H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)
Legkorábbi leleteink (Pusztaszer, Buda, Püspökladány, Benevár, Bélapátfalva)
BÉLAPÁTFALVA Valter Ilona régész (Országos Műemléki Felügyelőség, Budapest) ásatása (Valter 1981, 189. 8. kép). A cisztercita kolostort 1235-ben, tehát még a tatárjárás előtt alapították. A lelet, amely bennünket érdekel, egy "golyvás" palack nyaka, zöld üvegből. Ez egy bizánci típusú üveg. Ezzel a típussal korábbi munkáimban sokat foglalkoztam (Gyürky 1986, XII. 1. VIII. tábla 1-2. kép; Gyürky 1984) Ennek a típusnak a feltűnése Magyarországon még mindég sok megoldatlan problémát rejt magában. Röviden összefoglalva e tárgyról ismereteinket: a palack eredeti darabjait a görögországi Korinthosz agóráján feltárt, a 12. század közepén elpusztult műhelyben találták (Davidson 1940, 297-324.) Ez a típus — más, ugyancsak a korinthoszi műhelyben talált típusokkal együtt — Magyarországon a 13. században tűnt fel, már nagy mennyiségben, kereskedelmi áruként. Budán 189 db. került felszínre, ebből is 171 db. a Szombat piactér közvetlen közelében. Mivel a településnek már a tatárjárás előtt is volt előzménye, nem zárható ki teljesen, hogy ezek az üvegek is megelőzték a város alapítását. Tény azonban, hogy kb. 1300-ig megtalálhatók. Ma már tudjuk, hogy egy "divat", azaz egy stílus a középkorban kb. 200 évig tartott. Ezért nem gondolunk arra, hogy ezek az üvegek közvetlenül Korinthosszal állottak kapcsolatban. Akár Magyarországon is készülhettek, de erre egyelőre semmi sem utal. Bizánci kapcsolataink révén érkezhettek a bizánci birodalom területéről is, hiszen Gladys Davidson-tól szerzett személyes információból tudom, hogy egy palacknyak töredéke a gyulafehérvári múzeumban is van. Ez annyit jelent, hogy az Erdélyen keresztül a pesti révhez vezető kereskedelmi útvonalon is érkezhettek (1. kép). Európában eddig nem sok példány ismeretes. Előkerült egy töredék Cividale del Friuli-ban (Gasparetto 1975, 144-155. Tab. VI. Fig. 20.), vagyis a Velencéből észak felé vezető korai kereskedelmi útvonal mentén. Továbbá a rajnamenti Breisachban (Schmaedecke- Schmidt-Thomé-Leiber-Maus 1985), vagyis olyan vidéken, amely szoros kereskedelmi kapcsolatban állott Velencével. A bizánci területről származó üvegárut a velencei kereskedők is közvetíthették, miközben maguk a görög mesterek is elvándoroltak Velencébe, Szicíliába, vagy máshová. A hercegovinai Panik középkori temetőjének egyik sírjából előkerült darab (Andelic 1975, 167-175. Tab. VI. Fig. 23.) és a milánói Poldi Pezzoli Múzeumban őrzött példány például (Phoenix... 1988) már egy kicsit eltér az eredeti formától. A típus, amely egy korszakban hosszú időn keresztül kedvelt volt, nem csak egyetlen műhelyben készült. A budai leletek egyikét és egy azonos lelőhelyről származó, bizánci típusú cseppes poharat G. Davidson szívességéből a Columbia egyetemen (USA, Missouri) analizálták az alábbi eredménnyel: golyvás palack cseppes pohár Si0 2 Na 2 0 CaO I< 2 0 Al 2 0 3 FeO MgO MnO Sb 2 0 5 57,07 0,10 11,07 24,04 1,39 0,60 2,11 1,04 2,66 '/. X V, •/. •/. •/. •/. •/. y. 55.05 */. 0,12 '/. 12.06 '/, 24,06 •/. 1,35 y. 0,56 2,59 0,56 */. 2,70 */.
