Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)

Dokumentumok (1-94. sz.)

Urnái, szükséges), és az Husztra denominált gyüllés napjának más terminust praefigálván, azon terminusra bizonnyossan kimegyünk Kegyelmetek közzé, holott eleiben adván Kegyelmeteknek, és az egész még fenálló confoederatusoknak a dolgokat, igyekezünk, hogy akkorra egyenlő akarattbul lejendő istenes végezésünk után, a kívánt csendes jó békességnek óhajtott ideire juthassunk, arnint mindezekrül Kegyelmeteknek megírtt híveink által bőségessen üzentünk. Intyük is Kegyelmeteket, meggondolván szíves elmélkedéssel, mitt szült és szül sok dolgokban a praecipitantia, magát valamelly szíves(sic!) békességre ne praecipitállya; hanem várja Kegyelmetek személlyünket maga közzé,és amint eleitül fogva igaz s egyenes lélekkel egyedül csak édes Hazánk szabadságának munkáiban fáradoztunk, továbra is azon attyai szíves indulatunknak Kegyelmetekkel öszvekötött erejével, leszünk olly szerencséssek, hogy nagyobb contentummal érjük békességünknek örvendetes idejétt.Coeterum Eosdem foeliciter valere desideramus. Datum Kukizova die 19. mensis Április Anno 1711. 73. Nagykároly, 1711. április 19. Károlyi Sándor levele Ráday Pálhoz: miután a béke megkötése mind a nemzet, mind a fejedelem részére a legkedvezőbb megoldás, mindenképpen véghez fogja vinni. Vállalja érte a felelősséget a conföderáció, Rákóczi és az ország előtt (Eredeti. MOL RSzL G. 15.

1. 1. Caps. H. Fasc. 240. Egykorú másolat, amely több kisebb eltérést tartalmaz: MOL P. 396. Károlyi Csd. lt. Ap 1. AcRa Series V. 3.cs. Az eredeti teljes egészében sajátkezű írással. A másolaton felül Károlyi írásával: Rádai levelének párja. Az eredeti levél mellett lévő boríték címzése, Károlyi Sándor írásával: Tekéntetes Nemzetes Szent Iványi Brigadéros jó akaró Uramnak. Munkács. Cito Cito Cito Citius Citius Citius Citissime Citissime Citissime. Gyûrûspecsét nyoma A boríték tévesen került az eredeti levél mellé.) Károly 19. Április hora 6. vespertina 1711. Szolgálok bizodalmasson Kegyelmednek. Kegyelmed levelét veszem, egész negyedfél óráig déluttán várván Kegyelmedet, továb nem lehetet, sokan várván itten jövetelemet, reménlettem uttánam jövetelét, az mint eleibe kétt rendbelieket is expediáltam, hogy erre fordítsa kantárszárát. Én Munkács fele mentem volna, de mivel jámbor s hív szolgálatomért Felséges Fejedelemnek egész jutalmát válasszában elvettem, s Ilyvotul nemcsak 20 mérföldéi, hanem továb való menetelét is szomorúan értettem. Én is viszamásztam, jól constálván praevie ellőttem, hogy Kegyelmed szerencséssen járt, sőtt az is, ha Kassa cedáltatot volna, annival is szerencsésebben járt volna. Kellet sietnem Nemzetem veszedelmének az üdő rövid volta miá eltávoztatására, ki nem nekem, hanem másoknak incumbált volna, de absentiájokban is hogy megtapasztaltassék hamis oppinioja sokaknak irántam, higye el Kegyelmed, hogy szívessen munkálódom s le is csendesítem, se Nemzetemet, se az Felséges Fejedelmet megromlani nem engedem, ámbár nehéz is, hogy mind maga ellőtt ő Felsége ellőtt, mind munkácsi ság

1 ellőtt pártos az nevem, nem csak magamnak, hanem az hadnak is, kit nem imputálván sem magam, sem az had ő Felségének. Óhajtva várjuk s noha Kegyelmed is megmondhattya ki vagyok, voltam s kivánok is lenni. De ha maga jő is ő Felsége, jobban megtapasztalhattya mind magamban, mind az hadban. Ha tanácsnak nem tött volna, igazat nem írtam volna, de ha azá tött ő Felsége,lelkemet el nem veszthettem, keményen kellett írnom, mert szép kérésemnek, relatiómnak helfyét nem tapasztaltam. Szenvedek én s ha jön, felejtem, ha nem jöhetne is ad terminum, hiszem Istent, keresek én módot, hogy maga iránt meg nem fogyatkozik. Mind ezekben ha életemet érette lekötnöm kelletik is, Kegyelmed hogy velem szemben nem lehetet, ne törődgyék, látta nem csak színemet, hanem szívemet is. Egyebet most nem láthatót volna, hanem Felséges Fejedelmem szép remuneratiójit igaz tanácsomért, kiért Isten áldgya meg. Én már molestus sem leszek levelemmel, hanem Kegyelmed éjei nappal siessen. Máriássi Ádám csempességét az Felséges Fejedelem ellőt csendesítse, kirül én s többekrül is tehettem volna, de Nemzetem labefactatiója behunt szemmel, zárt fülekel hozza s nézi bestelenségimet mind magamnak, mind töb igaz híveinek. Deus nobis haec otia fecit, ne félyen Kegyelmed, mert nem rontom én ezt, hanem az mi még marat is hátra, kifaragom, kiért Istennek legyen dücsősége, nem nekem böcsületem. Pennámnak imputállya Kegyelmed, ha mit írok, mert én bizony sietvén, reá nem fekhettem. Kassát is vonom, ha vonhatom, valamint eddig vontam elég ideig, de ha nemzetem spicen álló boldogulása elszakasztya, rolla nem tehetek, számot adok nem csak ő Felségének, Confederationak, hanem az Istennek s minden Magyar Szenteknek rolla, csak azt sajnálom, hogy az mit az Felséges Fejedelem végbe nem vit s akart is vinni, nekem kellene effectuálnom, de hogy ne nekem, hanem ő Felségének imputáltassék azon sinceritás is, ha ugyan in extremitate meg kell is lenni, ő Felsége parancsolattya érkezésével cselekszem. Kívánok nyughatatlan utat, szerencsés jövetelt Kegyelmednek, adgya Isten, meg ne csalatkozunk továb is az sok rosz ember miá, az egy jó Felséges Fejedelmünkben. Maradván Kegyelmednek jóakaró szolgája Károlyi Sándor. * * * 1. Bizonytalan olvasatú, értelmezhetetlen szó.