H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)

Előszó

ELŐSZÓ Ez a kötet régészeknek kínál segítséget középkori ásatási üvegleleteik meghatározásához a 12. század második felétől a török hódoltság végéig terjedő időszakból. Kísérletet tesz a kor és a származás meghatározására és a formák kiegészítésére. A leletek különböző ásatásokból származnak. Felhasználásukért köszönetet mondok azoknak a régészeknek, akik leleteiket rendelkezésemre bocsájtották és akiket az egyes lelőhelyeknél név szerint is megemlítek. A leletanyagot az egész ország területéről, de a felajánlásoknak megfelelően gyűjtöttem (1. kép). Ennek a munkának előzménye a Budapesti Történeti Múzeum középkori gyűjteményének üveg katalógusa (Gyürky 1986a). Tárgymeghatározás esetén e két munkát együtt érdemes használni, sőt e két kiadvány előtt és között megjelent tanulmányokat is (Gyürky 1982, 1986, 1984, 1987, 1989), mivel ezek kiegészítik egymást. Tanulmányaimban és ebben a kötetben is kizárólag régészeti leletekről esik szó, ezeket elemezzük részletesen. Mondanivalónk erről az ismeretlen anyagról olyan nagy terjedelmet igényelt, hogy már máshol publikált adatokkal nem kívántuk megterhelni. A 15. század utolsó harmadáig terjedő időszak tárgyai egy-két kivétellel teljesen ismeretlenek voltak mindaddig, amig az utolsó évtizedekben fellendült középkori régészeti kutatások a leleteket felszínre nem hozták. Még ez után sokáig nem tudtak mit kezdeni a töredékekkel a régészek, ezért szükségessé vált a megfelelő módszer megválasztása a leletek értelmezéséhez és bemutatásához. Az üveg művészetének szakirodalma a szép és egészben megmaradt reneszánsz serlegekkel kezdi a magyarországi üveg történetének bemutatását (Borsos 1954, 1963). A 15. század végét megelőző századokból nem maradt fenn, vagy csak igen csekély mennyiségben levéltári, vagy más történeti forrás. Ez teszi szükségessé az új, megfelelő módszerek kidolgozását. Feldolgozó munkám kezdetén, sőt csaknem teljes ideje alatt az összehasonlító anyag után nagy erőfeszítéssel kellett kutatni. E célból a külföldön folyó ásatásoknak előzetes jelentéseit és anyagközléseit figyelemmel kellett kisérni. A téma legkorszerűbb európai összefoglalása (Phoenix... 1988) lényegében munkám befejezése előtt jelent meg. A végső szövegszerkesztésnél azonban már figyelembe vettem. Ez a kiadvány az üvegtárgyaknak gazdag tárháza, nagy segítség a régészeti tárgymeghatározásnál. Fel kell azonban hivnom a figyelmet arra, hogy minden lelet esetében elsősorban a konkrét ásatás körülményeiből kell kiindulni. Az üvegtárgyakat nem lehet kizárólag stílusuk szerint korhatározni, mert a középkor századaiban a stílusváltás lassan következett be. A formák és díszítések divatja kétszáz évig is kitartott. Ezért amennyiben leleteink pontosabb korhatározását óhajtjuk, a leletegyüttes egészét, a statigráfiát is figyelembe kell venni. Ebben a kötetben a lelőhelyenkénti bemutatás színvonala nem egyenletes, mivel a lelökörülmények sem voltak egyformák, feldolgozásuk pedig vagy megtörtént már, vagy nem. Mellékelt időrendi tábláinkon (2. és 3. kép) kizárólag pontosan korhatározott leleteket használtunk fel. Ehhez azonban segítségül kellett hívnunk e kötetben nem tárgyalt, korábban publikált budapesti leletek néhány darabját is. Több azonos típusú és jól korhatározott lelet esetében megfigyeltük, hogy az idő múlása apró részletek kidolgozása terén változásokat hozott, például másképen képezték ki a velencei pohárkák csipkézett talpszegélyét a 13. század végén, mint a 15. században. Ennek a felismerésnek alapján kísértem végig a "kettős-kónikus" palackoknak változásait a 13-15. századokban. Ezt a módszert — sajnos — ma még minden típusnál nem lehet alkalmazni, mert még nincs elegendő lelet. Ez a munka nem befejezett mű. Ujabb ásatások újabb leletei fejlesztik majd tovább, sőt — feltehetően — korrigálják is a tévedéseket. Ami a velencei üvegeket illeti, ezeknél lehetséges volt analógiákat találni, a hazai üveggyártás tárgyainál ellenben ilyen segítség nem áll rendelkezésünkre. Fordított logikán alapuló módszert alkalmaztam: az az üveg a hazai, amely nem hasonlít egyetlen más országban gyártott üveghez sem. Pontosabban: azok az üvegek készültek magyarországi hutákban, amelyek 1./ hasonlítanak a velencei üvegekre, de sem az anyag minősége, sem a kivitelelezése nem éri el azok színvonalát; 2./ nem hasonlítanak egyetlen ország üveggyártásának típusaira sem. A hazai üvegek meghatározásánál ismét nagy szerepet kap a részletek aprólékos megfigyelése: hogyan dolgoznak el egy peremet, hogyan választják le a szerszámot a munkadarabról? Leleteink egy csoportja már olyan korszakból származik, amelyből már okleveles anyag is rendelkezésre áll (17. század), és ebből a korszakból már tárgyak is vannak közgyűjteményeinkben. Mi