H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)

Kettős-kónikus palackok időrendje

figyelmet érdemel, hogy Budán velencei (vagy itáliai?) üvegekkel együtt került elő. Szükségesnek találom megjegyezni, hogy az ú.n. "velencei" üvegeknek is csak egy része színtelen, ú.n. kristályüveg. Igaz, ebből van több. Az üveg egyik fő alkotórésze a kvarc természetes állapotában különböző fémoxidokat tartalmaz, amelyektől az üveg halvány zöld, kék, sárga, füstszínű stb. színárnyalatot kap. A korai középkori üvegleletek jobbára színesek, de ha szódával készültek (ú.n. nátronüvegek), akkor a színek halványak, az üvegek átlátszóak. Magyarországi leleteink között van még néhány kis töredék ebből a típusból: ugyancsak Budán a királyi palota előtti polgárvárosi részből (Gyürky 1987, Abb. 7/5 és Abb. 8/2.), egy nagyob, otrombább nyak zöld, erdei üvegből (14/2. kép) ugyaninnen (Gyürky 1987, Abb. 7/6.), továbbá Sopronból (Holl Imre lelete) (lásd a címszónál). Mende-Leányváron kettős-kónikus palack vállgyűrűje került elő a budaihoz hasonló barnás-füstszínű üvegből (lásd a címszónál). Korhatározása hasonló: 13. század vége. Sopronban előkerült egy palack-alsórész, (Gömöri János lelete. - 14/3. kép), amely olyan öblös, mint a rajnavidéki palackok. Ettől a bizonytalanul megítélhető töredéktől eltekintve azonban a kettős-kónikus palackok esetében nem igazolható a németországi import. Ellenkezőleg, a következő 14. századi csoportjuk minőség tekintetében a velencei üvegekkel teljesen egyező, színtelen, romlatlan, átlátszó, vékonyfalú, finom üveg. Megfigyeltem, hogy ebben a században még megtalálható a palackok szájpereme alatt a kis golyva. A visegrádi királyi palota északi, támpilléres udvarának Nagy Lajos korára datált feltöltési rétegéből került elő a két palacknyak (14/6. és 8. kép) (lásd a címszónál). Egy valamivel teljesebb példány Budáról (14/7. kép)(Kat. XII. 2. típus, IX. tábla, 2. kép) jól mutatja, hogy a palack alsó teste ugyanolyan egyenesfalú, mint a kisebb, 13. századi, barnás-füstös budai palack teste. Úgy gondolom, hogy egyenes folytatása egyik a másiknak, csak színtelen, kristályüveg kivitelben, abból a korszakból, amikor a velencei üvegeket már ez a minőség teszi márkássá. A "golyva" iszlám eredetű, gyakran megtalálható az Itáliában készült üvegpalackok nyakán is. 14. századi, velencei típusú kettős-kónikus palacknyak került elő Székesfehérváron (Siklósi Gyula lelete, lásd a címszónál). Más lelőhelyeken velencei minőségű üvegből csak vállgyürűk kerültek elő, de a 14. század mindegyik esetben igazolható. A kőszegi várban (Holl Imre lelete), a budai polgárvárosban, az Úri u. 10. számú ház pincéjének kútjában (Holl Imre lelete), ugyancsak Budán, a keleti városfalnál (Magyar Károly lelete), Kecskeméten, a ferences templom mellett (Biczó Piroska lelete) és még több olyan lelőhelyen, amelyeken vegyeskorú leletanyag volt. Hosszú időn keresztül ilyen palackot Itáliából nem ismertünk, a közelmúltban azonban Róma közelében, Tarquiniában találtak két nagyméretű palackhoz tartozó vállgyűrűt és ez a lelet már igazolja azt, hogy ezt a típust ott is készítették. Azok a leletek 1382-1400 közötti időből származnak (Phoenix... 1988, 44-48.). Velencei okmányokban előfordul az "inghistere todesche", azaz "német palack" kifejezés, például 1446-ban (Zecchin 1970, 25-28.). Az a kérdés, hogy nem ezt a fajta palackot nevezték-e így? Az egyes típusok megnevezésében gyakran utaltak arra a helyre, ahonnan a forma eredt, pl.: "moiolis cum pedibus de Romania..." (1280), vagy "inghistere da Padova", "ciatis Gambassinis", "bocchali da Fiorentini". Külföldi régészeti publikációban is találtam hasonló kis-golyvás, kettős-kónikus palacknyakat, mégpedig Brünnben (Michna 1974, 62-64.). Egy kút lelete volt. Itt a leletegyüttesben nem cseh-, hanem velencei típusú üvegek voltak, a lelőhely pedig a városnak abban a negyedében található, ahol a középkorban rajnavidéki kereskedők laktak. A 15. század közepétől régészeti leletanyagunkban a kettős-kónikus palackok megváltozott formájú és minőségű darabjainak töredékei találhatók. Az ilyenfajta leletek száma változatlanul nagy, sőt számuk még növekszik is. Romlott állapotban kerülnek elő, ezért eredeti színük nem állapítható meg. A szájperem gyűrűje ezeknél már a szájnyílást fogja körül, a golyvára már nem emlékeztet. Kivételesen van egy rekonstruálható darab Óbudáról (Bertalan Vilmosné lelete) (14/9. kép és lásd a lelőhelynél). Leginkább a felső rész széles bugyra a jellemző. Jóllehet egy ilyen eléggé szabálytalan formát felismerhetően leírni nem lehet, a rajz a leírást pótolja és mindjárt összevethető egy hasonló korú (15. század) németországi palackkal (14/13. kép) (Laskowski 1987, 257. Abb. 186/14.). Szavak nélkül is felismerhető a különbség. Visegrádi töredékeken (14/10-11. kép) a túlságosan hosszú és vékony, szabálytalan, görbe nyak látható. A magyarországi és a németországi palackok között a nyilvánvaló különbség mutatja, hogy ezeket sem a 13. sem pedig a 15. században nem Németországból szállították, hanem itthon készültek. A magyar palackoknak van még egy apró, de jellemző vonása: a szájperem alatt a nyak rövid szakaszon erősen összeszűkül, majd ismét kiszélesedik, mintha a golyva emléke lenne.