Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)

Dokumentumok (1-94. sz.)

alkalmatosságom a Kegyelmeddel való szóllásra, én éccaka is szüntelen megyek. Caeterum várván Kegyelmedet permaneo Debrecini die 29. április 1711. Ejusdem Spectabilis et Magnificae Doniinationis Vestrae servus partissimus Comes Joannes Pálffy m.p. P.S. Érettem is cselekedgyék a vitézlő rend, látván igaz magyarságombeli mellettek való törekedésemet és fáradságimat. A zászlókot vegye kezéhez Kegyelmed és nékem assignállya. * * * 1. Pulay János. 85. Munkács, 1711. április 29. Sennyey István levele Rákóczihoz a vár és őrség anyagi helyzetéről és erkölcsi állapotáról (Eredeti. MOL RSzL G. 15.

1.1. Caps. H. Fasc. 237. Csak az aláírás sajátkezű.) Munkács 29. Április 1711. Felséges Fejedelem, nekem nagy Kegyelmes Uram. Máriási uram által küldőt Felséged kegyelmes parancsolattyát alázatosan vettem. It a dolgok igen nagy confusióban vannak, mert constálván Felségednek az praefigált huszti terminusra ki nem jöhetése, aval az békesség tractájának continuátiójárul is sokan kételkedvén, ellenben penig Pálfi mindent ígírvén, sokan az hadak közzül Pálfi ígíretihez láttatnak ragaszkodni, sokan penig bízván inkáb Felséged által leendő job békességnek exoperátiójában, igyekeznek továb is Felségeddel maradni s várni Felséged által megszerzendő jó békességet, de még kik maradnak Felségeddel, kik mennek Pálfihoz, bizonyosan nem constál. Zay uram ugyan az karabélyos regementel egészen ide jőt, s Géczi Gábor uram regementyébül is mintegy kétszázig való. A Dragoj ezerét is Berekszász tájíkán hallom lenni. Nyúzó is hallom, hogy publice renunciált Károlyi uram előt az labancságnak, ha azután azt is meg nem csábították, s a tiszteken kívül, az mint hallom, az köz vitézlő rendnek csaknem közönségesen semmi kedve nem volt még eddig az labancságra, mire resolvállyák mind azon által magokat, csak harmad nap alat azt is meghalván, Felségedet alázatosan tudósítani el nem mulatom. Kassát is felatták vasárnap, de Károlyi uram parancsolattyábul-é, vagy csak magok közt hasonlottak meg, még eddig nem érthettem. Husztrul is parancsolta volt Károlyi uram, hogy bort, búzát, szalonnát s az porban, golyóbisban is kivigyenek, én ugyan meghattam Móricz uramnak, hogy semmit ki ne adgyon, nem tudom, azok is ezután hogy lesznek. It még mink álhatatosan vagyunk, nem vettem észre az hadnak semmi változásra való indulattyát, azon is leszek minden tehetségemmel, hogy továb is tarthassam meg bennek hűségeket és jó resolutiójokat. Amely lovas had ide jőt, azoknak most csináltatok valami kis erősségecskét az vízi malom körül, hogy mind magok holmi portázó ellenség ellen megmaradhassanak, mind penig az malmot valamíg lehet, oltalmazhassam. A bateriák az alsó bástyákon már mind készek, az ágyúk is már rajtok mind helyben vannak, egy szóval vagyok oly dispositióval mind alsó, s mind felső erősségekben, hogy az ellenségnek dühösségét már sustineálhatom, igyakazvén(sicí) egyebekben is Felséged kegyelmes dispositiója és parancsolattya szerént eljárni. Kívánván Isten Felségedet továb is hazánk megmaradására tárcsa sok esztendőkig szerencsésen. Maradok Felségednek holtig alázatos igaz híve és szolgája Sennyey István m.p. P.S. Az Olasz Doctor

1 it csak hever, semmi hasznot nem teszen, ha Felséged nem bánná, én bizony a kenyerét elfognám, job volna a hajdú enné meg, mint ő. * * * 1. Francesco Paresi. 86. Szatmár, 1711. április 29. Károlyi Sándor levele Zay András ezereskapitánynak a confoederatio döntéséről. Tartózkodjon az ellenségeskedéstől (Eredeti. MOL RSzL G. 15.1.1. Caps. H. Fasc. 240. Csak az aláírás sajátkezű.) Szolgálatomat ajánlom Kegyelmednek. Ezen Szatmárra való gyülekezetire az Tekintetes Conf

oederatiónak és mintkét (sic!) országbeli statusoknak, noha nagy óhajtva várjuk vala az Felséges Vezérlő Fejedelmünket, de mint hogy ő Felsége maga által praefigált terminus-