Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)

H. HANNYERZSÉBET: Kelta település nyomai az MO autópálya nyomvonalán (Szigetszentmiklós-üldülősor, -Vízműtelep)

nyire szűk nyakúak, a váll tájékán szimpla vagy kettős besimított vonaldísszel. Aljuk egyenes, felületük fényezett (15. kép 1.). Egyik töredékünkön vízszintes és függőleges, besimított vonaldísz jelenik meg (6. kép 5.). Ezt a formát megtalálhatjuk a nyugati kelta anyagban is, éppen úgy, mint festett változatát, de a finom anyagú, polírozott, besimítással díszítettt szerémségi edények is ide számíthatók. Magyarországon is számos lelőhelyen előkerült (Regöly, Velem, Pécs stb.), Budapesten az összes késői telepen fellelhető. Jellegzetes LT D típus.

34 Tárolóedényeink között két csoportot tudunk megkülönböztetni. Az egyik a bő szájú, kihajló peremű, melynek vállmagasságban bordadísze van és váll és perem között vagy a vállrészen besimítással díszített.

35 Esetünkben a rácsmintára találtunk példát (3. kép 3.; 13. kép 7.). Másik típus az itáliai doliumok utóda, melyből két vízszintes, kanellurás peremtöredékünk van (8. kép 6.; 9. kép 5.). Kiegészíthető darabot nem találtunk, de néhány faltöredék, pédául a 7. kép 2. és az 1. házban talált töredék, melyeken bevájt csatorna fut, mutatják, hogy a gellérthegyi formákkal megegyező hombárokról van szó.

36 Ugyanezek megtalálhatók a galliai telepeken is, de ismertek az Alföldön is. Használatuk a LT korszak végére tehető. Anyaguk szürke vagy barnásszürke, de akadt vörösesszürke töredék is. Két töredéken égés, kormozódás nyomait fedeztük fel, ezt az előző fajtához tartozónak vehetjük. Bizonyos töredékek hovatartozása nem dönthető el. Mindenképpen a tárolóedények közé sorolja azonban őket a durva kivitel, vastag faluk és nagy méreteik. Ilyenek kerültek elő például a 121. gödörből, az 1. ház E-i végéből és tárolóverméből is (2. kép 5.). Néhány kézzel formált edény töredéke is megtalálható a leletegyüttesben. Szórványként került elő egy aprócska, barbontindíszes oldaltöredék, valószínűleg kihajló peremű, vödör formájú, nagyméretű tárolóedény része, ugyancsak ilyen jellegű edény részének tartható az a szintén szórvány darab, melynek peremét 37 bevagdosás díszíti. Egy vörösre égetett, vastag falú nagy edény töredéke és egy behúzott peremű tálka peremtöredéke képviselik ezt a csoportot, amely a magyar kutatásban a dák kerámia nevet kapta. Európaszerte a kézzel formált kerámia együtt található meg a finom, szürke áruval, s a késő LT temetőknek és telepeknek is jellegzetes anyaga. utoljára maradt az a kétfülű kancsó (15. kép 2.), melyből a telepről egyetlen, ép példány került elő. Általában ritka edénytípus, főleg perem fölé emelkedő füllel ismert, de a peremmel egy magasságban lévő fül sem kizárt. Darabunk valószínűleg a Márton Lajos által „pseudo-kantharos" néven tárgyalt forma változata,

38 egy talp nélküli amfora, háromosztatú füllel, amelyet 39 igazán egyik csoporthoz sem kapcsolhatunk, mert jellegzetességei a Hunyady által meghatározott B és C csoporthoz egyaránt kötik, míg fülkiképzése egyedülálló. Mindenesetre kétségtelen, hogy a LT D korszakhoz tartozik. Előfordulhat, hogy helyi típussal van dolgunk, bár a budapesti anyagból ez a fajta nem ismert, anyaga azonban csillámos. Anyagunkban nem egy töredéken, festett, grafitos és az utóbbi edényen egyaránt találunk javításból származó átfúrást. Még fazekastelepen sem volt ritka az efféle javítás, hogy az edényt továbbra is használni lehessen.

40 Altalános megfigyelés szerint a későkelta telepeken a kerámiaanyag mellett ritkán kerül elő egyéb lelet nagyobb mennyiségben. Az Cldülősoron is csak 2 darab orsókarika volt, melyeket edény oldalából vágtak ki, és egy kis fenőkő. Mindkét lelettípus szinte időtlen, kormeghatározásra nem jól használható. Megemlítendő még a számtalan, különféle sa lak és grafitrög, melyeket szintén a telepen találtunk (16. kép 1., 3.). Ezek alapján feltételezhető, hogy itt fazekassággal és vasfeldolgozással egyaránt foglalkoztak. Telepjelenségek Telepünkön a gödrök fordultak elő nagyobb számban, teljesen kiásnunk csak egy tárolóvermes házat sikerült, másik, háznak vélt objektumunkat későbbi bolygatás rongálta meg. A telepen háromféle gödörformát ismertünk meg: a méhkas alakú, a teknős és a függőleges falú, lapos aljú gödröt. Egyaránt találtunk köztük tapasztottat és simát, a leletanyagot nem sikerült ilyen alapon megkülönböztetni. A településen talált két, háznak nevezett objektum egyike, bár nagyon rongált állapotban volt, megfelel a késővaskori telepeken másutt kiásott házak típusának. Ez a két rövidebb oldalán cölöpök tartotta szelemenes ház megtalálható magyarországi lelőhelyeken, de Csehszlovákia és Ausztria vidékein is.

41 Földbe mélyített, lekerekített sarkú, téglalap alakú, tapasztott padlójú házak ezek, hosszuk 3-5 méter között van. A telepen talált 2. sz. kelta ház (226. obj.) felel meg ennek a típusnak. A ház hosszmetszetén látható a kihegyezett cölöp és az egy rétegű, sározott padló (19. kép 2.). 34. Bónis 181., Hunyady 1944. 146. 23. típus, Nagy Lajos 1942. XX. 1-2. 35. Nagy Lajos 1942, 2. kép 6.; 3. kép 2., 9., 10.; 4. kép 13.; Bónis Abb. 56.6., 7. Tabán. 36. Bónis 191. Abb. 35. 34., Abb. 62. 12. 37. Bónis Abb. 17. 24. és 188-191. p. alatt leírja e típus eredetét és pontos párhuzamait is megadja. 38. Márton ArchHung 11. 1933. 104. 39. Hunyady 1944.33-37 40. Bónis 183. 41. HowáÚi 5. kép; Pittioni 719-721. ; Felgenhauer 103. ; Pia :Stradonitz. 6.