Selmeczi Laszló: A négyszállási I. számú jász temető (BTM műhely 4. kötet Budapest, 1992)

A középkori jász etnikum régészeti kutatásának módszere

A Kápolnahalomról Bartalos Gyula, Iliid Viktor és Seemayer Vilibald 1893-95-ben végzett feltárásai, később Gallus Sándor 1943-as ásatása eredményeképpen honfoglalás- és Árpád-kori sírok is előkerültek.

32 A Kápolnahalmon Bóna István 1971-ben egymásra épített román és gótikus templommaradványok feltárását fejezte be. „A legkorábbi épület (XI-XII. sz.) rendkívül mélyen és jól alapozott, 26 m hosszú, egyenes szentélyzáródású templom, amely a XIII. sz.-ban, valószínűleg a tatárjárás idején elpusztult. A romos épületet még az Árpád-korban helyreállították, új, kisebb, egyenes záródású szentéllyel és pillérekkel látták el. A helyreállításhoz a korábbi szentélyt alapjáig kibányászták, a második templom padlóját méternyi köves-törmelékes pusztulási rétegre építették. A XVI. sz. elején a román templomot lebontották és késő gótikus csarnoktemplomot építettek a korábbi maradványok fölé. A gótikus templomnak csak a nyugati fele maradt meg, K-i felének alapjait maradéktalanul kibányászták. A csarnoktemplom egy érem alapján 1552-ben, Szolnok eleste évében pusztult el, az alapokból következtetve felrobbantották. Köveit még a XV1-XVII. sz.-ban elhordták, részben kibányászták, mivel az 1743-ban közvetlen közelében épült barokk kápolna nem a templomok helyére és köveiből épült. A templom körül XI-XVI. sz-i sírok kerültek elő, köztükXI-XIII. sz-i kősír."

33 A Bóna által feltárt XI-XVI. sz.-i sírok feltehetően nem bővelkedtek leletanyagban, hiszen az ásatási jelentésbe azokról semmiféle említés nem esik. Pedig a Jászdózsára vonatkozó történeti adatok alapján, összevetve azokat a templomok építési periódusaira vonatkozó adatokkal, komoly okunk van feltételezni, hogy a Kápolnahalmon feltárt XI-XII. sz.-i román stílusú templomnak a tatárjárás utáni megújítása nem a megmaradt lakossághoz köthető, hanem egy új beköltöző népcsoporthoz, a jászokhoz. Minthogy jelenlegi ismereteink szerint a jászokat és a kunokat királyi, illetve királynéi birtokon telepítették le, ez némileg magyarázná azt a sajnálatos lényt, hogy miért nem rendelkezünk a tatárjárás előttről semmiféle adattal Jászdózsa Árpád-kori előzményére vonatkozóan. Ha pedig a tatárjáráskor megromlott templomot, mint igen valószínű, a jászok állították helyre, következésképpen ők is temetkeztek a XIII. század második felétől a templom köré, sőt teljes joggal feltételezhető, hogy ők építették a gótikus csarnoklemplomot is a megromlott román stílusú helyett. Ennek a feltételezésnek ellentmondani látszik, hogy Györffy György a jászdózsai Kápolnahalmot a gyulafehérvári káptalan registruma alapján meggyőzően azonosította azzal a Ilajóhalom nevű településsel, amelyen 1271-ben V. István országgyűlést rendezett a Dunától keletre lakó nemesek számára,

34 amely 1317-ben közelebbről meg nem nevezett nemesek tulajdonában volt,

35 és 1345-ben vásártartási joggal rendelkezett.

