Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)

Dokumentumok (1-94. sz.)

hajlandóságokat, midőn szintén annak orvoslássárúl Felségedtűi valami vigasztalás vételérűl beszélgetnék ide fel az főtisztekkel, érkezvén azomban Felségednek olly vigasztaló levele,

1 melly mindeddig való sok buslakodásainkat, reménséginkben való csüggedezésirikat annyira kiveté elménkbűi s éppen kigyükerezé, hogy már tellyességgel látytyuk, s nem tsak reménlyűk, nem emberi segíttség, melly igen változó szokot lenni, hanem az mindenható nagyhatalmú Istennek megfoghatatlan irgalmasságábúl meglenni szabadúllásunkat. Kihez már egyebet kívántatni nem látok, hanem egyedül csak nemzetünk közé Istennek olly szent lelkét, mellyel az új királly választásban egyenlő értelmet s akaratot adgyon, s szakadásra ne bocsásson bennünket, s avval is világosíttsa elménket, hogy ollyan királyt válaszszunk. aki szabadságunkat ne csak valóságossan helyreállítsa, hanem azokat valóságossan meg is tárcsa. Most lehet bezeg módunk abban, kit sokszor Felséged előtt óhajtottam, hogy tudniaillik plundrás királyunk ne légyen, melly hogy világi instrumentumok és médiumok által is eltávoztassék, elhittem, hogy Felséged is minden erejével munkállodni fogja. Nékem már úgy tecik, hogy Magyar Országban egíszlen megvan az békesség, nincs se kuruc, se labanc, mert ura sincs most Magyar Országnak, annyival inkáb ellensége, az ki ellene hadakozzék, s a német hadak is én nem tudom mit csinálnak itt Magyar Országban s ki mellet vagy kiért hadakoznak, mert urok nem lévén, azoknak is tolvajságnak mondanám inkáb hostilitássokat, mint hadakozásnak, egy szóval olly tsúfosnak láttzik most előttem Magyar Országnak statussá, mintha Magyar Ország egíszlen fenékkel felfordult volna. De mindezeknek jó végét továb is egyedül Istennek nagy irgalmasságára bízván, én itten Felséged kegyelmes parancsolattya szerint követek el mindeneket mindaddig, valamíg Felséged, az minapi instantiám szerint, másra nem bízza ezen erősségének conservation át és gondviseléssét. Kivánván, hozza Isten Felségedet ezen már ellenségétűi megszabadult, és mint egy nagy halálos betegségébűi kigyógyult nemzetünknek továb való örömére és igazgatására. Én penig maradok Felségednek alázatos igaz híve és szolgája Sennyey István m.p. P * * * 1. Zalusa, 1711. május 10. Ez válasz Sennyey május 4-diki levelére. AR III.647-649. Ez dönti el e levél keltét is. 92. Munkácsi tábor, 1711. május 18. Gróf Pálffy János levele Sennyey Istvánhoz és a munkácsi őrséghez: ne álljanak ellent törvényes királyuknak, Károlynak, hanem adják fel a várat (Egykorú másolat. MOL RSzL G. 15.

1.1. Caps. H. Fasc. 245. Külső címzés: Ez levelem Tekéntetes és Nemzetes Sennyei István Commendáns Uramnak és az egész Munkáts Várában levő Gvárnizonnak 6 Kegyelmeknek közönségessen adassék Munkáts. ) Isten álgya meg Kegyelmeteket. Tudtára kívántam adni Kegyelmeteknek, hogy szintén ezen órában érkezvén curier a koronázott regnans Császárnéiul, mellyet kívántam ultronee Kegyelmeteknek bővebb értésire adnom ő Felsége kegyelmit és gratiáját/sic!/ hogy szintén úgy kívánnya megtartani azt, valamit én a szatmári pacificatiónak alkalmatosságával végeztem, valamint a kiadott punctumok föl vannak téve, amint Felséges Carolus Királlyunk ratificatióját is naponként várom, mert már útban is vagyon. Ezen ő Felsége kegyes szándékát is azért kívántam Kegyelmetekkel közlenem, párját levelemben in extractu includálván, hogy annyival is inkáb tapasztalhassa Hazám és Nemzetem mellett való igaz munkálkodásomat. Mivel pedig ollyan szerencsés nem voltam, hogy velem nem akart végezni, hanem másra bízom, akivel végtire is kéntelenétetni fog Kegyelmetek, de nem úgy,hogy gratiájok légyen, hanem vagy rabok, vagy amég tarhatni (sic!) fogják, csak tartsák, sőt azután is akik kezemhez akadnak, nem bánok úgy, mint kurutzal, hanem mint tolvajjal, és aki királlyá ellen fegyvert fogott, amint hogy olly sáncokat is fogok környös körül csináltatni,s iparkodni fogok, se ki, se bé ne mehessen, hanem ha veszni kell, vészének mindnyájan, nékem is nagyob böcsületemre válik, amidőn kezemben lesznek egészlen s erővel arra kénszerítem, azok pedig, akik okai lesznek, hogy föl nem adatott a vár, adgyanak Isten előtt számot. Mert tudom, sokan vannak, akik örömest ma kimennének, ha az elöljárók bocsáttanák. Ma azonban megmarad az armistitium, holnap lőjön Kegyelmetek amennyit akar, én pedig holnap megyek praevie dispositiokat tévén; de Kegyelmeteket még a maradéki s gyermeki is ezen balgatag cselekedeteiért örökké fogja átkozni; mivel az jószágit is azoknak fogja adni Felséges Királyunk, s méltán is, akik az ő hívségire serrénnyen viszajüttek. Isten Kegyelmetekkel. Költ Munkátsi Táborral die 18. May 1711. Kegyelmeteknek jót kíván Gróff Pálffy János m. p.