Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)
M. VIRÁG ZSUZSANNA: Újkőkori és középső rézkori telepnyomok az MO autópálya szigetszentmiklósi szakaszánál
taik, továbbá az ívelt kétfülű csészék viszont nagyobb számban jelennek meg a Budapest környéki, illetve ÉK-dunántúli leletegyüttesekben. 95 Ezek az edénytípusok, előzmény nélkül, idegenként tűnnek fel a lengyeli kultúra legkésőbbi szakaszának meghatározott^engyeli hagyományokban gyökerező Ludanice csoportban. 97 Megjelenésük nem csak a csoport kronológiai helyzete szempontjából lényeges, hanem egyben tükrözi azokat a kapcsolatokat is, amelyek révén a Ludanice csoportot kialakító déli hatások érvényesülhettek. A D-i elterjedési területen fekvő szigetszentmiklósi lelőhelyeken nem meglepő a déli eredetű edényformák gyakori megjelenése, hiszen ezek a Balaton-Lasinja, illetve bodrogkeresztúri kultúrák által közvetített déli elemek éppen Budapest környékén és az EK-Dunántúlon keresztül juthattak a Ludanice csoportba. Ezek a hatások a csoport távolabbi, DNyszlovákiai területén valamivel gyengébben mutathatók ki, ott inkább a megelőző lengyeli hagyományok fokozottabb érvényesülése figyelhető meg. 101 A Ludanice csoport települései jelenleg még kevéssé ismertek. Az eddigi adatok alapján úgy tűnik, változatos körülmények között telepedtek meg. Budapest környékén és az EK-Dunántúlon a hegyvidékeket és a barlangokat részesítették előnyben, 102 ugyanakkor a Csepel-szigeti megtelepedés újabb adat az alacsonyabb, vízközeli vidékek megszállására is. 103 A barlangi telepek intenzívebb megtelepedést mutatnak, 104 míg a nyíltszíni telepek általában kisebb intenzitásúak lehettek. 105 Ez lehet érvényes az üdülősori telepre is, bár csak kis töredékét ismerjük. Nem ismertek a temetkezési törvényszerűségek sem, noha a csoport elterjedési területén számos lelőhelyről ismerünk sírokat. ügy tűnik nem alkothattak összefüggő temetőket, hanem a megelőző NyitraBrodzany fázis temetkezéseihez hasonlóan, inkább elszórtan, vagy kisebb csoportokban helyezkedhettek el. 107 Az eddig ismert temetkezések egy része az üdülősorihoz hasonló módon, telepobjektumok közelében 1 Ofí került elő. Kérdéses viszont, hogy a telep területén történő temetkezés általános szokásnak, vagy különleges körülménynek tulajdonítható-e. 109 ugyanígy a telepek és temetkezések viszonyának megállapításához sincsenek kielégítő adataink. 110 Az üdülősori temetkezés még fel nem töltődött telepgödörbe történhetett, de ez a telep éppen funkcionáló, vagy esetleg már felhagyott részén is lehetett. Településobjektumok közelében helyezkedhetett el a Vízműnél feltárt 40. objektum is, bár öszefüggéseire a lepusztult területen nem nyertünk adatokat. Az objektum, a belőle származó kerámiaanyag alapján, kétségtelenül a középső rézkori Ludanice csoporthoz köthető, 11 amelyet az obszidián előfordulása is megerősít. 112 A leletanyag összetétele alapján hulladékgödörnek 92. Budinsky-Kriőka 1947., VI. L 15; Tocïk 1961., 12. kép 3; Uchardus-Vladár 1964., 118. Nem emlíük külön típusként 50. kép 6., 80. kép 6; Némejcová-Pavúková 1964., 234; Pavúk 1976., 119. L 6. 1981., 14. kép 13., 14., 16. stb., továbbá MRT 5., 4. t 6; MRT 7., 4. L 7; Virág 1983., 77. sz. jegyzet lelőhelyein. 