19

. Esetünkben ez az útvonal az Aquincumból induló és Szolnok-Debrecen-Dacia felé tartó út lehetett. A Duna balpartja mentén sűrűsödő leletek és a római limes közelsége miatt, ha kisebb jelentőséggel is, működnie kellett egy diagonális É-D-i útvonalnak, mely a mai Soroksári-Haraszti út vonalán haladhatott Dél felé. A Dunától légvonalban kb.10 kmre elhelyezkedő falvak azt mutatják, hogy a szarmatajazigok a békekötés feltételei között megszabott 15 kmnyi üres sávon belül is letelepültek, a folyót a megengedettnél jobban megközelítették. A telepek és a korszak békés életére utal, hogy a lakosai egy idő után falvaikat elhagyták, erősebb pusztulás, vagy pusztítás csak a Soroksár l/B csomópont esetében volt érzékelhető, itt ugyanis a település leégett. A leletanyag öszszetétele is azt mutatta, hogy csak töredékes, használatra tovább már nem alkalmas darabokat találtunk az esetek döntő többségében. A feltárt és bemutatott négy falu házmaradványai között több típust tudtunk elkülöníteni. Leggyakoribb volt a lekerekített sarkú, téglalap alaprajzú típus, ez előfordult a két rövidebb oldalon l-l cölöplyukkal (Soroksár l/B 5. sz. objektum, ház), egy középső cölöplyukkal (Soroksár l/B 14. ház, Dunaharaszti I. munkahely 6. objektum, Dunaharaszti-Taksony 1. objektum), de igen sok volt a cölöplyuk nélküli (Soroksár l/B 7., 8., 27, Dunaharaszti-Taksony 1., 11., 12) is. Voltak kör alaprajzú házaik, ezeket gyakran nehéz volt megkülönböztetni a más célra szolgáló gödröktől, teljes biztonsággal csak a Dunaharaszti-Taksony lelőhely 4. számú objektuma esetében állíthatjuk ezt. Az Ózd-Stadion lelőhely 20 házmaradványai alapján Varga László készített tipo21 ^ * lógiát és rekonstrukciókat a lakóháztípusokról, melyek alapján az általunk feltárt házak felmenőszerkezete és tetőzete is elképzelhető. Területünkhöz közelebb eső analógia a Farmos-Kása dűlőben Dinnyés István által feltárt 87. számú, földbemélyített, 3,9x2,6 m-es közepén egy tetőszerkezetet tartó cölöppel 22

. A telepet az ásató az i. sz. Il-lll. századra keltezi. Lakóházaink azonban nemcsak az alföldi, észak-ma23 £ L * * gyarországi, vagy szlovákiai lakóháztípusokkal mutatnak rokonságot, hanem a provinciai területén feltárt koracsászári putrilakásokkal is. Gömöri János 1972ben a Sopron Bánfalvi út mentén feltárt középső cölöplyukas házat 4

, melyet a leletanyag alapján a II. századra keltezett. Úgy tűnik, hogy ezeket a hasonló háztípusokat nem az etnikum, hanem a kor életmódjának milyensége határozta meg. Házaink felmenő fala vastag, ágak és növényi szárak közé tapasztott paticsból készült, nagy számban találtunk ilyen darabokat főleg a Soroksár |/B lelőhelyen. A házak belsejében tüzelőhely, vagy vastagon tapasztott, cserepekkel lerakott tűzhely állt, előttük több esetben munkagödör, hamusgödör helyezkedett el. A házak szabályos oldalfalából gyakran kitüremlésszerűen gödrök nyúltak ki, ezek élelemtárolók vagy víztartók lehettek (Dunaharaszti-Taksony, 1. objektum). A lakóházak közelében agyagkitermelő gödrök állottak, egyenes falúak, vagy méhkasalakúak, némelyiket az építkezés befejezése után szeméttárolónak használták, a bennük tárolt hulladékot meggyújtották, ezért találtunk több helyen is égésre utaló nyomokat a gödrök belsejében. Némelyik, az átlagosnál nagyobb átmérőjű gödör gazdasági rendeltetésű lehetett, de ilyennek kell tartanunk azokat a taksonyi telepen előkerült, föld felett álló, csak letepasztott járószintjükben megőrzött objektumokat is. Mivel a telepek teljes feltárására nem volt lehetőségünk, településszerkezeti megfigyeléseinket csak kellő óvatossággal adjuk közre. A leginkább körülhatárolható Soroksár l/B telepen utcaszerű elrendezésében helyezkedtek el a lakóházak. Hasonló szerkezetű települést Vörös Gabriella is feltárt Sándorfalva-Eperjesen 25 , 9 házból álló két sorban épített utcaszerű rendszert talált ezen a helyen. A faluszéli hulladékgödör sor telepítésére a Soroksár-Várhegy III. munkahely feltárásakor gondoltunk a lakóházak itteni hiányából következtévé, majd már bizonyítottan a Soroksár l/B lelőhelyen, ahol két sorban gödröket bontottunk ki, ezek némelyikéből több talicskányi, vasművességi hulladékot, salakdarabokat ástunk ki. A falvak elhelyezésénél és a házak építésénél alkalmazkodtak a természetföldrajzi viszonyokhoz, így a házak tájolásában, melyek az uralkodó széljárásnak megfelelően ÉK-DNy irányban helyezkedtek el hosszanti tengelyükkel. A falvak fennálásának idején a szarmata törzsek már felhagytak korábbi lovas-nomád életmódjukkal, erre már a Keletről támadó gótok nyomása miatt úgy sem volt lehetőségük s mezőgazdasággal, kézműipari tevékenységgel foglalkoztak. Munkaeszköz ugyan kevés került elő, de ennek a telepek elhagyása is lehetett az oka. Földművelésre utalnak az őrlőkövek, fenőkövek, kések, élelmiszerfeldoigozásra a vermek, tárolóedények és a taksonyi 5. számú objektum húsdaraboló helye. Sajnos a feltárás során archeobotanikai anyag nem került elő, így a termesztett, vagy gyűjtött növények fajaira nem következtethettünk. A nagy számú állatcsontanyag teljes feldolgozását és a provincia 19. Fülöp 1976, 255. 20. M. Párducz - J. Korek: Eine Siedlung aus der Kaiserzeit in Ózd. AAH X. 1959. 159-194. 21. Varga L.: Untersuchung der Geäude der kaiserzeitlichen Wohnsiedlung non Ózd.AAH X. 1959. 195-207. 22. Din nnyés 1985, 23-24. 23. T. Kölnik: Nové sidliskové nálezy z doly rimskejna slovensku. AR XIV. 1962. 344-368. 24. Gömöri J.\ Korai császárkori és Árpád-kori település, X. századi vasolvasztó műhely Sopronban. Arrabona 15. 1973. 69-120., 73-76. 25. Vörös 1984, 147.