Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)

VADÁSZ ÉVA: Későbronzkori település nyomai az MO autópálya szigetszentmiklósi nyomvonalának közelében

75.) és tárolóedény (10. kép 11.) cserepei - a 37. gödörből került elő két Figyelemre méltó edénytöredék. Az egyik egy vízszintesen árkolt díszű csonkakúpos kis csészetöredék (70. kép 8.), mely a Caka kultúra díszkerámiájának egyik jellegzetes típusát képviseli. 80 A másik egy széles szájú öblös fazék vagy urna töredéke, vízszintesre vágott, duzzadt peremmel (7 0. kép 15.). Ez a finom kidolgozású edény a Vál-Hetény körben gyakori öblös urnákhoz áll közel. A hengeres nyakú urnák vállán a körbefutó árkolt vonalkötegdíszítés is már a Vál-Hetény csoport korai szakaszában gyakori. 82 Összefoglalás A szigetszentmiklósi település korát a HA periódus első felére helyezhetjük. A leletanyagban - nem döntő mértékben - tükröződnek egyrészt a halomsíros hagyományok, másrészt egyes edénytípusok a korai Vál körrel rokoníthatók. A kerámia a régi urnamezős körön belül a Caka kultúrával, az osztrák Baierdorf és morva Velatice kultúra idősebb és fejlettebb fázisaival mutat kapcsolatot, illetve hasonlóságot. Ezek a jellegzetességek mind az anyag kulturális meghatározását, mind a szűkebb kronológiai határok megvonását megnehezítik, a korszak belső periodizációjába való beillesztéséről nem is beszélve. A Közép-Duna vidéki idősebb urnamezős kultúra Baierdorf-Velatice csoportjának területén kronológiai szempontból ma már elfogadott tény, hogy a reineckei értelemben vett BD és HA1 periódusok nem határolódnak el élesen (vö. Baierdorf-Lednice fázis). Hasonló a helyzet a DNy-szlovákiai Caka kultúrában. Az alsó időrendi határokat illetően a helyzet ugyanez. Eltekintve itt a jól kidolgozott periódizációjú délmorva leletanyagtól - elsősorban a getzersdorfi típusú leletegyüttesekre gondolunk Ausztriában, 83 melyek kerámiája meglehetősen „archaikus". Hasonlóképpen tisztázatlan a Caka kultúra alsó határa. Itt a HA1 periódus javát a kulturálisan és kronológiailag sem egyértelműen tisztázott helyzetű ún. Caka-Velatice típusú leletanyag képviseli - mely ráadásul nagyrészt kozöletlen s hasonló típusú anyaggal indul az ún. Hetény csoport. Ezen a területen ugyanakkor a népsűrűség erős csökkenése állapítható meg a HA1-2 fordulóján. 84 Figyelmen kívül hagyva a Dunántúl tágabb ÉK-i területét, kronológiai fázisokra bontottuk a főváros környékének BD - HAI korú anyagát Kőszegi F. periodizációja alapján. A beosztásnál Kőszegi adatait vettük alapul, s azokat ellenőrizve kiegészítettük a Budai járásban elvégzett topográfiai munkák újabb eredményeivel. 85 Az értékelésnél figyelembe kell vennünk, hogy a leletek nagy része felszíni gyűjtés, régi vagy amatőr ásatások összekeveredett anyaga. Az újabb ásatások többsége pedig általában kis felületre terjedt ki, így csak egy-egy gödör vagy sír a forrásanyag. A térkép alapján megállapítható: 1. Budapest környéke a későhalomsíros és az idősebb urnasíros kultúra időszakában sűrűn betelepült terület. Nagy különbség mutatkozik a budai és a pesti oldal között, ez a kép azonban miden bizonnyal az utóbbi terület kutatási hiányosságaira vezethető vissza. A Váci járás befejezés előtt álló topográfiai munkáinak adatai is magas népsűrűségről tanúskodnak, különösen a fővárostól északra eső lankás domb- és hegyvidéken. 86 2. A lelőhelyek a Duna ármentes holocén teraszain, valamint a Dunába ömlő patakokat kísérő dombvonulatokon helyezkednek el. A települések nyíltszíniek, egy erődített településről (Pomáz-Kőhegy) és egy barlangi településről (Nagykovácsi-Remete barlang) tudunk. A hamvasztásos temetők mellett a meglévő szórványos, de jellegzetes bronzleletek alapján a budai oldalon a Caka kör halmos temetkezéseivel is számolhatunk. Sejthetően későbronzkori egy magányos, érintet87 len halom Törökbálinton. 3. Egy lelőhelyünkön mutatkozik az összes fázisban - sőt a későbbi időszakokban is - folyamatosság, ez Bp. Békásmegyer-Vízművek. A Tompa Ferenc által végzett ásatás dokumentációjának hiányában azonban kérdéses, hogy az összes periódust képviselő leletanyag egyúttal települési folyamatosságot jelent-e. A 88 közelben előkerült temető a HA2 periódustól indul. A lelőhelyek között legjobban elkülöníthető a későhalomsíros I. fázis. Egyedül Sóskúton kerültek elő a síron kívül korai urnasíros cserepek (település) és hasonló korú edénytöredékek, állítólag ülő helyzetű (tehát zsugorított) csontvázas sír mellől. A II. fázis jól meghatározható lelőhelyei Pomáz Zdravlyák és Budapest - Harrer P. u., azzal a megjegyzéssel, hogy anyaguk az ún. ferdén árkolt kerámia fejlettebb, már a HA1 korra keltezhető formáit képviseli. 80. Pau.Uk (1963) 275. obr. 6/6.: Caka IV. sír, 299. obr. 22/62.: Ipel'sky Sokolec (Ipolyszakállas) 301. obr. 25/10: Marcelová (Marcelháza), Paulik (1966) 371. obr. 14/1.: Kolta I. sír 81. Patek (1968) CXXIV.4., 7.: Szentendre-Szigetmonostor, CXV1II. 6.: Környe, DuJek (1957) 154. T. XVII/2.:ChoÜn (Hetény) 74. sír 82. Dusek (1957) Choün (Hetény) 145. T. Vlll/5.: 40 .sír, 147. T. X/3.: 46. sír, Kőszegi ( 1960) LXXXVIII. 4.: Bp. Sashalom, Schreiber (1991) 184. Abb. 17/1.: Bp. Békásmegyer 58. sír stb. 83. K. Kaus (1971), Groi0 (1976), M. Kaus (1985) 84. Romsauer - Veliaök ( 1987) 298. 85. MRT 7 86. Torma I. szíves szóbeli közlése 87. MRT 7 346. 36/13. lelőhely. A halmot a szerzők HC-re keltezik. Magányos halmok azonban ebben a korszakban a Dunántúlon ritkák, s mindig erődített telepek közelében fordulnak elő. utóbbiak azonban Törökbálint távolabbi környékén sem találhatók. 88. Tompa (1942). 101-102., XVIII., XIX. 4-13., Kőszegi (I960) 146, 160, LXXV., Kőszegi (1988) 38, 47, 20-24. L, 25. 1-5., Schreiber (1991) 89. MRT 7 223-24. t_, 2677. lelőhely