Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)
IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában
párhuzamos a padló szélével, tájolása majdnem Ny-K, így kissé ferdén állt a falakhoz képest. Egyenes oldalai, derékszögben kialakított sarkai voltak. A vörösre égett agyagpadló félkör alakban kinyúlott az előtérbe. A betapasztott cserepek felszíne vastagon kormos volt. Érdekes volt, hogy a kemence hátsó fala előtt, különösen a sarkok táján, vaseszközök töredékeit is betapasztották. 6. kemence Pontosan a felette lévő alatt helyezkedett el. A 7. kemence vörös agyagpadlóját jól rányomták a 6. kemence aljába tapasztott cserepekre. A kormos edénytöredékek ugyanolyan jellegű, a XV. sz. első felére jellemző házi kerámiából valók, mint amilyenek feljebb voltak. A 6. kemence padlója viszont szürkésfehér agyag volt, a jobban kiégett részek teljesen kifehéredtek. 5. kemence Padlója néhány cm-rel eltért a fölötte lévőkétől, tájolása is elmozdult, pontosan Ny-K-i irányban. Alapterülete kisebb volt, 160 xl 40 cm. A cserepekkel kitapasztott tüzelőteret 10-12 cm széles vörösre égett agyagcsík szegélyezi, ebből a kemence oldalának vastagságára is lehet következtetni. Nyaka 30 cm hosszú, szája 50 cm széles volt, az oldalfalak kihajlításával alakították ki. A cseréptapasztás a kemence száját is beborította. Előtte majdnem teljes köralakú, 60 x90 cm-es tapasztás volt, amely a vörös kemencefenék folytatása volt. A tapasztást égett hamus föld szegélyezte, elszínezve a sárga padlót. A kemence belsejében a szája mellett betapasztottak egy fazékaljtöredéket, 6-8 cm magasan kiállt a fenékből. Az 5. kemencéiének felszedése után, a kemence építését előkészítő tapasztásban éles törésvonalat vettünk észre, amely két korábbi egymás mellé épített kemence összeérő széleinek elválásából alakult ki. A Ny-i laptöredék feketés-szürkés vörös, a K-i laptöredék élénkvörös volt. Ezek voltak a 4. és a 3. kemencék. Az 5. kemence körüli padlón különféle, eddig nem tapasztalt jelenségeket figyeltünk meg. Az előtérben két égett, hamus folt volt, ezek az Árpád-kori kemencéknél jobban megfigyelt nyíltszíni tüzelőhelyeknek látszottak. Mintha egy 1 m átmérőjű keskeny árokkal vették volna körül az egészet. A keskeny árokban pedig nagy, vastagfalú edényekből származó cserepek voltak beszurkálva, élükön függőlegesen álltak. 4. kemence Élénkvörös padlója volt. Mérete, tájolása pontosan megegyezett a fölötte lévőével, azonban az egész kemence 40 cm-rel elcsúszott K felé. Mérete 140x160 cm. A kemencefenék vörös tapasztása majdnem teljes kör alakban kinyúlt a szája elé, 60 cm hosszú, és 90 cm széles volt. 120 cm átmérőjű, sekély hamus gödör vette körül, amely a feltárás idején finom hamuval volt tele. Az egész előteret egy 12 cm vastag, és 12 cm magas égett agyagborda vette körül. A parázsfogó paticsgyűrű átmérője 160 cm volt. A tapasztott padló a parázsfogón belül kisebb-nagyobb mértékben égett volt. A kemence aljában a XV. sz. első felére jellemző cserepek voltak betapasztva. 3. kemence Szürkésvörösre égő agyagból- készítették. Ny-i oldalán 70 cm-re kinyúlott a 4. kemence alól. Ezt a részét, mivel később a ház padlójára került, igyekeztek minél jobban lenyesni, ezért csak a 4. kemence alá eső részében voltak cserepek. A 4. kemence előterének gondos kiépítésével elbontották ennek az előterét. A betapasztott cserepek a XV. sz. első felére jellemző darabok voltak. 2. kemence Teljes egészében a 3. kemence K-i oldalán helyezkedett el. Ezért a tüzelőteret igyekeztek minél jobban elbontani, csak a tapasztás alsó, vékony rétegét hagyták meg. A lakóhelyiség padlórészlete lett, bekenték sárga agyaggal. 7. kemence A lakóház első kemencéje a 2. és a 3. kemence alatt, középen helyezkedett el. Mérete azonos volt a felette lévő kemencék méretével, 140x160 cm. Négyszögletes alaprajza volt, az oldalfalak kihajlításával képezték a kemence nyakát. A fenéktapasztás félkör alakban kinyúlt a kemence szája elé. A tüzelőtér teljes felszínén megmaradt a betapasztott cserépréteg, amely a XV. sz. első felére jellemző edényekből származott. Feltűnő volt, hogy a kemencék aljában nem találtunk ausztriai edénytöredékeket. Általában jellemző volt, hogy a tapasztás széleit tál alakú kályhaszemek töredékeiből alakították ki, ami azt mutatja, hogy az itteni legkorábbi, 7. kemence is szemeskemence lehetett. A kemencepadló alatt, a ház építése előtti időből származó, XIV-XV. sz.-i leleteket tartalmazó, hamus feltöltés volt (57. kép 1.). Az egymás fölé épített 7 kemence végeredményben egy 3 x3 méteres területen helyezkedett el, ami végül is arra utal, hogy a lakóhelyiséget, házat hosszabb ideig, esetleg pár évtizedig is lakták. Ez az időszak a XV. sz. első fele volt. A kemence elsősorban a lakóhelyiség fűtésére szolgált, a nagyobb hőhatás, kisugárzás elérésére kályhaszemekből építették. A kemencében sütöttek, főztek is, közvetlen előtere pedig alkalmanként nyílt tüzelőhelyül szolgált. 43 43. A ház szokatlan alaprajzával, méreteivel kiválik az alföldi későközépkori házak közül. Erre az időszakra már kialakult és általánosan elterjedt az ún. közép-magyar, vagy alföldi háztípus. A háromosztású lakóépületek középső helyisége volt a konyha, kívülről kapcsolódott hozzá a kenyérsütő kemence. A konyhában lévő szabadtűzhelyen főztek, s innen fűtötték a szobák szemeskemencéit. Szabó (1938) 81-86. Papp (1931) 137-152. Méri (1954) 145-146.
