Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)

H. HANNYERZSÉBET: Kelta település nyomai az MO autópálya nyomvonalán (Szigetszentmiklós-üldülősor, -Vízműtelep)

vonalköteggel befésülni. Ezt, amint a töredékek tanúsítják, egy 4-6 fogú szerszámmal végezték (4. kép 12.; 11. kép 9.), s úgy a függőleges, mint a köteges díszítésnek volt egy sűrűbb és egy ritkább változata. Telepünk anyagában ezen felül előfordul még a hálómintás (5. kép 4.), a „farkasfog" (11. kép 8.) és a mezőbe osztott, függőleges-átlós díszítési mód is (3. kép 5.; 11. kép 4.), mely a tabáni anyagban sem idegen.

24 A fésűs anyag általánosságai után vizsgáljuk meg a kivételeket is. Kizárólag a grafitos anyagú edények között találjuk meg azt a két sajátos típust, amelynek egyikében a szokásos bordadíszt kettős árkolás helyettesíti, valamint a talp fölött szintén kettős árkolás jelenik meg (9. kép 1., 3.; 11. kép 7.), másikában a függőleges árkolás fölött zsinórt utánzó szalag fut körbe (7. kép 1.). Az előző típusra találunk példát a tabáni telepen,

25 a zsinórdíszes edény azonban innen hiányzik.

26 A mi példányunk erősen emlékeztet azokra a darabokra, melyeket Hunyady Ilona közöl Bökönyről és Gallishegyről, s megállapítja, hogy a cseh-morva régióban általánosak.

27 Fontos eltérés azonban, hogy az üdülősori töredék nem pecsételt díszű. Ki kell emelnem még azt az edénycsoportot, amely formára és díszítésre ugyan nem tér el a felsoroltaktól, de anyagában őrölt csillámszemeket tartalmaz. Minden bizonnyal helyben készült edényekről van szó, mivel a csillámpalás hordalékanyag a Csepel-sziget egyik építőanyaga. Ezzel a sajátos agyaggal könnyen és látványosan lehetett az egyre nehezebben hozzáférhető grafitot helyettesíteni, ugyanezen anyagot a telep más, tárolásra, főzésre használt edényeiben is megtaláljuk. A helyi edényművességet — bár még sem kemence, sem rontott darabok nem kerültek elő — feltételezhetjük annak alapján is, hogy a telepen nyers grafitrögöt találtunk.

28 3. Szürke és barnásvörös, fényezett anyagú áru A szürke, kiválóan korongolt, finom anyagú kerámia meglehetősen nagy mennyiségben fordult elő a telepen, megelőzve a fésűs edényeket. Főként azonosíthatatlan oldaltöredékek formájában, melyek egy részének anyaga a helyi, csillámporos agyag volt. A restaurálás során összeállított tárgyak és a töredékek alapján edénytípusok meghatározására is lehetőség nyílt. A töredékek között legfőképpen díszítetlen peremes oldaltöredékek vannak, színük általában sötétszürke, de kis mennyiségben barnás és vöröses is előfordul. Az aljtöredékek többnyire lapos aljú edényből származnak, de néhány vöröses, omphaloszos töredék is előkerült. Az e csoportba tartozó edények egy része árkolással vagy besimítással díszített (6. kép 2.; 13. kép 2., 6., 9.). Tálak: Túlnyomórészt kihajló peremű táljaink vannak, szürke és barnásszürke agyagból, melyek közt csillámos adalékanyagúak is előfordulnak (2. kép 8.; 3. kép 1., 4.; 12. kép 1-2.; 13. kép 3.; 15. kép 4-5.). Ez a kifelé hajló peremű tál hagyományos kelta forma, jellegzetes LT D tál, mely a Hunyady-féle 10. típusba tartozik. A kárpát-medencei anyagban általános, egyik fő centruma Budapest. Párhuzamait Szlovákiából, Burgenlandból, Szerémségből és Magyarország kelta telepeiről egyaránt ismerjük. Kialakulását és formai fejlődését Hunyady Ilona elemezte.

29 Telepünkön behúzott peremű tálak töredékeit is megtaláljuk. Vastagabb falú, perem nélküli, általában díszítetlen típusok (12. kép 8.), de díszített darabokra is van példa. Az egyik töredék belső oldalán széles besimított szalag (96. gödör), egy másikban grafitos sáv fut (szórvány). Valószínű, hogy a töredékek közül ide tartoznak a vízszintes sávok között hullámvonallal díszítettek (13. kép 2.).

30 A tál a Hunyady-fé\e 12. variáns, mely a LT D korra tehető. A telepen található tálak legközelebbi párhuzamait szintén a gellérthegyi anyagban láthatjuk. Táljaink másik csoportja a félgömb alakú tálak közé sorolható (6. kép 11.; 11. kép 3.; 13. kép 1.). Ezt a típust a festett kerámiáknál már megismertük. Megvastagodó peremmel készült, szürke változatait Hunyady csak Budapest környékéről említi. Előfordul a tabán-gellérthegyi telepen,

31 párhuzamát a szerző Dévényről hozza.

32 A kerámiatöredékek között jellegzetesek az enyhén kihajló, duzzadt peremű fazék töredékei, melyet a nyakon és a vállon változó kiemelkedésű bordák díszítenek (6. kép 4.; 11. kép 1.; 10. kép 7.). A bordákon kívül egyéb díszítést készítőik nem alkalmaztak, csupán két grafittal bevont perem- és egy grafitsávos aljtöredéket találtunk. Anyagunk a telep többi töredékétől nem tér el. Közel áll hozzá az forma, amelyet Hunyady Ilona a LT D urnák vezértípusának nevez és apahidai, gyulavarsándi, földeáki leletegyüttesekből említ. Egy ide kapcsolható Tolna megyei darabon grafitsávozás jelenik meg,

33 nagyrészt azonban ezek is díszítetlenek. Következő a festett kerámiák közül már ismert tojás alakú edények szürke és sárgásszürke változata. Több24. Bónis Abb. 34. 29. Tabán. 38. p. 25. Bónis Abb. 4. 25. Tabán. 26. Bónis 186. 27. Hunyady 1944. LXXV1. 7., 11. 28. „Weitere handgreifliche Beweise für die Herstellung der Kammstrichgefäße (aus Graphitton) an Ort und Stelle sind die Graphitklumpen..." Bonis 184., Nagy Lajos 1942. 166. 29. Hunyady 1944. 131. és 15. kép 10. 30. Bónis Abb. 26. 18. és 177. p. 31. Bónis Abb. 4. 28., Abb. 9. 11., Abb. 20. 16. 32. Bonis 173. jegyzet 33. Hunyady 1944. 146. 20-21. típus, LXXXV11. 4., 6. és 7., 9.