Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)

Dokumentumok (1-94. sz.)

3tio. Lehet, jó is lesz ő Felsége jelen léte nélkül is ehez fognunk, mert akármely országokban, communitásokban capitibus seu principalibus legitime impedicis nomine et in persona totius communitatís pro tranquilitate publica comparanda praesentes concludunt concludereque obligatantur, kiváltképpen efféle extremitásokban. 4to. Módunk s üdőnk most lévén Nemzetünk javának exoperatiójára, annak elmulatásával méltán mi okoztathatnánk jövendőbeü romlásáért s veszedelméért Nemzetünknek, magunk Nemzetétül is, sőt Fejedelmünktől is, nem Hazánk nyugodalmának exoperatiójáért, hanem annak elmulatásáért hogy neheztelést vennénk magunkra, nyilván elhitettem magammal. 5to. Idegen segétséghez való bizodalmunk sem halasztathattya az mostani békesség confusióját, mert az a segétcség nem csak bizontalan még, de ha bizonyos volna is, annak győzedelme igen kétcséges; sőtt ha mindazok bizonyosok volnának is, ha megadatik szabadságunk most és így, miért és micsoda lelki ismerettel lehetne az hadakozásra fakadnunk, nem capiálhatom. Kire nézve továb is szükségesnek ítélem lenni, hogy minekelőtte is Fejedelmünk a terminusra kijönne, ez eránt mások opinióját is vévén, ha mindeneknek így fog tetceni, Pálifi uramat assecurálhatni, hogy non obstante Ducis Nostri absentia kész a Confoederatio a békességet és az ő Fölséges grátiáját acceptálni, csak postvilatumink ígértessenek meg, az hostilitással el ne vegye üdőnket ő Excellentiája, ha az ő Felsége ki nem jövetele miat ezen jól kezdet dolognak effectuatiója az tenninusnál két három nappal továbra haladna is. Ezen opinióm penig csak úgy értessék, ha Urunk ő Fölsége ad terminum ki nem találna jőni s az továb való tractára üdő sernmiképpen nem adattatnék; mert ha ő Felsége ki talál jőni, vagy a továb való tractára üdőt nyerhetünk, óllyon Isten, ő Felsége nélkül ezen dologban ereszkednünk, annyival inkább valamit concludálnunk. Egyebeket penig, mellyek nekem nem occurálnak, bízom Kegyelmed bölcs elméjére s dexteritássára, javalván továb is mindeneknek, mellyek nemzetünk javára valók, elkövetését. Maradván Kegyelmed igaz attyafia, szolgája Sennyey István m.p. Datum Munkács die 22. Április 1711. P.S. Hogy mégis ezen pacificatio mind állandób legyen, s mind peniglen rendesebben essék Vezérünk praesentiájával, ha Kegyelmed végben vihetne Pálfi uramnál, hogy még az ő Fölsége kijövetelére üdőt adgyon, extendállya az armistitiumot, ítéletem szerént Cassât odaígérheti Kegyelmed, oda is adhattya ante terminum is, mert az anélkül is oda lészen tüllünk. Reménlem is evvel a tracta eránt való sinceritast contestálván, elhitetvén az Udvar is magával, üdőt nyerhetünk az rendes fogására

2 is a tractának. Haister igyekezete

3 is megzaboláztatik. A contraria fél opinioja is füstben megyén, Pálifi uramé peniglen verificáltatik s örök dicsősséget nyér magának, Fejedelmünk becsülleti is, híre s neve fenmarad, a császárnak is ezen tracta által nem lévén senki, akitül taroson, nagyub securitássa lesz az országban. Ha peniglen Pálifi uram bizonyos hadaknak exauctoratióját kívánná, egynehány aprób regementeket exauctorálni meg lehet. Magam penig a huszti terminusra elmennyek-é, vagy nem, örömest venném Kegyelmed opinióját. Mások eránt mindazonáltal javallom, hogy Husztra mennyének a convocatio szerént, ottan deliberállyanak, ha Fejedelmünk ki nem talál jőni, fogjunk-e a dologhoz és hol. Kegyelmednek igaz attyafia Sennyey István m.p. * * * 1. E szó tollhibából kimaradt. 2. Sic! Bizonyára: folyására. 3. E szó helyén eredetileg ez állt: dühösködése, amit a levélíró áthúzott. 78. Munkács, 1711. április 24. Sennyey István levele Rákóczi Ferenchez. Az őrség közt eddig nincs széthúzás, bíznak abban, hogy a fejedelem őszintén akarja a békét. Levelét és parancsát megkapták, köszöni, hogy bízik az ő személyében. Ha mégis mást tesz, az a had esetleges megbódulásának tudható. Fel fog készülni az ostromra (Eredeti. MOL RSzL G. 15.

1.1. Caps. H. Fasc. 237.Végig sajátkezű ÍrássaL) Munkács 24. Április 1711. Felséges Fejedelem, nekem nagy Kegyelmes Uram. It való tiszt által keseredet szível nekem írot Felséged levelét hasonló keserűséggel olvastam alázatosan, melybül értvén Felséged mind parancsolattyit, s mind egyebekrül való tudósításait, azokat végben vinni el nem mulatom.