Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)

Dokumentumok (1-94. sz.)

13. Eger, 1710. november 24. Perényi Miklós egri parancsnok levele a fejedelemhez a vár bombázásáról: az őrség 8 hónapi fegyverszünetet kért Pálffytól (Eredeti. MOL P. 396. Károlyi es. lt. Acta publica. Rákóczi levelek 7. köt. Pag. 296-297. - Válasz: Munkács, 1710. november 29. U. o. pag. 299-306. Kiadva: AR III. 313-317. Csak az aláírás sajátkezű.) Fölséges Fejedelem, nékem jó Kegyelmes Uram. Ezen béléit várbul írhatom Fölségednek, már az ellenség a bombahanyással valóban rajtunk fogott, az elmúlt szombaton reggel 7 óra tájban fogott hozzá, az üdőtűl fogva vetett bé hatvanhatot, kik is övedzésig való vermet csinálnak. Egy a többi koszt nem sült el, a tiszta vasa két mázát nyom, amint eszve vettük, négy félét hány, a darabokbul is kitecik, hogy ennél nagyobbak, mivel öt únyinál vastagiabb. Bizonyossan értettük, hogy az ágyúkkal is Pálffi uram rövid nap maga elérkezne, ha ugyan formaliter löveti a várat, régi romladozott kőfalai lévén, kevés lövéssel egymásra omol a kőfal. Ezen levelére Pálffi uramnak

1 tiszt uraimék megegyezett akaratbul írtak, kiben 8 holnapig való armistitiumot kívánnak, még ugyan a válasz nem érkezett el. Ez iránt mit méltóztatik Fölséged parancsolni, alázatossan elvárom, volna töb dolgokrul mit írnom, Fölségedet nem kívántam terhelni. Pennára sem tehetem, Sárosi János zászlótartóm szóval bővebben fogja Fölségedet informálni, méltóztassék Fölséged kegyeimessen meghalgatni. Magamat peniglen ajánlom Fölséged kegyelmes grátiájába, maradok Fölségednek holtig alázatos szolgája Pereny Miklós m. p. Eger 24. 9bris 1710. * * * 1. Pest, 1710. november 18. L a 6. sz. iratot. 14. Eger, 1710. november 24. Perényi Miklós egri parancsnok Károlyi Sándorhoz: tájékoztatja az őrség és a vár válságos állapotáról (Eredeti. MOL P. 396. Károlyi es. lt. Ap 1. AcRa Series 1.1710 nov. Fasc. 1. A. 50. Csak az aláírás sajátkezű.) Méltóságos Generális, nékem bizodalmas jó Uram. E múlt estve Nagy István és Posgaj Márton uraimék 9 s 10 óra tájban szerencséssen bejöttek. Mast pediglen ismét ezen levelemet megadó Sárosi Ferenc

1 nevű zászlótartómat újólag transmittálnom kéntelenítettem az Méltóságos Úrhoz. Mivel 22. praesentis keszte 4 mosárbul untalan hánni mind éjjel és mind nappal az bombát ránk. Melly miatt Méltóságáos Uram, maid az kutainkbul is megfogyatkozik az víz. Amint hogy az egyikbűi nem meríthetünk már semmit is, a más kettőbűi is csak vékonnyan, mert az láncokat is meg kellett toldnunk. Amint pediglen főllyebb is írám az Méltóságos Urnák, 4 mozárbul hánt, az edgyik bombájának a cserepe szélessebb edgy unyérninál,(sic!) a többi is három s négy ujjnyi széles csak cserepe is. Ez elmúlt étcaka edgy hadnagyom (akihez sohanem véltem volna), másod magával elszökött. Mind tudván az alkalmatosságot, már az ellenség elvitte a bombahányó mozarait onnét, ahonnét hanta, hanem már éppen ránk (ahol vagyunk), fogja hánnyi, a városon lévő sallétromfőző ház mellől. Pálfi Jánosnak írtunk ugyan 22. preaesentis, hogyha mint Felséges Urunk adott ennek előtte Czinczindorff itt lévő császár részirül való commendánsnak 8 holnapig való armisticiomot, mink is készek leszünk arra. Azért én kérem az Méltóságos Urat nagy alázatossan, hogy kűldgye el mentül hamarébb az segétcségünket, mert az itt való hajdúság, aki most benn van, igen kezdett szökni, noha elegendő ételek, italok. S vigyázunk ugyan rajok szüntelen, de az maga istrásájárul szökik leginkább el. Magam lévén, bizon szomorúan írhatom az Méltóságos Urnák, csak vékony egésséggel is bírok. írhatom ismét a Méltóságos Urnák, hogy ha segétcségünk nem lészen, és Pálfi az áldgyúkkal el talál érkezni, nem így amint elkeszte a szökést a mostani benn lévő hajdúság, de még jobban fog szökni. Énnékem pediglen emberem is nincsen már, akit csak levelemmel küldgyek is Nagysáktokhoz, ha csak az Méltóságos Ur nem küld. Azon is kérem alázatossan az Méltóságos Urat, hogy méltóztassék nékem megírni, hogy mikorra várhassuk az idegen egész segétcségünket is. Mert én, Isten engemet úgy segélyen, úgy mint a test a lélektül, oly nehezzen válnék meg ettűl a hellytűl, mint sem hamis hitű lennék, melly iránt semmit se is gondolkozzék Nagysáktok.