H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)

Lelőhelyek jegyzéke - Észak-Magyarország

Meghatározhatatlan üvegtöredék (ltsz.: Katona J. Múz. 77.1.1294.), amelyet azonban anyaga és díszítése mégis figyelemre érdemessé tesz. Az üveg színe füstös-barna, anyaga tele van hajszálrepedésekkel, pontosan úgy, mint az a néhány zöld üvegből készült töredék (Gyürky 1987, 47-68. Abb. 3. és 8.), amelyet a budai királyi palota előterében, a városi településen találtak. A hasonlóság azonban nem csupán az anyag minőségére vonatkozik, hanem arra is, hogy mindkét leletnek (a budai esetében több darabról van szó) felületét plasztikus díszítés borítja. Eddig egyetlen analógiát találtunk, méghozzá németországi leletanyagban (Spessaart?) (Krueger 1984, 530-535.). A hajszálrepedésekkel átszőtt üveg azonos technológiára utal. A németországi leleteket 13-14. századra határozták meg. Lelőhely: Kecskemét környéki falvak. Szabó Kálmán faluásatásainál előkerült üvegleletek (Szabó 1938, 112-114. 537-544. kép). Kettős-kónikus palackok töredékei és egycsöves kotyogós üveg töredéke (ltsz.: Katona J. Múz. 55.41.508-512.). Mindegyik magyarországi hutában készült típus, romlott az anyaguk is. Koruk: 15. század második fele. Szabó Kálmán a leleteket közelebbi hely megjelölés nélkül közölte. Észak-Magyarország Borsod megye DIÓSGYŐR - Királyi vár Feltárását Czeglédy Ilona régész (Országos Műemléki Felügyelőség, Budapest) 1953-73 között végezte (Czeglédy 1988). A vár a tatárjárás után, feltehetően 1316-19 között épült. Kezdetben országos méltóságok birtokában volt, de igen hamar — 1325 körül — királyi tulajdonba került, és fénykorát az Anjouk alatt élte. Nagy Lajos halála után a királynék birtoka lett. Ez a vár a leletei szempontjából sem elhanyagolható hely. Az ásatás jónéhány üvegleletéről azonban csak rajz vázlatokat készíthettem, mert kiállításuk módja hozzáférhetetlenné tette őket. Kísérletet teszünk arra, hogy az ábrákat leírással pótoljuk. A miskolci Hermann Ottó Múzeumból kapott néhány töredékről feltételezhető, hogy ugyancsak Diósgyőrben kerültek elő. Ezeket a darabokat tudtuk csak rajzplni. Megállapítottuk, hogy az üvegleletek között éppen az Anjou korra jellemző gótikus velencei üveg egyáltalában nincs. A régész szerencséje kiszámíthatatlan. A leletek a magyarországi üveggyártás termékei és a 15. századnál korábbi darab nincs köztük. Kettős-kónikus palackocska, amelynek üvege jóminőségű, akár velencei is lehetne, de az arányai egyediek és szájának kiképzése is a szokásostól elérő: nincs szájgyűrűje, hanem tölcséresen széttáruló a szájnyílása. Ez is bizonyítéka annak, hogy az ország területén több helyen is gyártottak üveget. Főleg azonos típusok esetén tűnnek fel az eltérő változatok, amelyek csak egy helyen, vagy igen szűk körben kerülnek elő. Kancsó nyak-, száj és fültöredéke sötétzöld üvegből (Waldglas). A nyak a száj felé erősen összeszűkül, sűrű, függőleges barázdák borítják. Amennyire a töredék kicsisége megengedi, egy budai lelethez hasonlíthatjuk (Kat. VIII. 2, 4. típus, IV. tábla, 2. kép). Kotyogós üveg nyaka és szájtölcsére. A 16. században gyakori, kedvelt forma, de a többitől abban különbözik, hogy a nyakon függőleges — a száj tölcséren a peremig folytatódó fehér fonáldíszítés látható, amely ennél a típusnál nem szokásos. Úgy gondoljuk, hogy ez egy "velencei módra" készült, azaz velenceit utánzó darab. Egy serleg tölcséres kelyhe alatt, a nóduson is megjelenik a fonáldíszítés. Kancsó. Nagyon szűk és egyenes nyak. amelyet diagonálisan csavarodó sűrű barázdák borítanak és amelynek kb. a közepéről fül indul ki. A test gömbölyű és gerezdes. Anyaga romlott. Ilyen szűknyakú kancsók ritkán ugyan, de előfordulnak, mint például egy Budán (Kat. VIII. 2, 4. típus, IV. tábla, 3. kép).