Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)
Dokumentumok (1-94. sz.)
36. Munkács, 1711. január 19. Károlyi Sándor Rákóczinak: mivel Sennyey István és VayÁdám is javasolja a tárgyalást Pâlffyva± ő tehát Debrecenbe megy (Eredeti. MOL RSzL G.15.I.l.Caps.H.Fasc.239. Tartalmi ismertetés: Lukinich, 38-39. Végig sajátkezű írás.) Munkács 19. Januarii 1711. Felséges Fejedelem. Még eddig Istennek hála, mind lárma nélkül, csendességben valánk s noha én az Pálfitul adatot terminust, mely ma végződik, igyekeztem Szent Pál fordulásáig 1 extendálnom, de szintén tegnap érkezvén az bíró válasza, úgy látom, nem obtmeálhatta, hanem ugyan csak ma terrninálodik s az uttán opratiojához fog, s mint hogy Felséged érkezése is még későre lehet, azért Vay Ádám uram jovallásábul is csak azon nyugottunk meg, hogy mivel semmi válaszai s resolutioval nem lehetek, ha még Debrecenben érhetném, menyek el hozzá s jelentsem meg, hogy Felséged maga kíván velle szemben lenni, csak talállyunk modalitást és securitást benne, aval talán Felséged viszaérkezéséig elvontathatnám, másként egyátallyában semmi jó nem lesz, mert Felséged kegyelmes parancsolattya ellen az hadakat oda nem vihetem, az hova diversiokot tehetnék, ha penig ide hozom Bereg vármegyére, Ugocsára, magam elfogyasztom, ha az ellenség nem nyom is. Ezt tudva, kedden érkezvén ide, magam mentem volna Felségedhez s ámbár akkor írót levelemre még semmi válaszom, de magam eddeig régen megjöttem volna. Az aszonyokrul én semmit sem dehberalhatok, mert Lengyel Ország mind pestisre nézve, mind lengyelségéhez képest nekem csak nem tetzik. Mind az által Felséged kiérkezése és Pálfival való szembe lételem mutattya meg. Az sarkadiak is feladták magokat. Napkeletiül fogva nyugotig volnának váraink, majd úgy menne az már egymás uttán. Ezel Felséged kegyelmességébe ajánlván magamot, maradok Felségednek alázatos szolgája Károlyi Sándor. * * * 1. Január 25. 37. Kövesliget, 1711. január 20. Barcsai Ábrahám erdélyi tanácsúr Rákóczihoz: részletesen kifejti nézeteit a felkelés katonai és politikai helyzetéről (Eredeti. MOL RSzL G.15.I.l.Caps.H.Fasc.242. Csak az aláírás sajátkezű.; Kegjes Fejedelem jó Felséges Urunk! lmo. Látván ez két Hazánkban az én Istenemnek az mi bűneinkért nagj mértékben ellenünk kitett megengesztelhetetlen nagj haragját, az mellyen sír s kesereg szivem, lelkem; midőn meggondolom, mire fog jutni ez a Nemzet! az régen ellenünk fogait csikorgató kegyetlen Nemzet birodalma alatt, sok régi nagj famíliáknak igjekezvén végképpen való elfogjatásokra. 2do. Mindezekrül igen megszomorodott szível, Felségedhez való igaz kötelességemtül is viseltetve: sémiképpen el nem mulathattam egj-két szóval hogy ne írjak Felségednek; melly írásomban ha mi vétek, vagj hiba eshetik? mint megkeseredett ember: kegyes Atyánktul bocsánatot várok. 3tio. Elsőbben is az én Istenemmel bizonyítok:ki is Szent Országát ne engedje látnom! hogy ha az Felséged rajtunk s édes Hazánkon való uralkodását s fejedelemségét szivesen nem kívánom? sőt mind imádságomban Istenemet kérem, mind külső igyekezetemmel azonn vagyok és leszek, hogj Felséged uralkodhassak rajtunk. 4to. Az kinek Isten értelmet adott, látta s tudgja, Felséged mit tett fel? mennyit munkálódott s nyughatatlankodott Nemzete felszabadításában. De ha az Mindenható s mindeneken szabadossan uralkodó Jehova! még ennek az Nemzetnek nem kedvezett? sőt tovább is, láttjuk, akarja büntetni; mint hogy vagyon is érdemünk reá, hogy még ennél is nagjobb sajtóba ne vesse s jobban meg ne sajtollya? nem lehet; mit tehet Felséged rolla? vagy mi is, egész nemzetestül? 5to. Azért édes Felséges Uram! már ennyire kitanulván nagy kárunkal az dolgokat: mind azt, hogy erős ellenséggel vágjon igyunk; az mellyel nem bírhatunk se most, sem ennek utánna; sok nyughatatlanságával Felséged eléggé elpróbálta mindenik potentakot mind pénz, mind emberbéli segítségért, mint hogy jó békességei ezenn háborút lecsendesíthesse Felséged. De egyiket is nem obtineálhatta Felséged; nem is reménlhetni
