H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)

Import üvegek

A várkastély építésére Zsigmond 1416-ban adott engedélyt, tehát az üvegeket csak az építés befejezése után használhatták. A lelőhely statigráfiája szerint a velencei üvegek Mátyás pénzével meghatározott réteg alatt helyezkedtek el (Feld István ásatása, Országos Műemléki Felügyelőség), tehát 1416-1458 közé tehetők. Feltehetően a 15. század elejéről valók a belgrádi várban (Nándorfehérvár) feltárt velencei üvegleletek is, melyek nagy hasonlóságot mutatnak egyes magyarországi leletekkel (Han 1975, 114-126.). V. Han felveti azt a gondolatot, hogy nem származhatnak-e Ragusa város műhelyeiből? Itt az üvegyártást muránói mester alapította 14. század elején. Ezt a gondolatot még bizonyítani kell, de teljesen elvetni nem lehet. Ugyanis Zsigmond magyar király és német császár 1417-ben, Velencével régóta tartó viszálya miatt elrendelte a német városoknak, hogy Velencével megszakítsák két évszázada fennálló kapcsolataikat, kereskedőik ne járjanak többé oda (Schulte 1966, 541; Mályusz 1984, 93). Ez a rendelkezés érzékenyen érintette a német kereskedőket és nem is volt érvényben 1433-nál tovább. Ezen idő alatt azonban a velencei üvegáruk sem a 14. században használt útvonalon, sem pedig a német kereskedők által nem juthattak el Magyarországra. Következő fejezetünkben foglalkozunk majd ennek a korszaknak a magyar üvegművességre gyakorolt kedvező hatásával. Egy 1429-ből származó híradás szerint Muránóban az üvegműhelyek száma felére csökkent és az üvegkészítés visszahanyatlott (Simonsfeld 1887, Bd. II. 43.). Ezt ugyan a magas vámoknak szokták tulajdonítani, az én véleményem azonban az, hogy Zsigmond rendelkezésével függ össze. Ennek a hanyatlásnak tudható be, hogy nemsokkal ez után, 1438-ban a horvátországi Zágrábban is és a magyarországi Óbudán is italikus származású üvegműves telepedett le. Az előbbi helyen Bartholomeus (Tkalcic 1894, Bd. II. 136.), az utóbbin Antonius (Gerevich 1971, 99.). A velencei üvegleletek csökkenése ezidőtájt mégsem lehet véletlen. A század közepén azonban ebben az időben ismét találhatók datált leletek, pl. Felsőnyéken (lásd a címszónál) I. Ulászló idejéből. A muránói üveg "klasszikus" korszaka azonban — úgy tűnik — elmúlt. Az edények vastagabbak ebben az időszakban, a cseppes poharakon enyhe formaváltozás figyelhető meg, (Vác, Széchenyi utca) a pohártalpak csipkézett szegélyét leegyszerűsítették. Ezeket a leleteket akár a Muránóból elvándorló mesterek is készíthették, vagy származhatnak a dalmáciai Ragusa műhelyeiből. Természetesen mindez csak találgatás. Tény, hogy a muránói üveggyártás csak a század végére tért magához. Ekkor új stílussal hódította vissza régi hírnevét. A velencei üvegek elterjedésére jellemző ekkor pl. hogy a veszprém megyei kis faluban, az elpusztult középkori Sarvalyon is előkerült velencei, reneszánsz üveg (lásd a címszónál). Régészeti leletanyagban a velencein kívül más importból származó üvegek is előfordulnak, de sokkal kisebb mennyiségben. A németországi üveg már a 13. század második felében jelentkezik. Budán, — hová ebben az időben regensburgi kereskedők jártak — spessarti hutákban készült plasztikus díszítésű üvegek (poharak?) töredékei kerültek felszínre (Gyürky 1987, 52-53. Abb. 8/6-11.). A velencei üveggel nem versenyezhetnek, ezért inkább csak a hanyatlás időszakában lehet német típusokkal találkozni. Nemsokféle típus kerül elő. Leggyakrabban az ú.n. "Krautstrunk", a cseppes poharak nagyméretű német változata zöld, erdei üvegből, nagyméretű cseppekkel. Vagy az ú.n. "Stangenglas", a magas, vékony pohár, nagyméretű cseppekkel az oldalán és áttört csipkézetű talppal. A szűknyakú, itáliai palackoknak van egy németországi változata, neve is hasomló: németül "Angster". Formája abban különbözik mintaképétől, hogy a gömbformájú test alatt semmiféle talp sincs, a nyak pedig rövidebb, mint az itáliai palackoké. A szájnyílása nem tölcsér, hanem csészealakú. A test sokszor gerezdes (Kat. XII. 8. XVI. tábla 12. kép). Rademacher tipológiáját elfogadván (Rademacher 1933, 60.), azokat a palackokat tartjuk a korábbiaknak, amelyeknek egyenes nyakuk van. Ezek 15. századiak. A 16. század elejétől kezdve a vékony nyak virágszárhoz hasonlóan meghajlott, a szájtölcsér pedig kinyílt virághoz hasonlított (Kat. XII. 8/d. XLVIII. tábla, 1. kép). Ez a típus a magyarországi üveggyártásban is kedvelt forma lett. A német üvegnél is kevesebb cseh üveg található Magyarországon. Sok jellegzetes típusuk közül csak egy, a hosszú, nagyon vékony, apró cseppekkel díszített talpas pohár. Ennek is olyan kevés töredéke, hogy személyekhez kötődő tárgyaknak kell tartanunk, amelyek nem kereskedelemmel kerültek hozzánk. Budán, a királyi palota leletanyagában található 2 pohár töredéke (Gyürky 1987, Abb. 4.). A német és a cseh típusoknál egyaránt felmerül a lehetősége annak, hogy nem külföldről kerültek hozzánk, hanem felvidéki üveghutáinkban készítették.