Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)

Dokumentumok (1-94. sz.)

Augustusnak halálát fű belső embereitűi értettem ő Excellentiájának, az 40.000 németet pedig maga sub rosa mondotta, kérem azért az Istenért Excellentiádat, publicumra ne legyen. Az Felséges Császár defectussára, mondót1 ta, ot vagyon Carolus, (mondám:) nem hagyja Hispániát érettünk, felelte: mindkettőt bírhattya s gubernálhattya etc. Az mi pénzt comperáltathattam, az minap magammal egészlen elvittem, másoktul is kölcsönnel pótolván, kit azulta szedettem, 3000 szincsen (sic!), mind az által mint eddig, úgy továb is, hitesse el Excellentiád, kész szegény városunk kedvét tenni, az mi tehetségekben leszen, csak Excellentiád tapasztalt grátiája szerint megmaradásunkat munkálkodgya és csendességünket, nincsen is kétségem Felséges Urunk kegyelmességében, hogy sokszori segícsége és hűsége varasunknak emlékezetben ne volna ő Felségénél. Az kikkel illik, két vagy három emberrel fogom közlenem és adlaborálnom. Draguly uram qvártély mestere tegnap vármegye commissariussával nálam vala, a pénzt kiszedték, kezeknél vagyon kevés híjával, az dézma árpát is megindították, el is vitték, úgy tesz relátiót tiszt uraimék rolla. Solgankűben ha mi hátra maradót, többet pótoltunk a keresbűl(?), mindazáltal azt is utánna vitték. Excellentiád továb való parancsolattyát Szőke uram után, mi tetzése lészen, alázatossan várom. Minthogy sokszor reiteráltam az tractát, úgy diaetát, mindenkor egy nyomon válaszoltt, félek, mostan is hogy persévérai, és semmi sem telik, tessék azért Excellentiádnak továb is rolla gondolkodni, s egyéb jovallatira valamit egyenessebb bölcs elméje szerint. Ajánlom ezzel Isten oltalmába Excellentiádat s maradok Excellentiádnak

4 Debrecen 29. Decembris 1710. * * * 1. Itt a papír kiszakadt, e szót értelemszerűen pótoltam. 2. Értelemszerűen: Sólyomkő. 3. Itt a papír kiszakadt, 2 vagy 3 szó hiányzik. 4. Az aláírás és az előtte lévő szavak a levél felbontásakor levágva. Az írás azonban végig Komáromié. 26. Nagykálló, 1711. január 1. Károlyi Sándor levele a fejedelemhez az ellenség hadmozdulatáról és különböző hírekről (Eredeti. MOL RSzL G. 15.1.1. Caps. H. Fasc. 239. Végig saját kézírással) Kalló die 1. Januarii 1711. Felséges Fejedelem. Nem adhatván egész hitelt Bodrogközrül való relátiójának Hangossi uramnak, Kenézlöhöz küldöttem vala portássimat, honnét is Kevély Sigmond nevű ismerősömtül bizonyosson referáltatik, hogy Kenézlönél csak futrásra volt, circiter 30 vermet szedvén fel, aval visza ment, mind Patakon, Tokajban gyalogot hagyván, az egész lovassával, mely egy veres és egy szürke regementbül és 300 labancbul álló, túl az Bodrokon ma negyed napja szánkón megindult, 8 napra való kenyeret vévén magának. Boronkai fia, az secretáriussa úgy beszélte, hogy az svecus

1 kívánva dissipálni s Ungvárig szándékozik, s noha így levén az dolog, nem kétlem Felségednek eddig elég lármája vagyon és mindezek jól constálnak, mind az által tartozó kötelességem szer ént innét is kívántam alázatosson informálnom. S mint hogy Bodrogközt semmi nem fog lenni, ezennel parancsolok az Tárkánynál levő szályfák felől. Erdélyrül, Kecskemétrül semmi gonosz. Az sarkadiak cselédgyeket kívánják felhozatni, jó volna az Krajnára szállítanunk, ha feladnák is, uttánna szivárogna az hajdú Munkácsra. Még ma az katonasággal végzem dolgaimat, ez éjjel megindulok borjú lesbe, ha Isten szerencsét adna, az uttán minden regimentnek quártélyát assignálom, hogy Munkácsra ki ki magának provideállyon, ha oda szorul, lehessen mihez nyúlni, ha nem szorul, penig jó lesz az végháznak. Ezzel maradok Felségednek alázatos szolgája Károlyi Sándor. Ezen operátiója uttán reánk igyekezik, mivel innét semmit sem visznek neki még eddig, de csak ne jőne, inkáb küldenék neki. *** 1. Sic! Helyesen: svecust. Nem tudom, Károlyi milyen svédekről ír, mert a kuruc hadseregben ekkor már nem voltak svéd egységek.