Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)

Dokumentumok (1-94. sz.)

56. Munkács, 1711. február 22. Károlyi Sándor levele Rákóczihoz: Munkács helyzetéről, az esetleges bécsi válaszról (Eredeti. MOL RSzL G. 15.

1.1. Caps. H. Fasc. 239. Végig sajátkezű írássaL) Munkács 22. Februarii 1711. Felséges Fejedelem. Mai napon, minek ellőtte az Méltóságos Ur Vay Ádám Uram az Méltóságos Aszont

1 megindította volna, Felséged két rendbeli kegyelmes levelét

2 velem communicálván, csekély oppiniomat kívánta, s noha az első order volt, s az másik penig uttánna résziben ellenkező, résziben nem, hanem szabad akarattyára való halasztás, mind az által ugj ismerem, hogj Felséged ujab parancsolattya nélkül nem fogja az ordert effectusba venni, de tudván kötelességemet, valamint tegnapi levelemben Felségednek alázatossan megírtam, hogy két közre veszedelmes ezen erősségnek léte, mert ámbár az nép előtt máig is el legjen az dolog rejtve, de tapasztalva tapasztalom, hogj egjike az dolgokon felhágj, másik penig bele sem ereszkedik. Kettő között az üdö telten telik, mely senki uttán nem várakozik, az instructio az papyrosson múlton múlik, effectusba semmi sem megjen. Hanem Felséged vagj magának continuatioját comittalya, vagj feltört célyát accelerállya, másként itten semmi jó nem lészen s ámbár Felséged az instructioban emlékezetet se tegjen arrul, hogj reám is bizta, de mivel levelemben méltoztatot feltenni, addig is bizony sem egjikre, sem másikra nem hagjom, hanem az melyekre érkezem, sine laesione unius vei alterius, Felségedhez való obligatiomnak eleget kívánok tenni. Dragui elérkezvén, resolutus mindeme, Felséged kegyelmességébe ajánlván magát, holnap inditom Török András uramhoz, holot fogja Felséges kegyelmes parancsolattját vinni és igéri magát mindenekben ahoz alkalmaztatni, kiben kétségem sincsen, az menyire elégsége engedi. Scharier öt holnapra emlegeti, egj pinzt sem vött magához, semmi kételkedésem, de egj ember csak egj s nem kettő, Felséged kegyeimessen parancsolrya in casu egész regimentyének behozását, kirül az előtt más dispositioja Felségednek, de rebus sic stantibus ha ugj találna is lenni az szükség, ha nem cselekszem egészlen, talám nem vétek benne, ha job lesz. Az Nemes Cavalleria Compania iránt már disponáltam, reménlem ád Isten az nincsenbül is, csak engedgjen üdöt. Az instructiot communicálván velem Vay uram, az alkalmatosság mutattya meg, mi kell több hozzá, mint Felséged bölcsön feltörte, de mivel az felső várban koránt sem találtatik ugj az dispositio, mint kellene s az közönséges uton penig nincs modgja azokot végben vinni Az csiga elrontásának hirtelenségét nem approbalhattam, sött eddig való neglexioját reprobalván, keresek módot, miként lehessen szaporáb haszonvétele. Az tartható gonosz ellen penig, az incuria ellen találok remediumot, mely történhető casustul nem csak magát, de abbul eredhető veszedelmet is eltávoztat. A nélkül is találni fát, mellyekbül kitelik azon épület, kikre Felséged áztat szánta és deputalta. Én Bagosit sok okokra nézve nem szeretem itten, hanem inkáb mellém veszem s regimentyét solyomköi comendansra bizom, hanem Senyéi Ferenc báttyámot, ha ugjan István uram báttyámra concredallya, hozom bé, legjen szeme fénye kin, ha maga fekszik ben. De megvallom, ki nem vethetem az elmémbül, ha sincere talál az felső dolgaira nézve válaszolni az bécsi udvar, mitévő legjek. Noha reménségem vágjon másként is, de csak bajosnak látom addig is eludálni, míg Felségedtül választ várhatok. Mind az által legjen Isten akaratija. Én magam Isten jovoltábul itten végeztem Felségednek parancsolatait. Continualom utamat ujabban az hadak közzé s magamot ajánlván Felséged kegjelmességébe, maradok Felségednek alázatos szolgája Károlyi Sándor. * * * 1. Vay Ádámnét. 2. Valószínűleg a Salánkról, ill. Beregszentmiklósról február 18-án kelt levelekről van szó. AR III. 591-594., és AR XII. 580-581.