93. DNy-Szlovákiából csak néhány példány ismert Janéék 1938., XXXI. t 19; Uchardus-Vladár 1964., 49. kép 2., 1970., 18. kép 6; Pavúk 1981., 14. kép 15., továbbá MRT 5., 4. t 12; MRT 7., 4. t 6., 14. és a 77. sz. jegyzet lelőhelyein. Virág 1983., 65-66. 94. Patay 1963., 11-21; Uchardus-Vladár 51. kép 16-19., 26-27. 95. Virág 1983., 91. 96. Uchardus-Vladár 1964., 85; Némejcová-Pavúková 1964., 233; Pavúk 1981., időrendi táblázat, 294. 97. Uchardus-Vladár 1964., 85., 129; Kalicz 1966., 16. 98. A déli hatásokat először Uchardus-Vladár 1964., 85., 129; illetve Némejcová-Pavúková 1964., 233. hangsúlyozták. A magyarországi anyag alapján is igazolható. Virág 1983. 99. A behúzott peremű, illetve a Budapest környéki és ÉK-dunántúli lelőhelyeken fellépő bikónikus táltípus egészen közeli párhuzamait a Balaton-Lasinja kultúra leletegyütteseiben találjuk. Kalicz 1973., 134-136; 1991., 5-7. kép; K. Simon 1987., 13. kép 1-3; Horváth 1991., 1. kép 1-15., 2. kép 3-7., 6. kép 1-9. Az edénytípus déli eredetére korábban már többen utaltak. Patay 1963., 19; Kalicz 1969., 87; Uchardus-Vladár 1968., 310. 100. A bodrogkeresztúri kultúrával való kapcsolatokra utal a tejesköcsög-típusú edény feltűnése, illetve a fülek megjelenése az eltérő típusú tálakon. A Ludanice csoportban megjelenő kétfülű csészetípushoz is leginkább a bodrogkeresztúri kultúrában előforduló formák állnak legközelebb. Patay 1974., 12. t 1-4; Megjelenésük a kultúra átmeneti, illetve korai fázisában a legjellemzőbb. Patay 1976., 240. Eltérő formában megtalálható ez az edénytípus a Balaton-Lasinja kultúrában is. Kalicz 1991., 8. kép 1-3. A kétfülű csészék déli eredetét legkorábban Kutzián I. vetette fel. B. Kutzián 1959., 155-190. 101. Tölcséresen kihajló nyakú tálak, amfora-, illetve vázaformájú edények gyakoribb megjelenése. Virág 1983., 82., 84., 86. Ezek az edényformák a megelőző Nitra-Brodzany fázisban is kimutathatók. Vladár-Knipica 1970., 7. kép 13-16., 9. kép 5., 8-9; 10. kép 1., 2., 5., 11., Raczky 1974., 7. kép 8., 12., 16., 9. kép 3., 5., 12. kép 15. stb. 102. Kalicz 1966., 16-17; Virág 1983., 93; továbbá MRT 5. és 7. vonatkozó lelőhelyei. A településmód kettőssége, illetve a barlangi telepek előfordulása DNySzlovákiában is megfigyelhető. Novotny 1958., 43; Uchardus-Vladár 1964., 105-106; Némejcová-Pavúková 1964., 234; 1970., 266. 103. Szórványos telepleletek a Szentendrei szigetről, Szigetmonostorról is ismertek. Feltehetőleg MRT 7., 29/13. Ih. Virág 1983., 55. 104. A 77. jegyzetben szereplő lelőhelyeken viszonylag nagy mennyiségű leletanyag ismert 105. MRT 5. kötet lelőhelyein csak kevés felszíni lelet volt gyűjthet A feltárással hiteesített lelőhelyek adatai is ezt erősítik meg. Alföldi 1959., 245; G. Csánk 1964., 210. 106. Alföldi 1959., 245; Patay 1961., 18-19; G. Csánk 1964., 211; 1973., 257-258; MRT 5. és 7; Nevizánsky 1985., 75-78. 107. Uchardus-Vladár 1964., temetőtérkép; Némejcová-Pavúková 1970., 266; Nevizánsky 1985., 12. ábra, 75-78. Erre utalhatnak azok az esetek is, ahol a magányos sírok közelében továbbiak nem kerültek elő. Alföldi 1959., 245; G. CsánA: 1964., 210; 1973., 257-258. Patay 1961., 21-22; ß. Kutzián RégFüz 1975., 10. 108. Alföldi 1959., 245; G. CsánA: 1964., 210; Nevizánsky 1985., 75-78. 109. A branii gyermektemetkezésekkel kapcsolatban felmerült az építési áldozat illetve a különleges kiválasztás lehetősége. Uchardus-Vladár 1968., 328; Nevizánsky 1985., 60. 110. Nevizánsky 1985., 60.
