Selmeczi Laszló: A négyszállási I. számú jász temető (BTM műhely 4. kötet Budapest, 1992)
A csontvázak helyzete
variációit 55 esetben (24%) tudtuk megfigyelni (14., 28., 30., 40., 43., 48., 66., 70., 75., 81., 86., 89. 104., 139., 169., 174., 179., 189., 190., 191., 193., 202., 216., 246., 254., 256., 277., 287., 296., 305., 307., 311., 317., 330., 339., 340., 342., 347., 352., 353., 370., 377., 379., 387., 395., 409., 411., 413., 420., 421., 422., 424., 426., 438. és 444. sír). i) A már említett, a karok a medence mellett nyújtva (5 eset) mellett még egyéb rituális fektetésmódokat is meg lehet figyelni. Pl. ajobb kar könyökben hegyesszögben behajlítva, az alkar harántirányban a középső törzscsigolyákhoz fektetve, a bal kar könyökben hegyesszögben behajlítva, az alkar a kulcscsonthoz fölhajlítva (1 eset, 159. sír), ajobb kar a medence mellett nyújtva, a bal kar tompaszögben behajlítva és az ágyécskigolyákhoz fektetve (4 eset, 167., 310., 336. és 408. sír), mindkét kar tompaszögben behajlítva, ajobb alkar az ágyékcsigolyákhoz, a bal a medcncclapátra fektetve (3 eset, (213. 226. és 434. sír), a jobb kar tompaszögben behajlítva, az alkar a medcncclapátra fektetve, abal kar hegyesszögben behajlítva, az alkar a kulcscsonthoz föl hajlítva (1 eset, 236. sír). Szabó János Győző egy történetileg korábbi periódusra vonatkozó kutatásai alapján 79 magunk is arra a véleményre hajlunk, hogy a karok leírt, jellegzetes rituális fektetési módozatai a bizánci kereszténységre jellemzőek. Véleményünket az elemzett temető viszonylatában a sírokban talált tárgyak egy része is (pl. ún. kievi típusú ereklyetartó mellkereszt, bizánci kereszt, a fejesgyűrűkön és egyéb véreteken található kercsztábrázolások stb.) alátámasztja. Ez a feltételezés nincs ellentétben sem a templomról, sem a jászoknak a ferencesek által történő megtérítéséről korábban elmondottakkal, ti. az egyházszakadás már 1054-ben megtörtént, s a keleti keresztények a római egyház szemszögéből eretnekeknek számítottak, tehát megtérítésük a katolikus Magyarországon mindenképpen indokolt volt. Ugyanakkor a keleti keresztény rituális kéztartás megléte teljes összhangban van a jászokra vonatkozó korábbi történeti adatokkal, amelyek azt bizonyítják, hogy már a Magyarországra történő betelepedésük előtt jelentős eredményeket ért el közöttük a bizánci térítés. A keresztény térítés már a IV. században jelentős sikereket ért el Örményországban és Grúziában, később a VI. században a Kaukázus fekete-tengeri partvidékén, valamint Abháziában és Zíkiában is. Ez utóbbi területek már közvetlenül szomszédosak voltak Alániával. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy abban a kazár birodalomban, amely az alánokkal szövetséges viszonyban volt, egyes vidékek teljesen keresztény befolyás alatt állottak, így pl. a Krím félsziget kclcü része, az ún. krími egyházmegye. Alániából az első adat egyházi intézmény meglétére 668-ból való. Ekkor Nyugat-Alániában már működött egy monostor, amelynek élén egy Gergely (Grigorij) nevű szerzetes állott. Alánia területén a VIII-IX. századtól egyre több jelenség utal a kereszténység terjedésére, közöttük elsősorban a különböző kereszt ábrázolások. Azonban eddig a X. századot megelőző időszakból egyetlen keresztény építészeti emlék maradványait sem sikerült felkutatni. A X. században Alánia egyre inkább függetlenné vált a hanyatló kazár birodalomtól. Ezt a lehetőséget befolyása erősítésére Bizánc azonnal kihasználta. A térítés kiterjesztésére, részben annak eredményeként létrehozták az önálló alán érsekséget, amely közvetlenül Bizánc alá tartozott. Az alánok keresztény hitte térítése tömegméretekben Misztikus Miklós (Nikolaj Mistik) elsőpátriárkasága idején, 901-907 között ment végbe. A X. század végére az alán kereszténység már erős és kiterjedt szervezettel bírt, amelynek központja a Kubán felső folyásánál lokalizálható. Az alán érsekség meglétére a későbbi időkből, 920-925, 995-998, 1022, 1030-1038, 1143-1180, 1186-1203, 1222-1240-ből is vannak adataink. A főegyházkerület egészen a mongol (tatár) hódításig fönnállott, s névlegesen még azt követően is. 80 Mindezek alapján teljesen érthető, hogy a keletre utazó szerzetesek a mongol hódítást közvetlenül megelőzően majd azt követően is az alánokról, azaz a jászokról, 81 , mint keresztényekről emklékeztek meg. Pl. Julianus első útjáról készült jelentésében, 1237-ben többek között ezeket írta: Itt elérkeztek az Alániának nevezett földre, ahol keresztények és pogányok vegyesen laknak. ...A keresztet olyan nagy tiszteletben tartják, hogy a szegények - akár odavalók, akár idegenek -, akik nem tudnak magukkal kíséretet vinni, bármilyen keresztet lobogós kopjajukra tűznek ésfelemelve hordják, mindenkor bátran járhatnak keresztények és pogányok között egyaránt." 82 Benedictus Polonus 10 évvel később készült jelentésében az alánokat keresztényeknek mondta. 83 Rubruk Willelmus 1255-ben két alkalommal is említette a jászokat. Az Alániában élőkről jegyezte fel a következőket, amidőn Szartach uluszában tartózkodott: „ Tőlünk délre hatalmas hegyek tornyosultak (a Kaukázus - SL), ezeknek a pusztaság felé ereszkedő lejtőin laknak a cserkeszek, valamint az alánok, azaz jászok, akik keresztények, és mind a mai napig harcolnak a tatárok ellen." 184 Amikor pedig Rubruk később Csagatáj udvarában tartózkodott, egy találkozás kapcsán ezeket tartotta fontosnak rögzíteni: „Pünkösd előestéjén bizonyos alánok kerestek fel minket, kiket is itt jászoknak mondanak. Ezek görög szertartású keresztények, görög írást használnak és görög papjaik vannak, de nem szakadárok, miként a görögök, hanem személyekre való tekintet nélkül tisztelnek minden keresztény embert." 85 Tehát joggal feltételezhetjük, hogy a Magyarországra költöző jász csoportok világképében, vallási életében már a beköltözéskor is jelentős szerepe kellett legyen a kereszténységnek, igaz ugyan, hogy a kereszténység keleü ágának, s ez a temetkezési szokásokban is, jelesen a karok rituális fektetésében, tükröződött.
