Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)

VADÁSZ ÉVA: Későbronzkori település nyomai az MO autópálya szigetszentmiklósi nyomvonalának közelében

darabja lehet (70. kép 12.). Tálak a) Fordított csonkakúp alakú, turbántekercses tál töredéke (10. kép 10.). ürnacserepek a) Nagy méretű, hengeres nyakú, ívelt vállú urna össze nem illő töredékei (10. kép 14.). b) Iveit válltöredék, nyak alatt bemélyített vonalköteg díszítéssel (10. kép 13.). c) Széles szájú, csonkakúpos nyakú edény töredéke, duzzadt, egyenesre vágott peremmel (10. kép 11.). Fazék Rövid nyakú, belül síkozott peremű fazék töredéke. Külső felülete durva (70. kép. 15.). Értékelés A feltárt objektumok hulladékgödrök. Sem a település, sem a korabeli lakóépületek szerkezetéről nem nyújtanak felvilágosítást, településtörténeti jelentőségük csekély. Talán a 36. gödör lehetett földbemélyített lakóobjektum (megközelítőleg négyszögletes alakú, lekerekített sarkokkal), de mivel csak részben tárták fel, erről sem mondhatunk biztosat. Figyelemre méltók azonban az innen előkerült ívelt és sarkos, gerenda- és deszka]enyomatos paticstöredékek (7 7. kép 1-5.), amelyek megfelelői a korszak településein gyakoriak.

3 Esetünkben nem lehet eldönteni, hogy épület, vagy ahhoz tartozó berendezés (padka, kemence stb.) felületét borították-e. Az életmóddal kapcsolatos munkaeszköz kevés és szokványos. Az orsógombok (14. gödör: 2. kép 14., 17. gödör: 3. kép 6.), mellett gyakoriak a különböző anyagú és nagyságú csiszoló- vagy dörzsölőkövek (7 7. kép 6., 8-10.).

4 Az állatcsontanyag - melynek meghatározásáért Vörös Istuánnak mondunk köszönetet - mennyisége és egyedi eloszlása gödrönként változó. Leggazdagabbnak mutatkozott ebből a szempontból a 7 7. gödör. Itt a vadászott állatok (gímszarvas, vaddisznó) aránya az egész anyagnak több, mint harmada. Ha kisebb arányban is, de minden gödörben található vadászott vagy elejtett állat (gímszarvas, őstulok, nyúl). A háziasított fajták közül darabszámban első helyen áll a szarvasmarha az összes objektumban,

5 jóval kevesebb a juh vagy kecske és a sertés. Viszonylag magas arányban találunk lovat is. Sajnos, a kis teleprészleten kevés ahhoz a gödrök száma, hogy a fauna és az egyéb leletanyag kapcsolatát meghatározzuk. Nagy óvatossággal talán összefüggés feltételezhető a 7 7. gödör állatcsont- és kerámiaanyaga között. Mind az állatfajok (a felsoroltakon kívül itt kutya is előfordul), mind a mennyiség szempontjából ez az objektum a leggazdagabb, leletanyagából ugyanakkor hiányzik a díszes, ferdén árkolt kerámia, nagy a tálak és a fazekak előfordulási aránya. Ebben a gödörben került elő a töredékes kés is. Mindent összevetve ez az emlékanyag esetleg állattartással, gondozással, s ugyanakkor jelentős mértékben a vadászattal is kapcsolatos lehet. Az objektumokból előkerült gazdag kerámiaanyag információs értéke a fentieknél sokkal magasabb, annál is inkább, mivel a későbronzkori BD-HA1 korszakából közvetlen köznyékünkön szinte csak szórványanyagokkal rendelkezünk. A szóban forgó időszak kulturális meghatározása, időrendi tagolása - épp az eddigi régészeti forrásanyag jellege miatt - a Dunántúl területén ma sem egyértelműen tisztázott a magyar kutatásban. Jelentékeny tömegben élnek itt még kései, ún. továbbélő halomsíros népcsoportok, s ugyanakkor megjelennek olyan leletegyüttesek is, melyek a KözépDuna vidéki idősebb urnasíros kultúra anyagával mutatnak kapcsolatot. Ennek megfelelően, az előbbi vagy az utóbbi népesség meghatározó szerepét hangsúlyozva, a kutatásban két eltérő nézet alakult ki. Patek E. a BD elején feltételez jelentős urnasíros beáramlást, az urnasíros kultúra időszakának tekintve így a BD-től a HB végéig tartó időszakot.

6 Kőszegi F. és F. Petres É. a kárpát-medencei halomsíros kultúra továbbélését tartja meghatározónak a HA közepéig (továbbélő halomsíros kultúra), s tömeges urnasíros beáramlást csak a HA közepén feltételeznek (Vál kultúra kialakulása az ÉK-Dunántúlon). ugyanakkor nem zárják ki kisebb urnasíros csoportok beáramlását a HA korszak első felében.

7 Időközben, illetve e tételek megfogalmazásával párhuzamosan, a nagy halom- és telepfeltárások eredményei alapján a szlovák kutatás új szemszögből vette vizsgálat alá a dunántúli, a D- és ÉK-alföldi BD-HA korú anyagot. J. Paulik ezt a leletcsoportot a DNY-szIovákiai leletekkel együtt Caka kultúra néven foglalta össze (az összefüggéseket annak idején már Kőszegi F. is felismerte).

8 Paulik a magyar kutatással ellentétben a BDtől a HB-ig tartó kontinuus fejlődést feltételez. Foglalkozik a Caka kultúra kialakulásával (későhalomsíros alapon, késő-füzesabonyi, gávai hatásokra jött volna létre), a Caka és Velatice kultúrák kapcsolatával, a cakai és csorvai típusú leletegyüttesek összefüggésével 3. Paulik (1962 a/56., obr. 7-10.: Trebatice (Trebéte) Velatice k.); 56., obr. 15-16.: Velky Grob (Nagygurab Caka k.) 4. A kőeszközök anyagának meghatározásáért (vö. anyagleírás) Balogh Évának mondunk köszönetet 5. A későbronzkor állattartásában az eddigi adatok alapján a szarvasmarha játszotta a vezető szerepet, mind a későhalomsíros mind a Vál kultúrában.. Kőszegi 1988) 88. 384/a. j., 91. 498. j. 6. Patek (1968) 7. Kőszegi ( 1960), Petres (1959) 8. Kőszegi (1960) 166.