Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)
Dokumentumok (1-94. sz.)
74. Kassa, 1711. április 19. Gróf Eszterházy Dániel levele RákóczihozA szatmári gyűlés követei felszólították, hogy a várost adja át a császáriaknak, de Rákóczi parancsa nélkül erre nem hajlandó. Az őrség közt lázongás tört ki (Eredeti. MOL RSzL G. 15.1.. 1. Caps. H. Fasc. 237. Csak az aláírás sajátkezű. Az egész levél szinte teljesen titkos jegyekkel írva.) Felséges Fejedelem, kivált képpen való nagy Kegyelmes Uram. Minémő concursus lőtt e minapiban Szatmámál, abbul ide mihozzánk is Krucsay János és Szathmári Miklós uraimék követségben bocsátattanak, kiket niindaddig be nem bocsátottam, meddig Felséged híveinek lenni magokat hittel nem pecsétlették, admittáltatások után követségeknek okát kérdem, rotunde csak azt felelték, hogy a kinlevő egész confoederatio Felséged consessusábul a Császár devotiójára tért, és minket is abbul ők kin nem akarván rekesztem, magok társaságában kapcsolnak és kfvánnyák, hogy az erősséget in signum sinceritatis virtute istius tractatus resignállyuk. It már kérdésben vöttem, hol legyen ez éránt nekem szolló kegyelmes parancsolattyok(sic!) Fölségednek, adgyák Károlyi uram őkegyelme levelét kezemben, mellyet szorul szóra in genuinis paribus accludáltam, resolváltam magamot, hogy énnekem Károlyi az erősséget kezemre nem bízta s orderére ő Kegyelmének nem is resignálhatom, s consequenter valameddig Felséged plenipotentiáját nem mutattyák, mi az ő végezésekben be sem léphetünk. Ezen közönségessen megnyugovának egy nap, más nap csak rajtam jövének az egész tisztek, hogy acceptállyam, ha akarom acceptálnom a külső magyarok mostani oblatióját, mert egyaránt ők közönségessen elvégezték, hogy az őkegyelmek semmi determinátiójoktul nem fognak recedálni. Nagy consternátióban estem ezen tumultusra, és azon közönséges öszvegyűlésben azt végezték, hogy valamit Felséged vagy legitimus plenipotentiariussa Felségednek, s concomitanter a Tekintetes Confoederatio fognak végezni, mi mindazokat acceptállyuk, amint ez is Károlyinak írt válaszombul kitecik, ezzel viszabocsátottuk Krucsay uraimékat. Azután micsoda zűrzavar, cofusio, diffidentia, szakadások suborialának köztünk, Isten a megmondhatója, bizony az igaz tökéletességben alig maradtam harmad magammal, sok gonosz elmék ekkoraig fojtogatott veszedelmes igyekezeteket manifestálták, annyira, hogy minden rend között egymást érő új új scissiók nevelkedvén, bizonyára írom Felségednek, hogy életemnek egy szempillantásig való securitása nem volt közöttök, és csak eddig való csendességre is alig lehete hoznom őket. Jólehet ugyan a zenebonának fényeteket töttem, mert szüntelen 100 lovast és annyi gyalogot prajtschaftban 1 tartok a parada piacon, csak hogy azon praitschoftul magátul is hasonló káppen félhetek. Egy szóval Kegyelmes Uram, itten annira vagyunk, hogy nekünk továb fönmaradhatásunkrul desperáltam tellyesen, bizony csak valamelly ereje, vagy talán portája érkeznék is az ellenségnek, magokat rabul, vagy gyalázatos halálra adnák, az erősséget is kézhez adnák, oda van ekkoráig egyetértő szívünk, nincsen semmi rendbéli emberben bizodalom, ha tartanunk kellene, bizony nem lehetne egy napig: nem hiszem, tizedmagammmal resolválnám magamat a defensióra, annyira megvesztegetödtenek az emberek, már nem lehet úgyis bánni vélek, min t kellene, mert kit kit a maga veszedelmére a vakmerőség vezérel. Azért az Isten irgalmára is kínszerítem Felségedet, mentül előbb, meddig még lélekben ér bennünket, méltóztassék dispositiót tenni, ollyat ha lehet, hogy az tumultusok megcsendesülhetnének, mert Istenen, Felségeden kívül nincs itt, ki ezt lecsillapícsa,usque ad 27mam currentis ha csak nem jő valamelly parancsolattya Felségednek, írom candide, hogy ezen erősség agonizálni fog, én se Isten, se világ előtt oka ne legyek. Mert él az Isten, elszántam életemet, csak volna kivel megmutatnom hívségemet, könyörögvén Felségednek, ha más gratiám nem lehet is, tarcson meg éltemig kegyelmességed emlekezetiben. Ezzel Felséged kegyelmességébe minek előtte tovább is magamat alázatossan ajánlván, maradok Felségednek alázatos legkissebb híve Esterház Dániel m.p. Kassa die 19. Április 1711. * * * 1. Azaz: Bereitschaft = katonai készültség 75. Debrecen, 1711. április 20. Gróf Pálffy János levele Sennyey Istvánhoz és a munkácsi őrséghez: írjanak Kassára, hogy 25-ig adják fel a várost, mert ostrommal veszi meg (Egykorú másolat, MOL RSzL G. 15.1.1. Caps. H. Fasc. 245.) Paria literarum Excellentisssimi Domini Comitis Joannis Pálfi die 20. Április Anno 1711. Debrecino datarum. Spectabilis ac Magnifiée Domine mihi observandissime. Salutem servitiorumque meorum paratissimorum commendationem. Bizonyos követtyeim, kiket béküldöttem vala, elérkezvén Lengyel Országbóll, azok által, úgy másunnat is írás szerint informáltatom, hogy az Méltóságos
