Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában

1. periódus Részben egy korábbi, Xlll. sz.-i hamulerakodóhely szélébe, és a többi részéri a bolygatatlan homokba, egy földbemélyített, előteres, szabadonálló kemencét építettek. Megmaradt a kerek, 100 cm átmérőjű tüzelőtér, és körülötte a 15 cm széles felmenő fal alja. A teknős aljú 135x120 cm-es előtér 10 cm-rel mélyebb volt, mint a kemence. Tájolása ÉK-DNy. A keskeny, pusztulási rétegből régészeti leletek nem kerültek elő. 2. periódus A szabadon álló kemencét teljesen elbontották, de a helyét megjegyezték. A különféle, bolygatott rétegekre egy négyzethez közelálló, 4,7 x4,4 m = 21 m

2 alapterületű házat építettek. Az 5-6 cm vastag padlót sárga agyagból tapasztották. A padlót rávitték a korábbi kemencére is, ezen kissé berogyott. Pontosan a korábbi kemence helyén építették fel az új agyagkemencét, későbbi elbontása után az égett paticsokat a ház ÉNy-i negyedében terítették szét. A kemence a ház ÉNy-i sarkában állt, 100-120 cm-re a sarkot alkotó falaktól. A bejárat a kemencével szemben lévő, DK-i falon volt, pontosan a kemencére nyílott. 150 cm széles, 90 cm hosszú félköríves tapasztás volt, amely a házpadló folytatásaként jelentkezett. A területen lévő cölöplyukak közül csak kettőről sikerült pontosan megállapítanunk, hogy ehhez a házhoz tartozott. Az egyik közvetlenül a padló szélénél volt, ráfolyt a kemence omladéka. A másik 20 cm-rel távolabb került elő. 14 cm volt az átmérőjük, a házfal melletti 32 cm, a távolabbi 25 cm mély volt. A ház DNy-i oldalán, szinte teljes hosszában egy 35 cm széles, 12-15 cm mély, hamuval töltött árkot találtunk. A fából épített, majd leégett, felmenő fal alapárka volt. A megszüntetett, leégetett épület helyét a későbbiekben teljesen elegyengették, és Xlll—XIV. sz.-i leleteket tartalmazó, vastag hamuréteggel beborították. Elképzelhető, hogy ez a ház is a 6., 7., 8., házzal egy időben lehetett használatban, ugyanolyan sütő-szárítófüstölő kemence volt, mint azok. Bár lényeges eltérés, ami valószínűleg mégiscsak az időbeli különbséget mutatja, hogy ezt a házat nem szabadtéri tüzelőgödör fölé, hanem az Árpád-korban szokásos, szabályosan épített szabadon álló kemence fölé építették. A relatív kronológia szempontjából fontos, hogy a tapasztott padló széle, és a mellet^ lévő, hamus alapárok ráhúzódott az 50-51. blokkban lévő 3. házat eltüntető rétegekre, amelyek a XII. sz. vége körüli időszakban keletkeztek. 41. ház (43^5/50-53. blokk) A Xlll—XIV. sz.-i leleteket tartalmazó hamuréteg tetején egy vastag, fekete, kormos, hamus földpadlót találtunk. Alaprajza teljesen alaktalan formájú volt, részben a többszöri átépítés, de főként a későbbi rongálások miatt. Egy nagyjából 12 x8 méteres, összefüggő felületet sikerült feltárni (21. kép, 23. kép). Sajnos, az autópálya nyomvonalának É-i széle a kiásás határát jelentette, és így csak sejthetjük, hogy a 41. ház - műhely a domboldal magasabb részéről „csúszott le" az itteni, korábbi hamurétegre. A műhely periódusait a tetőszerkezet szelemengerendáját tartó ágasfák cölöplyukai alapján lehetett szétválasztani. Azonban nem lehetett eldönteni, hogy a 2., 4., 5. cölöplyukkal, vagy a 4., 6., 7. cölöplyukkal épített műhely volt-e a korábbi, az azonban biztos, hogy az 1., 2., 3. cölöplyukkal épített volt az utolsó, ez volt a lejtőn a legmélyebben. Ehhez kapcsolódott egy kemencés helyiség is. A műhely alapterülete és berendezése mind a három periódusban egyforma volt (56. kép 1-2.). 1. periódus A 7., 6., 4. cölöplyuk átmérője 15 cm volt. Négyzet alakú gödrökben álltak, amelyeknek egy-egy oldala 30 cm volt. A gödröket 8-12 cm szélességben agyaggal kitapasztották, ebben álltak az ágasfák. Az így kialakított cölöplyukak 50 cm mélyek voltak. A 7. és a 4. cölöplyuk között 4 m volt a távolság, a 6. cölöplyuk nem volt pontosan középen. Tájolás K-Ny-i irányú. A középső, 6. cölöplyuk D-i oldalán helyezkedett el a „d" gödör- és karólyukegyüttes. Két 60 cm átmérőjű, 25 cm mély gödör volt itt. Mindkettőben a 6. cölöplyuk felé eső É-i oldalon kisebb cölöplyukak voltak. (Átmérő: 13, 20 cm, mélység: 40, 64 cm.) A gödrökben hamus föld volt, a bennük lévő karólyukak alsó részében pedig barna földet találtunk. A cölöplyukak D-i oldalán 220-230 cm szélességben megtaláltuk a lejárt, fekete padló szélét, amely párhuzamosan haladt a szelemengerenda irányával. A cölöplyukak másik, É-i oldalán egy későbbi, nagy hamusárok került elő. 2. periódus A 2., 4., 5. cölöplyukak közül a 4. az előző műhely K-i cölöplyuka volt. Az 5. ugyanolyan volt, mint a 7., a 2. cölöplyukat átalakítva a 3. periódusban is felhasználták. A 2., 3., 5. cölöpök ugyancsak egy 4 m hosszú szelemengerendát tartottak. Tájolása majdnem derékszögben elfordult az előzőtől É-D felé. Az 5. cölöplyuk mellett került elő a „c" gödörcsoport. Elhelyezkedése alapján felmerült, hogy talán a 2. cölöplyuk nem ehhez az építményhez tartozott, mivel a másik két esetben a jellegzetes gödörcsoportok a középső cölöplyuknál találhatók. Ebben az esetben a 2. periódus műhelyének 3. gerendatartó cölöplyuka a kiásás határán túl, É felé helyezkedett el. A „c" gödörcsoportban két gödör vastagon tapasztott volt, és ezekben is megtaláltuk a gödör szélébe állított kisebb, 20 cm átmérőjű cölöplyukakat. 3. periódus A műhely alaprajzának és belső terének rekonstrukcióját az 1., 2., 3. cölöplyukkal kiépített helyiségben lehe-