Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)

Dokumentumok (1-94. sz.)

azomban veszem marsban Hercegséged levelét, kinek elein olvasám, hogj ő Felségének írt s kezemhez kűtte légjen, de továb olvasván Hercegséged levelét, úgy látom, hogj azon levélnek bizonyos fogjatkozások miatt el kellett halladni, amelly nékem bizony nem kevés confusiokat csinál, mert Hercegségedéi való létemnek alkalmatosságával gondoltam magam is, hogj ha ugjan valakit küld Hercegséged ő Felségéhez, Károly uramot fogja resolválni, de azt nékem szükség nem volt, s nem is illett urgealnom, akkor kellett volna magának Hercegségednek azt elvégezni, ekkoráig a Tiszán által menvén, Tokaj táján jártam volna, s talán Pestig is elkésértem volna őkegyelmét, mivel jól jut eszembe, tettem olly ajánlást említett Károly uramnak, hogj kész leszek egj generalis úri embert Hercegségednél zállogul hagjnom a helyett, akit Bécsben expédiait volna Hercegséged, mivel pedig már most csak ebbenn is, míglen azon generalis úr oda menne s Károly úr hozzám érkeznék, majd egj egész hétnél több belé telne, azon kívül is olfy parancsolattyát vettem mostanában ő Felségének, hogj ámbár szükségképpen fel kellene is menni némelly recrutázó tiszteknek, de egjátalfyában külömben Bécsben fel nem bocsáttyák, hanem ha az hat héti quarantenat praevie kitartya, annyival is inkáb Károly uram őkegyelme, vagj más el nem bocsáttatnék, és ígj ő Felségének emiatt az üdővontatás miatt számtalan sok kára következnék. Mindezekhez képest ez úttal csak írjon Hercegséged ő Felségének, s azon levelét holnap, vagj holnapután okvetetlen szolgáltassa kezemhez, azonnal expressus curier által küttést küldöm sietséggel ő Felségéhez, tudom kegjes válassza hová hamaréb el fog érkezni, s mingyárást Hercegségednek tudtára adom, hiszem ha ő Felsége fogja resolválni (mivel magam is megírom ő Felségének Hercegséged szándékát, hogj expressus emberét kívánta felküldeni), azutánn is Károly uramat, vagj mást felküldhet Hercegséged ő Felségéhez, hanem uj óbban is assecuralom Hercegségedet, hogj azon üdő alatt részünkrül semmi hostilitások nem tétetnek s Hercegséged parolája szer ént is reciprocatiot várok. Mi illeti az erdélyi állapotokat, noha minap errűl semmi emlékezetet nem tett vala Hercegséged, mindazáltal akarván azzal is megmutatni, hogj a dologban legkisseb practica, vagj álnokság nincsen, fogok írni general SteinvUle uramnak, de addig, míglen levelem kezéhez jut őkegyelmének, Máramarosban dislocalandó Hercegséged hadai legjenek vigjázással magokra, tudom, mihelyest levelem kezéhez jut, azonnal supersedeálni fog az hostilitásoknak elkövetésétül őkegyelme is. Afféle szökevény katonákra sem ő Felségének, sem pedig nékem is nincsen legkisseb szükségem is, azért ebbenn is akarván sinceritásomat contestálnom, ha szintén sub tempore suspensionis armorum valamelfyek általjönni találnának is, visszaadatásokban nem fog Hercegséged fogjatkozást tapasztalni. Az orderek de dicta armorum suspensione nállam készen vannak, mihelyest veszem ő Felségének irandó Hercegséged levelét, azonnal elküldözöm generalis uraméknak mindenfelé, s a dolgot voltaképpen publicaltatom. Aminémû rabok vannak Hercegségednél, csak bocsáttassa el, másokat fogok helyettek kibocsáttatni, noha nemrégibenn is Budárul, Pestrűl s töb a táján lévő erősségekbül egjedül irgalmasságtúl és könyörületességtűl viseltetvén, száznál is többet eresztettem el a tömlöcökbűl. Azomban parancsollya meg Hercegséged is, hogj Szatmár vármegje a tudva lévő 420 oralis és ugjanannyi equilis portiot hová hamaréb praestállya az ő Felsége mellettem lévő vitézlő rendnek. Bagossi Lászlóné asszonyom számára való passust includálván Hercegséged kívánsága szerént, imé megküldöttem. Várván ezen levelem tenora szerént Hercegséged üdővontatás nélkül való válasszát. Maradok Hercegségednek köteles szolgája Groff Pálffi János. Datum Debrecini die 2. Februarii 1711. P.S. Hogj pedig Hercegségednek scrupulussa ne légjen fellyül írt helyes okokra nézve, valamint tegnap a Bellicum levelét vévén, hogj sine quarantaria senki fel nem bocsáttatik, és így per consequens két, vagj hármas felhónap belé nem telnék ebbe, még Károly uram is elbocsáttatnék, melly énnekem lehetetlen, és contra militarem regulám volna, ha erre állanék is, mindazáltal most is contentus vagjok. Küldgje Hercegséged, úri parolámra s hitemre, amellyet fogadtam s szóval és szóban is beadtam Hercegségednek, mert assecuralom Hercegségednek, hogj sem sem Montecuculi uramért, ha szintén vagj volna, vagj nem volna is Hercegségednél, ezen a világon senkiért parolámat meg nem szegem. Ebben nincs egjéb, csak Hercegséged üdőt akar nyerni, melly én tőllem semmiképpen meg nem fog engedtetni. Mindazonáltal vagj megjen őkegyelme és hoz választ, vagj sem, de én továb nem halaszthatom az armorum suspensiot, hanem amidőn ő Felségének Hercegséged levelére válassza jön. Kit is azonnal Hercegséged tudtára adom és Károly uram akárhol lészen, sub bona fide et Christiana et parola, jó securitas és salvus conductus alatt fog lenni. Groff Pálffi János.