Selmeczi Laszló: A négyszállási I. számú jász temető (BTM műhely 4. kötet Budapest, 1992)

Egyéb jelenségek

b) A fejesgyűrűk egyaránt előfordultak férfi- és női sírokban. A temetőben 31 sírban (1., 63., 70., 71., 73., 76., 86., 117., 121., 162., 180., 198., 240., 241., 249., 251., 254., 256., 270., 281., 285., 297., 338., 340., 370., 373., 392., 399., 429., 440. és 447. sír) összesen 37 fejesgyűrűt találtunk. Közöttük a következő típusok fordultak elő: 2 db köves gyűrű (251. és 392. sír), 4 db granulátumdíszes gyűrű (240., 256., 340. és 440. sír), 4 db óngyűrű, fején üvegpaszta betéttel (117., 121. és 251. sír), 2 db díszítetlen fejűgyűrű (63. és 281. sír), 2 db poncolt, bepontozott díszítésű (71. és 338. sír), 6 db fején plasztikus (kidomborodó) díszítésű gyűrű (70., 86., 281., 373., 429. és 447. sír) és 17 db, fején vésett (negatív, homorú minta) díszítésű pecsétgyűrű (1., 73., 76., 162., 180., 198., 241., 249., 254., 270., 281., 285., 297., 338., 370. és 399. sír). A pántgyűrűk párhuzamait megtaláljuk a hazai kun szállástemetőkben. Szabó Kálmán Kecskemét környékéről,

144 Méri István pedig Túrkeve-Móricról

145 közölt hasonló gyűrűket. Bár szórványként, de kaposvári középkori temetőből is került elő belőlük.

146 Úgy tűnik tehát, hogy használatuk alapvetően a XIV. sz.-ban széles körben elterjedt lehetett. A fejesgyűrűk között feltűnően magas arányt képviselnek a kereszt különböző típusaival díszített gyűrűk (73., 76., 180., 198., 254., 281., 338., 372. és 429. sír). Közülük 5 db görög keresztet ábrázol, 1 db stilizált, de szimmetrikus szárú, tehát szintén görög keresztet, 1 db apostoli kettőskeresztet és 2 db ún. keresztszárú keresztet. E gyűrűk párhuzamait is a Kecskemét környéki

147 és a perkátai

148 kun szállástemetőkben találjuk meg. Ezek a gyűrűk, legalábbis a kunok esetében, egy frissen megkeresztelkedett népességre utalnak. De ugyancsak a keresztény mivoltot szimbolizálják az M és I monogramos gyűrűk is (1., 241., 270., 297. és 370. sír), közülük az egyiken a monogram mellé még egy görög keresztet is véstek (370. sír). A feldolgozás során még több olyan megfigyelést is tettünk, amely jellemző a négyszállási I. sz. temetőben nyugvó jász közösségre. A korábban leírt jelenségeknél és tárgyelemzéseknél is és az alábbiakban megemlítendő szokások és régészeti jelenségek értékelése során is nagyon nagy teherként érezzük a megfelelő párhuzamanyag hiányát és azt a követelményt, hogy a viszonylagos teljesség eléréséhez szükséges volna a korszakra vonatkozó romániai és ukrajnai irodalom teljes áttekintésére. E munkának azonban még előtte vagyunk. A négyszállási leletanyagot önmagában is tartjuk olyan jelentőségűnek - természetesen ez semmiképpen sem menti hiányosságainkat-, közlését még ily módon is vállaljuk, s ezt állítjuk az első helyre. Meggyőződésünk, hogy a nem túl távoli jövőben, tervezett újabb tanulmányaink elkészítése során pótolhatjuk ma még kétségkívül meglévő hiányosságainkat. A négyszállási jász közösség viseletében még néhány olyan sajátosságot is megfigyelhetünk, amelynek észlelésére, rögzítésére, s így leírására sem volt az eddig feltárt hazai középkori temetőink feldolgozása során lehetőség. a) A temető feltárása közben többször is megfigyeltük, hogy az állkapocs és a kulcscsontok körül, szélükön két ponton átlyukasztott, általában félgömb alakú veretek találhatóak (pl. 80., 160., 162., 180., 230., 237., 249., 251., 277., 285., 392., 400., 411., 440. és 447. sír), amelyeket a ruhára, feltehetően az ingnyakra varrtak rá. (54. kép) Egyéb jelenségek 54. kép. Az ingnyak fémdíszei, Négy szállás I. 160. sír Abb. 54. Metallzierden eines Hemdkragens, Négy szállás I. Grab 160