Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)

Dokumentumok (1-94. sz.)

Excellentiád operálhat, miként kedve tartya, de elhitettem magammal, hogy az midőn már az én hitemet ennek continuatiojára Excellentiád vette, s annak gyümölcsét is résziben tapasztalta, továb is tapasztalását hiheti. Lehetetlennek tartom, illy készségemet s éjeli nappali fáradozásomat látván, az lelkiismeret arra vigye, hogy ámbár az terminus elmúlik is, de visszaérkezésemig magát méltóztatik megtartóztatni és továb is tapasztalt grátiáját az felséges Császár intentiójának is secundatiojára megmutatni. Én is esküszöm az élő Istenre, hogy adott hitem szerént, végső resolutiojával, vagy személyében az Méltóságos Fejedelemnek legaláb egy hétre compareálok, ne gondolfyon Excellentiád se egyel, se mással, sem az rosz nyelvekkel, eleget teszen, ha az Felséges Császár intentioját secundállya s Nemzetének szolgál, kiért Istentül is várhat jutalmat. Operatiojával penig azon kevés idő alatt tőbb kárt tehet, mint hasznott ezen kegyetlen üdőben, mellyekrül ugyan az Méltóságos Fejedelem generál adjutantya nemzetes Grabaricz Jakab által szóval is bőven üzentem Excellentiádnak. Méltóztassék az interveniált véletíen s reméntelen okokra kegyeimessen resolválni, hogy az hadak ahoz comformáltathassanak ad interim és Excellentiád hadai ellen semmi hostilitást ne kövessenek, ő rajtok is véletlen casus ne történnyék, melly sinceritássát az midőn visszatérésemmel tapasztalni fogom, assecuralom Excellentiádat, reciprocatioját fogja bennem experiálni. In gratiam et favorem me recommendo et maneo. * * * 1. T. i. Rákóczi felesége. 41. Koroszto, 1711. január 25. Károlyi Sándor levele Rákóczihoz: sürgeti Skoljera való jövetelét, ahol azonban Bercsényi ne legyen jelen (Eredeti. MOL RSzL G. 15.

1.1. Caps. H. Fasc. 239. Említi: Lukinich, 42. Végig sajátkezű írás.) Koroszto 25. Januarii estve 1711. Felséges Fejedelem. Minek előtte Felséged 16. és 17. írot kegyelmes levelei

1 érkeztének volna, már megírtam vala Felségednek, miben voltának az dolgok s minthogy különben nem lehetet, mások oppiniojábul is kéntelenítettem vala Pálfihoz elmennem, kit Felségednek is megírtam vala indulásomkor Munkácsrul. Elmúlt szeredán lévén penig szemben velle, az prolongatiot is informatiojával adot, egész resolutioját megértvén, mint hogy hónapnál továb nem lehetet extendálni az prolongatiot, csütörtökön indultam Hatházrul s minden leveleire reflexióval lévén, Felségednek reménlettem már Munkácson létét s csütörtökre oda hajtottam, az holott nem hogy személlyét találtam volna, de még hollétérül sok egyebegyei hírnél egyebet nem érthettem. Megvallom, voltam nagy tusakodásban, de mind Senyéi és Vay uramékkal œmmumkalvan az dolgokat ő kegyelmekel, tegnap déluttán indulván Munkácsrul, most estvére Skolyára mehetek vala bé, de bizonyosson megértvén utamban Felséged ottan nemlétét, mind arra, mind más consideratiokra nézve bé nem mentem, hanem itten állapotain meg Senyéi nevezeti alat, s noha tudom, hogy re infecta Felséged nem hagyhattja az itten kezdet dolgot is, de nagyob és veszedelmesebb ez annál, kire nézve Felségedet kívántam expressusom által értetnem, (sic!) hogy mivel én oda bizonyos okokra nézve utamat nem continuálhatom, kit is nem sajnáltam volna, s itten sem mulathatok, odahaza penig vége lesz az históriának s talán még Felséged úttja is praecludáltathatik. Azért Felséged méltóztassék szívére venni, s csak maga hozzávalóival ha lehet, holnapra Skolyara jőni. Méltóságos Generalis Bercsényi Uramnak nem szükséges jelen lenni, sött még idejövetelemet is tudni, másként ha Felséged ezt is elmulattja, én kéntelenítetem viszafordulni, parolám szerint, az terminus eltelvén, okát adni, kibül is ha mi gonoszt fog Nemzetem szenvedni, se Isten, se ember előtt oka ne legyek. Látom Felséged levelébül az idevaló dolgokat, de félek rajta, az mit az harmincadon nyerni kívánunk, az vámon el ne veszessük. Én eddig is valamit cselekedhettem, elkövettem, továb sem mulatám el, ha így nem csalatkoztatnám meg az dolgokban. Ezzel magát várom Felségedet, mert ha csak levél lészen, én bizonyosson írhatom Felségednek, hogy visza kell mennem s tovab Felségedet nem várhatom, s adgya Isten, keserves ne legyen az gyümölcse. Ha penig Felséged sietve jön s meghalgat, s hamar viszatérhetek, nem tarthatok semmi veszélytől, mivel mind Pálfinak írtam Munkácsrul

3 s úgy hiszem, kevés napokig holnapi terminust is prolongállya, másfelül penig az hadakat is securitással hadtam s Munkácsrul ujobban informáltam ezen reméntelen utamrul, az hova Isten többé ne hozzon, hanem inkáb Tatár Országba. Datum ut supra. Maradok Felségednek alázatos szolgája K. S. m. p. * * * 1. AR III. 564-565., 566-567. 2. Lásd a 36. sz.iratot. 3. Lásd a 40. sz. iratot.