Selmeczi Laszló: A négyszállási I. számú jász temető (BTM műhely 4. kötet Budapest, 1992)

A temető időrendi helyzete - A Prückler (Pórteleki) József által közölt leletek és a Komáromy József által feltárt sírok

közösség megtérésének lezárulásaként értékelve, az általunk feltárt templom építését a XV. századnál korábbra nem tesszük, s annak is inkább a középső harmadára. A XV. század első két harmadában jól megfigyelhető egy templomépítési hullám a Jászságban. A már említett templomokon kívül ekkor épült fel Jászágó temploma is.

64 Soóslmre szerint az először 1356-ban említett Jászárokszállás parókiájáról Mátyás királynak egy 1458. évi oklevele tudósít.

65 A ferences templom mellett Jászberény plébániatemplomát is újból felépítették a XV. század második felében.

66 Genthon István szerint Jászfényszaru kőtemploma a XV. században, gótikus stílusban épült, a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel és csúcsíves ablakokkal.

67 Jászjákóhalma gótikus templomát is 1484-ben említik először.

68 Vagyis a XV. században a Jászsághoz tartozó tizenhárom település közül hatban minden bizonnyal templom épült 1400-1470 között. 1550-ben a török a hatvani szandzsák adóösszeírásában a Jászság települései közül Jászberényben István, Antal és Filip, Jászárok szálláson Mátí, Jászágón Pál, Jászapátin Gcrgel, Négyszálláson Pál és Jászjákóhalmán Gergel nevű papot tüntet fel.

69 Már 1980-ban megállapítást nyert, hogy az a templom körüli temető, amelynek régészeti ásatása elkezdődött, a település nyugati végpontján feküdt. A település ettől keletre kb. 1-1,5 km hosszan húzódott, mintegy kettészelte azt a Tárnába folyó Csákó-ér (Czakó-ér). Négyszállás keleti végpontján egy alacsony halom földje szintén templom körüli temetőt rejtett magában. A későbbi terepbejárások igazolták, hogy ettől a halomtól keletre a Tárnáig egy nem nagy kiterjedésű avar-, majd Árpád-kori település feküdt. Ebben a templom körüli temetőben végzett ásatások azt bizonyították, hogy a jászok Négyszálláson is egy, a tatárjáráskor elpusztult Árpád-kori település telkén telepedtek meg. A római kereszténységre a betelepedést követően rövidesen áttérő csoportjuk temetkezés és minden bizonnyal hitéleti célokra is birtokba vette a még a XI. században megépült, félköríves apszisú, Árpád-kori egyházmegyei templomot (illetve a templom körüli temető területét), s nem sokkal később, a megromlott templom helyébe valamikor a XIII. század vége, XIV. század első fele között négyszögletes szentélyű templomot emelt, s ebbe, illetve e köré temetkezett, a temető területét pedig fallal vette körül. A TEMETŐ IDŐRENDI HELYZETE Amint már szó esett róla, a temető sírjainak egy része a templom építésénél korábbi. A feltárt 454 sírt az előkerült leletanyag alapján XIII-XV. századinak tartjuk. A legkorábbi éremmel datált sírokból (64. és 86. sír) III. Béla (esetleg IV. István) bizánci mintára vert bronz pénze került elő. Ezek a III. Béla éremmel datált sírok minden bizonnyal a temető legkorábbi rétegéhez tartoztak, s földbe kerülésük a XIII. század második felére tehető. A 64. és 86. sírokat, mindkettő női sír, a következők miatt datáljuk a pénzek használatánál közel egy évszázaddal későbbre. Egyrészt, mert a két pénz nem eredeti funkciójában, tehát nem pénzként került a sírokba. A 64. sírban nyakékként szolgált, a 86. sírban pedig feltehetően fejkendőre volt felvarrva, ugyanis három helyen lyukasztották át és az összetört koponyacsontok között levő földből került elő. Másrészt pedig a ruhát díszítő üvegtükörrel együtt szintén nyakékként felhasznált, bizánci mintára vert III. Béla pénzzel datált női sír Orgondaszentmiklós kun szállástemetőjéből is került elő (59. sír). Nem lehet kétséges, hogy a három ismertetett sír azonos kronológiai horizontot képez. Az orgondaszcnlmiklósi sír a tatárjárás előtt nem kerülhetett a földbe. XIII. századi keltezését erősíti az a tény is, hogy a ruhát díszítő üvegtükrök a kun szállástcmelők legarchaikusabb rétegét képviselik.

70 S éppen az orgondaszcntmiklósi sír kronológiai helyzete szolgál régészeti bizonyságul a négyszállási temető legkorábbi sírjai földbe kerülésének a XIII. század második felére történő meghatározásához és a gondolatot tovább szőve, a legkorábbi magyarországi kun és jász leletek egykorúságának alapos feltételezéséhez. Következésképpen az említett sírok régészeti bizonyítékai a kun és a jász beköltözés egyidejűségének.

71 A négyszállási I. sz. temető használatba vételének kezdeti időpontja tehát a XIII. század második fele, talán inkább középső harmada, a temető használatának végpontja pedig feltehetően a templom építésének időpontja. Utóbbival kapcsolatban csupán annyit szeretnénk megjegyezni, hogy a négyszállási II. sz. temetőben, mely a plébániatemplom temetője, a XVI. századi sírok többségében pénzérmét találtunk, ebből a temetőből viszont XVI. századi érem nem került elő. A PRÜCKLER (PÓRTELEKI) JÓZSEF ÁLTAL KÖZÖLT LELETEK ÉS A KOMÁROMY JÓZSEF ÁLTAL FELTÁRT SÍROK A köriratos gyűrű: Feltehetően 1935-ben találták a Szikszai-tanyán. A templom körüli temető egyik sírjából került elő. „A csontok között volt, állítólag ujjperecre húzva, a gyűjteményem számára megszerzett ezüstgyűrű" - írta Prückler. A gyűrű karikáját forrasztással erősítették a gyűrűfejhez („a vékony köralaphoz"). A gyűrűfejcn „körirat és címer, vagy jelvény van bevésve. A körirat majuscula-bclűkkel a következő: + SABODEYCHI, azaz Szabó Decsi. A köriraton belül a vonalkörbe vésett címer vagy családi jelvény, két csizmát ábrázol, közöttük egy elválasztó ponttal." A karika átm.: 2,2, a gyűrűfej átm.: 2,2 cm. Prückler a gyűrű korát a majusculák alapján a XIV. századra tette. Majd megemlítette, véleményét