H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)

Üvegkészítés a középkori Magyarországon

ÜVEGKÉSZÍTÉS A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON Import üvegekkel foglalkozó fejezetünkben megismerkedtünk régészeti üvegleleteink egy részével. Vannak azonban olyanok is, amelyeket sem a velencei, sem a német, vagy cseh üvegekhez nem hasonlíthatunk. Ezekben véljük felismerni a hazai gyártmányokat. Nem kevéssé fontos nekünk, hogy megismerjük a magyarországi üvegipar régészeti emlékeit, a hutákat és a tárgyakat és hogy szűkös történeti forrásanyagunkat kiegészítsük a bennük megőrzött adatoknál korábbi ismeretanyaggal (Takáts 1900, 478.; u.a. 1907, 630.; Sághelyi 1938). A viszonylag késői történeti források ismerete a náluk korábbi tárgyak felismeréséhez csak nagyon kevés segítséget nyújt. A feladat nem könnyű, meg kell találni a célnak legmegfelelőbb módszert. Mindenekelőtt megállapítjuk, hogy az üvegkészítés a középkorban nem tartozott kizárólag a luxus iparágak körébe, csupán voltak ilyen helyek is Kis-Azsiában, Afrika északi partvidékén, Görögországban, stb. Ezeknek a műhelyeknek művészi készítményeit az utókor megőrizte emlékezetében, míg a kisebb, a hétköznapi szükségletet kielégítő műhelyek emléke elveszett, tárgyai csak a régészeti feltárásoknál kerülnek felszínre. A régészeti leletek pedig újabb levéltári kutatásokra és új publikációkra késztetik a kutatókat. Nagyon fontos az anyagközlő régészeti irodalom folyamatos figyelése, mert ezekből lehet megismerni a különböző országokban készített üvegtárgyak sajátos, helyi stílusát. Ezeken keresztül lehet lemérni a középkor századaiban az üvegipar létét vagy nemlétét. Ezek az információk szükségesek a magyarországi üvegkészítés kezdetének, folyamatának és jellegének felismeréséhez. Tehát azokat a régészeti leleteket lehet hazai készítésű üvegeknek tekinteni, amelyek különböznek a külföldről behozott üvegektől és amelyek nem hasonlítanak egyetlen ország sajátos típusaira sem. A "különbözésnek" fokozatai vannak, mert előfordul, hogy a tárgy hasonlítani "akar" valamire, ám ez nem teljesen sikerül, apróbb-nagyobb részleteiben mégis különbözik. Rövid áttekintést kívánok nyújtani a környező országokban végzett újabb kutatások eredményeiről: A Szovjetunió köztársaságaiban újabban végzett ásatásokkal 10. századtól kezdődő virágzó üvegművesség nyomait találták meg (Ukrajnában, Örményországban, Üzbegisztánban, Türkméniában, Grúziában, stb...) (Shelkovnikov 1966, 95.). Lengyelországban hasonlóképen a 10. századtól kezdve vannak üveggyártásra mutató nyomok. Egy hutát feltártak Miedzyrzecz Wielkopolski-ban (Dekowna 1964, 116.). Cseh-, illetve Morvaország területén eddig a legkorábbi-, 13. századi üveghutát Most városában tárták fel ( régész:Eva Cerna, publikációja még előkészületben van). A cseh üveggyártás a 14. században már igen magasszintű. Nem az ú.n. " Waldglas"-t készítették, hanem az itáliai üvegekhez hasonló színtelen, tiszta, átlátszó üveget, amelyet gyakran díszítettek kékkel, ugyanis az Erchegységben kobaltlelőhelyeik voltak. Típusaik azonban nem hasonlítanak a velencei típusokra. Igen egyéni, jellegzetes formákat készítettek (Hejdová-Fryda-Sebesta-Cerna 1983, 243-258.). Bulgáriában Veliko Tirnovo erődjében (a régi főváros) a 12-14. századok között működő hutát tártak fel (Valov 1975, 127-141.). A dalmáciai Ragusában 1312-ben muránói üveges alapította az első üveghutát. A város üvegművességéről sok levéltári adat ismert (Han 1977, 127-133.), sajnos régészeti kutatás nem folyt, igy nem ismerjük az itt készített üvegeket. Csak a közeli Spaiató-ból ismerünk néhány szép, — muránói típusú — töredéket, amelyek lehetséges, hogy Ragusában készültek (DeMaine 1979, 127-137.). A görögországi Korinthosz 12. századi üvegműhelyeire — melyeket feltártak — már sokszor hivatkoztunk az ott előkerült típusok magyarországi, 13. századi analógiái miatt (Davidson 1940, 297-324.). Ezek az üvegleletek nem érdektelenek az európai üvegmüvességre gyakorolt hatásuk miatt sem. A szomszédos Ausztriából 1371-ből és 1390-ből levéltári adatok szólnak üveggyártásról (Ernst 1955/56, 134.), és 1400 körüli időből származó leletei vannak — a feltehetően — helyi üveggyártásnak (Felgenhauer-Schmiedt 1977, 268. Taf. 35-36.). Svájcban St. Gallenben már a 9. században is volt üveggyártás. Levéltári adatok szerint a 12. században Altenryfben és a 13. században Weh ratal-ban. Vannak továbbá 14. századi adatok is (Baumgartner 1985, 157-172.). Ezzel szemben itt egyetlen hutát sem tártak még fel, ezért a kutatók nem tudják, mit gyártottak az említett helyeken. A régészeti feltárásoknál előkerülő számos itáliai típusú üveglelet velencei eredetét megkérdőjelezik, fenntartván annak a lehetőségét, hogy azok Svájc területén készültek. Németországból is vannak levéltári adatok 12-13. századi működő hutákra, sőt 13. századi hutákat fel is tártak Grillenburgban és Schöllkrippen-ben (Gühne 1983, 30-36.; Wämser 1982/a, 188-189. és u.a. 1982/b, 203-211.). Svájcban és Dél-Németországban egyaránt előkerülnek a régészeti feltárásoknál olyan üvegleletek, amelyek utánozzák a velencei formákat. Ezek zöld üvegből készültek, s hogy a hasonlóság még nagyobb legyen, az erdei üvegek zöldjét mérsékelni igyekeztek (Lang 1987, 220-221.). A velencei üveg