H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)
Lelőhelyek jegyzéke - Dunántúl
Somogy megye FONYÓD - Vár A vár területén Fitz Jenő (István király Múzeum, Székesfehérvár) régész végzett kisebb feltárást (Fitz 1963, 104-115.). A feltárásból egyetlen üveglelet származik, amely a várban lévő gótikus templom szentélye mellett ásott árokból került felszínre. Ezt a várat is — mivel a végvári rendszerhez tartozott — a 16. század közepén kezdték korszerűsíteni. A vár birtokosai a Tóti-Lengyelek voltak, kapitánya pedig 1547-1575 között Magyar Bálint. O volt az, aki a várban álló gótikus templomot erődnek használta fel. Kulacs töredéke (1. ábra). Korát — feltehetően — Magyar Bálint erődépítkezéseivel lehet összefüggésbe hozni (ltsz.: Balatoni Múz. Keszthely: 58.7.8.). Kotyogós palack egycsövű, vékony, hajlított nyaka, csészeszerűen kiszélesedő szájtölcsére kiöntőcsücsökkel. Magyarországon készült a 16. század közepén. KAPOSSZENTJAKAB - Bencés apátság A kolostor feltárását Nagy Emese (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest) régész végezte. A kevés, de jelentős üveglelet 1962-ben a 6/c jelzetű árokból került elő. A leletet a kaposvári Rippl Rónai Múzeum őrzi (ltsz.: 67.161.1-2.) Pohár. Velencei cseppes pohárka töredékei. 14. század (Gyürky 1971, 199-220. 38. jegyzet). KEREKI (Fejérkő) - Vár Első említése 1193-ból való. 1396-ig királyi vár volt, ekkor Zsigmond a Marcaliaknak ajándékozta. 1474-től kezdve a Báthoriakkal közösen birtokolták. A török hódítás előtti utolsó említése 1495-ből származik. A törökök 1540-ben foglalták el (Csánki 1894, II. 619 és 572.). Feltárását Sági Károly régész (Balatoni Múzeum, Keszthely) végezte 1962-63-ban (Koppány-Sági 1967, 25.). Az ásatás üvegleletei a keszthelyi Balatoni Múzeumba kerültek. Pohár oldalfalának kis töredéke optikai díszítéssel (kerek foltocskák). Velencei üveg, 14. század. Serleg szárának töredéke a kehely alsó részével (1. ábra). Romlatlan, átlátszó, de kissé szürkés színezetű, kissé hibás, tehát nem velencei üveg. Feltehetően magyarországi hutában készült. A szártalp megoldás reneszánsz, vagy protoreneszánsz. A kehely oldalát vékony üvegfonalakkal függőlegesen gerezdekre osztották. 15. század közepe. Pohár, kannelúrás típus (2. ábra). Átlátszó és viszonylag romlatlan, de buborékos üveg. Erősen kónikus forma. A fenéktöredék, amellyel kiegészítettük, nem biztos, hogy hozzá tartozik, de méretben megfelel. Azt, hogy nem eredeti velencei, csak utánozza azt, az anyagán kívül a visszahajtott perem árulja el (lásd erről bővebben a magyarországi üvegekről szóló fejezetben). 15. század közepe. Pohár alsó része es oldalfalának töredéke (3. kép). Kannelúrás típus, velenceit utánzó hazai hutában készült darab. 15. század közepe. Csésze (4. ábra). Halvány zöldszínű üveg, terrakotta emailfestésü díszítéssel. Csak a kehely maradt meg. A talp-megoldást nem ismerjük, ezért kötetünkben kétféleképen is rekonstruáltuk. 15. század, m. f. - 16. sz. e. f. A velencei pohárka még minden bizonnyal a 14. századból, vagyis a királyi birtoklás korából maradt meg, míg a velenceit utánzó üvegek a Marcaliak idejéből valók. A 17. században az üveghuták egyes nagy uradalmakhoz tartoztak. A hódoltságot megelőző időszakból sajnos nincsenek erre vonatkozó adataink, de nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy a legtöbb lelet a 15. század közepéről a Dél-Dunántúlról nagy birtokoscsaládok váraiból származik.
