H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)

Kettős-kónikus palackok időrendje

A magyarországi palackok első példányát egyelőre a tolnamegyei Felsőnyék várából ismerjük (Miklós Zsuzsa lelete, lásd a lelőhelynél), ahol I. Ulászló pénze (1440-1444) határozza meg a korát. A Magyarországon készült palackok már a legkisebb alföldi falutelepülésre is eljutottak (Szabó K. 1938, 112-114.; 537-544. kép). Megfigyelhetjük azt is, hogy a magyarországi palackok száját egészen másképen képezték ki, mint a német palackokét. A bemutatott példákon ez jól látható. A magyar palackok szája leginkább a csaknem 200 évvel korábbi bizánci típusú ú.n. "golyvás" palackokéra hasonlít. Egyelőre nem tudjuk, miért? Az ilyen jellemzőnek mondható sajátosságokat csak nagyon sok lelet lerajzolása után lehet felismerni, midőn az ismétlődés felhívja magára a figyelmet, hogy nem egyszeri, véletlen jelenségről van szó. A belgrádi várban talált lelet hasonlít a leginkább a magyar palackokhoz (Han 1975, 114-126.). Mivel a magyarországi üveggyártás fellendülése a 15. század közepén legjobban a Dél-Dunántúlon figyelhető meg, felvetődhet a gondolat, hogy ezt a velencei üvegművességet utánzó és még némi bizánci vonást is őrző stílust nem olyan mesterek honosították-e meg, akik Szerbia, vagy Dalmácia területéről települtek át? Már utaltunk arra, hogy Ragusában a 14. század első éveiben velencei mester alapította az első műhelyt, amelyet rövidesen több is követett; és arról is korán gondoskodtak, hogy a velencei termékek Szerbiába is eljussanak. Feltehető, hogy a ragusai üvegművesség is használta az áru terjesztésének ezt az útját. Feltételezéseink igazolásához egyelőre túlságosan kevés régészeti anyag áll a rendelkezésünkre az említett területekről.