36 Ez az ellentmondás azonban csupán látszólagos, ugyanis Hajóhalom 1345 után eltűnik a forrásokból (birtokosairól nem tudunk semmi közelebbit, úgyszintén lakosairól sem), a Jászdózsát említőelsőmegmaradt írásos forrás pedig 1433-ban kelt, azaz Hajóhalom és Jászdózsa nem létezett egy időben. Hajóhalomnak a jászok általi megszállását pedig nyugodtan feltételezhetjük, már csak amiatt is, mert a négyszállási jászok expanzív törekvéseire több adattal is rendelkezünk. Még 1459-ben is tiltják őket pl. az egri káptalan Szent András teleké nevű birtokának használatától, de teljesen eredménytelenül, mert a település végül is Jászszentandrás néven a Jászság részévé vált. A Jászdózsával kapcsolatban felvetett problémát nagyobb bizonyossággal csak a régészeti elemzés és az antropológiai vizsgálatok dönthetik majd el. Magunk is csupán azért tértünk ki rá, hogy bizonyítsuk, a régészetben bevett módszerekkel a fentebb vázolt következtetésekre semmi esetre sem lehetett volna jutni, sőt azok alapján leginkább kontinuus lakosságot kellett volna feltételezni. De ugyancsak semmiképpen sem lehetett volna a négyszállási I. sz. temetőben megfigyelt jelenségek alapján a két temető azonos korú rétegei között azonos etnikumú lakosságot feltételezni. A rendelkezésünkre álló források Négyszállást 1391-ben említik először egy „Apáthy-szállás"-t érintő határjárás kapcsán. Az oklevélben kétszer is feljegyzésre kerül a Négyszállásról Apáti földjére vezető út.

37 Négyszállás lakosságára vonatkozóan adatokat 1393-ból nyerhetünk, amikor is Zsigmond király megerősítette a fentebb említett 1391-ben kiadott oklevelet. A királyi intézkedésre az Apátiszálláson élő jászok panasza adott okot, mely szerint a Négyszálláson lakó jászok hatalmaskodva szántanak és szántatnak Apátiszállás régi és igaz határjelein belül.

38 A négyszállási jászok feltehetően nem hagytak fel expanzív törekvéseikkel, ugyanis egy negyven évvel későbbi, 1433. augusztus 14-i keltezésű oklevélben Zsigmond király többek között Kompolthnak, a négyszállási királyi filiszteusok kapitányának megparancsolta, hogy az egri káptalan Szentandrás nevű lakatlan faluját (a mai Jászszentandrást), amelyet erővel elfoglaltak, s azt ingyen szántották és vetették, sőt ott új lakóházakat is kezdtek építeni, az egri káptalan birtokába azonnal bocsássák vissza.

39 Az 1393. és 1433. évi oklevelek alapján Négyszállást jász (filiszteus) közösségnek tarthatjuk, amelynek élén a kapitány állott. Nézetünket Erzsébet királyné 1438. augusztus 24-én kelt oklevele is megerősíti, amelyet az összes és bármely szállásokon, de különösen Berényszálláson, Négyszálláson, Árokszálláson és Apátin lakó filiszteusokhoz intézve adott ki. Minthogy a királyné a filiszteusok bíróságát vagy ispánságát udvarmesterének, Bcrzevici Pohárnok Istvánnak adományozta hivatalul, s megbízta a jászok részéről a királynénak járó jövedelmek kezelésével, megparancsolta, hogy a jászok - így a négyszállási jászok is - ezentúl Pohárnok Istvánnak, vagy az ő általa a jászok közé rendelt embereinek minden szabados és szokott dolgokban engedelmeskedjenek, s az eddig járt mindenféle királynéi jövedelmeket Pohárnok Istvánnak, illetve az ő embereinek szolgáltassák be.

40 Az 1438 után keletkezett oklevelek is több támpontot adnak a lakosság etnikai hovatartozására vonatkozóan és egyértelműen a jász mivoltot támasztják alá. így pl. Kompolth László a Négyszálláson 1407-1449 között jász kapitányságot viselt filiszteus Kompolt-család utolsó sarja 1449. évi végrendeletében többek között négyszállási birtokait Bálint, Mihály, Bertalan és János négyszállási jászokra hagyta.

41