Selmeczi Laszló: A négyszállási I. számú jász temető (BTM műhely 4. kötet Budapest, 1992)

Tanulságok

TANULSÁGOK A négyszállási I. sz. temető feldolgozása során több, a kutatás számára is hasznosítható tanulságot rögzíthettünk. a) A temetőt a XIII. sz. második felében már megnyitották és kb. a XV. sz. közepéig folyamatosan használták. A korai megnyitást bizonyítják a III. Béla éremmel eltemetett sírok, valamint a XIII. sz.-i gyűrűk előfordulása a temetőben. Pl. a liliomos díszítésű gyűrű alapján a XIII. sz. második felére datálható 180. sírt már egy korábban eltemetett sírjába ásták bele. A temető további használatát többek között pénzek is bizonyítják: I. Lajos (41. sír), Mária királynő (71., 115., 240., 248., 296., 312., 321. és 334. sír), Luxemburgi Zsigmond (241. és 398. sír). Tehát a négyszállási temető egyértelműen azt bizonyítja, hogy a jászok a mai Jászság területén ugyanabban az időben jelentek meg, amikor a kunok is a királyi Magyarország területén. Arra vonatkozóan, hogy a jász betelepítés egyszerre és egy időben történt-e, vagy oly módon, ahogyan Györffy György legutóbb elképzelte (a románok Erdélybe történő beszivárgásához hasonlóan, ami szintúgy nem csapódott le az írásos történeti forrásokban) a többi jász közösségre irányuló kiterjedt régészeti kutatások híján sajnos még sokáig nem lehet egyértelműen válaszolni. b) A feltárt régészeti leletanyag többé-kevésbé egységes és nagyszámú archaizmust is mutat. Pl. bizonyos ékszertípusok (hólyagos korong, karikagyűrű, kauri kagyló) használatára a XIII. sz. második felétől kezdve végig a XIV. sz. folyamán is törekednek. A nomád készségeknek az övön való megjelenése ilyen pregnánsan utoljára az avaroknál volt tapasztalható. Mindez arra utal, hogy a négyszállási közösség erőteljesen őrizte etnikai arculatát, s a hagyománynak különösen nagy szerep jutott a viselet legalább másfél-két évszázadon át történő megőrzésében. Másképpen közelítve a kérdéshez, a kun alkounány leginkább erre a területre korlátozta - a nyelv és az emikai tudat közösség formáló erejéről természetesen nem elfeledkezve - a korábbi, a magyartól eltérő kulturális állapot megőrzésének lehetőségeit. c) A négy szállási jászok már a beköltözéskor is keresztények voltak, igaz keleti keresztények, s ennek külső jeleit is mutatták. Használták mindazokat az ékszereket, amelyeket a XIII-XV. sz. folyamán elsősorban a kunok között terjesztettek, de korábbi tartózkodási helyükről is hoztak magukkal a keresztény mivoltot szimbolizáló tárgyakat, pl. kievi típusú ereklyelartó mcllkercsztct. A pogány elemekkel vegyes keleti keresztény hit (templomuk nem volt, papjuk nem volt) ugyanúgy hozzájárult etnikai arculatuk fenntartásához, minta nyelv, az etnikai tudat és a hagyományos viselet. A katolikus hitre történő áttérésük után a hagyományos jász viselet régészeti nyomai egy csapásra megszűnnek, eltűnnek. d) A temetkezési szokások és az egyes tárgyak elemzése, a párhuzamok keresése során arra a megfontolásra jutottunk, hogy a négyszállási jászok, az ismert történelmi körülményeknek megfelelően, kultúrájukban alán hagyományokat őriznek. Ilyen pl. a temetkezés rendszere, amely lényegét tekintve (és természetesen nem formailag) az alán katakomba-, s az észak-kaukázusi kőládás sírokkal mutat rokonságot, de akár a későbbi, a földön álló sírépítményekben tapasztalt temetkezési móddal is. És mindenképpen az alán kulturális hagyományok közé kell sorolnunk azokat a tárgy típusokat is, amelyek használatával nem a középkori Magyarországon ismerkedtek meg a jászok (pl. kauri kagyló, véretekkel díszített női sapkák, kristálygyöngyök, a középtengelyes csattal ellátott övek felerősítési rendszere stb.), amelyek ugyan feltűntek a kelet-európai sztyepp besenyő, tork, kun törzsszövetségeinek régészeti hagyatékában is, de párhuzamaikat keresve a többi kutató is az alán kulturális és földrajzi környezethez jutott el. A négyszállási jász temető bizonyos leletei talán még abban is segítenek, hogy a XII-XIII. sz.-i kun környezetben élő jászok lelclanyagát a jövőben a siker némi reményével határolhassuk körül. e) A temető egyes tárgy típusainak elemzése során (pl. a ruhát díszítő korongok, gyűrűk, az öntött bronz- és rézgombok) arra a következtetésre jutottunk, hogy a négyszállási jászok a mai Jászságba történő beköltözésük előtt feltehetően hosszabb ideig, az egyházi hatáson túl is erőteljes bizánci kulturális befolyás alatt állottak. Ez arra is utalhat, hogy Magyarországra történő beköltözésük előtt már viszonylag hosszabb ideig korábbi lakóhelyükről kimozdulva élhettek, mégpedig a történelmi Havasalföld és Moldva területén. (Sokkal inkább egy ilyen tartózkodásra utalhat pl. az Apátiszállást birtokló jászok Györffy által többször is idézett „temesvári" előneve.) A négyszállási I. sz. jász temető régészeti kutatása azt bizonyította számunkra, hogy a középkori régészet az újabb és újabb feltárások során még sok új adatot, számos hasznos adalékot hozhat felszínre és számba vehető jelentőséggel járulhat hozzá a lényegi vonásaiban már jól ismert történeti kép, történeti folyamatok gazdagabbá, árnyaltabbá tételéhez.